Ti és Én

7.rész

  Nem tudom melyik a rémisztőbb. Hogy az életemmel játszanak, vagy, hogy Náriel nem fogja elfogadni. Veszek egy mély levegőt és koncentrálni kezdek. Olyan nincs, hogy, még, ha mérges is vagyok rá, miattam kelljen bármit is megcsinálnia. Bár, a lények nem tudják használni, nekik is van Véráramfüstjük. A keze a fejemen van, így két olyan testrészünk találkozik, ahol sok a Véráramfüst. Nekem, már, csak annyi a dolgom, hogy a sajátom helyett az övét használom. Pont úgy, minthogyha elszívnám az energiáját. Gyorsan és sokat egyszerre, így nem csoda, hogy összecsuklik. Én, még mindig nem tudok mozdulni.
  -Hihetetlen! HIHETETLEN! Csak két perce hagyom itt az osztályt. Két percre!-A tanárnő pont akkor érkezett, mikor Radin összeesett. Így, nem úgy híresült el az eset, hogy egy ember tette vele. Hanem, a tanárnő egyik képessége csinálta, amit hirtelen használt. Már a nagyszünetben is ezzel volt elfoglalva mindenki. Őszintén, nem volt kellemes megint a gyengélkedőn tölteni pár órát, ameddig újra mozdulni tudtam. Radin is ott volt, Náriel, pedig mint szemtanú elmondta amit látott. Nyilván, a tanároknak még véletlen se titok, hogy én voltam, de úgy néz ki nem hangoztatják. Radin sokkal előttem hagyta el a gyengélkedőt.

***

  -Üdvözlök mindenkit az Alkímia szakkörön!-A délután folyamán meglátogatott az ofőm, hogy ma délután, utolsó órám után lesz megtartva a szakkör, amire beajánlott. Szóval itt ülök a terembe, a flúgos kémiatanárunkkal és Kentinnel. Mert, senki mást nem érdekelt a szakkör. Nem lennék meglepődve, hogyha ennek ellenére, minden évben megtartaná.-Mivel a létszám idén se változott sokkal, így családiassá tehetjük a környezetet.-Nem hiszem, hogy ez normális. Mindenesetre, az asztalt arrébb toljuk és beülünk a tanár elé.-Nos, hadd kezdjem egy bemutatkozással. Dr. Perez vagyok, mindkettőtök Kémia tanárja.-A bemutatkozást ezzel le is tudta. Ebben azért vagyok biztos, mert legalább tíz másodpercig nem szólalt meg utána.
  -Elnézést, hogy így kérdezem, de milyen lény maga?-Kentin kérdése engem meglep. Azt hittem, ő is látja, hogy ember.
  -Ember vagyok.-Nevet fel az előttünk ülő.-Gondolom, nem értitek miért, vagy hogy vagyok még mindig itt. Tudjátok, ez nem olyan bonyolult. Mindegyikük más miatt tisztel. A sellők, vérfarkasok, például, mert idős vagyok. Meg, a többiek is.-Csodálkozom is, hogy eddig bírta ezen a pályán.-Hallottam a ma történteket. Spirituszt használtál, igaz?-A kérdés nekem szól. Elég hirtelen témaváltásai vannak.
  -Mondhatni. Lényegében az övét szívtam el.-A tanár nagyokat bólogat.
  -Az jó. Szóval tudod használni a kibocsátásod.-Olvastam már róla és ennek egyértelműen nem volt semmi köze a Vérfüstáramlatokhoz, vagy a Spirituális energiához.
  -Elnézést, ebben nem vagyok biztos. A Véráramfüstömet tudom használni.-A tanár nagyokat pislog rám.
  -Na jó. Ideje tisztába tenni a fogalmakat. A Vérfüstöt tested termeli. A Spirituális energiádat a lelked. A kibocsátásod pedig az az energia, ami a környezetbe kerül és ott is marad. Radin, Radon vagy Rodon, nem emlékszem a nevére. Na, az ő véráramfüstjét bocsátottad ki a saját testeden keresztül. Így csináltad meg a kis keverékedet is. El kell mondjam, én se csináltam volna jobban. Lehet, csak szerencséd volt, de ilyen mindennapi elemekből nem olyan könnyű egy ilyen hatású keveréket csinálni. Tudjátok, sokan próbálkoztak előtte ezzel, de általában elbuktak, mert nem tudták megcsinálni. Nem, mert bénák voltak, a keverékük nem volt elég erős. Azt tudtad, hogy most, hogy rajtad van ez a bélyeg, más a Véráramfüstöd? Nem? Akkor most mondom.-Elneveti magát. Nagyon gyorsan beszél, alig értem, és nem utolsó sorban teljesen be van pörögve. Nehéz elképzelni, hogy egy tanár ilyet csinál.
  -Biztos ez az!-Az ajtó mögül ezt a felkiáltást egy ajtón való benyitás követi. Lyn jelenik meg az ajtó mögött a többiekkel.
-Még több szakkörös! Öröm füleimnek. Gyertek, gyertek!-Lyn láthatóan nem erre gondolt a felkiáltásával. Valószínűleg az egész csapat jött, de a tanár úr a két főkolompost kapta el. Meg, a két testőrt, akik nem hagyhatták itt a védenceiket.
  -Nem, nem tanár úr. Semmi hasonlóról nincs szó!-Próbál ellenkezni elsősorban Lyn, de Dr. Perez meg se hallja. Így került sor arra, hogy hatan kezdtük meg tanulmányainkat az alkímia szakkörön. Bár, szerintem ebből négyen az elkövetkezendő időben egyszer se ülnek be.-Mi is ez pontosan?-Hajol közelebb hozzám Lyn, hogy Dr. Perez meg ne hallja.
  -Nem tudok többet annál, minthogy alkímia.-Ez hazugság volt, mert az óra elején történtekből könnyen leszűrhető, hogy nem csak arról lesz szó, hogy szénből aranyat varázsolunk. Őszintén, nem is nagyon tudom mit foglal az alkímia magában. Az szakkör, nem több egy átlagos óránál. Dr. Perez elmondta mivel fogunk foglalkozni következő szakkörön, hogy mit kéne hozni, ha tudunk és ilyenek. Nagyon csalódott lesz, hogyha legközelebb egyedül jövök. Amint vége a szakkörnek, mindenki kimegy az ajtón. A tervem visszamenni a kollégiumba, de Náriel ezt nem szeretné.
  -Várj egy kicsit! Tudsz szerezni nekünk mangán port?-Egyáltalán nem ilyen kérdésre számítottam, főleg nem tőle.
  -Minek az neked?-A kérdésre egyáltalán nem várok választ és nem is kapok. Helyette csak jobban megszorítja a kezemet.
  -Semmi közöd hozzá. Vedd szívesség visszaadásnak a reggeliért.-Lerázom magamról a kezét. Már reflexből vágnék vissza. Kiütöttem, hogy ne kelljen választania, de még épp időben eszembe jut, hogy valószínű ő se tud róla. Hogy mennyi bajom van.
  -És honnan szedjek nektek mangán port?-Egyáltalán nem tetszik ez nekem. Nem fogom engedni, hogy belevigyenek valami rosszba.
  -A kémia labor szertárában van. Ahogy látom, nagyon jól kijössz a tanárral. Pont jó lesz neked.-Kirántom a kezemet a szorításából.
  -Már ne haragudj meg, de legközelebb inkább ne szólj bele, minthogy lopásra kérj. Szerinted, főleg egy ilyen suliban, ilyen lényekkel, nem tartják számon a dolgot? Azon se lennék meglepődve, ha tele lenne az egész épület kamerákkal.-A kijelentésemre elengedi a kezemet. Lyn lép közén.
   -Figyelj. Nem kell se ellopnod, se semmi. Nem is kell sok. Kérhetsz is, csak nekünk nem fog adni, mert még ehhez kapcsolatos óránk sincs, és Náriel berúgta az ablakát, úgyhogy pikkel is rá. Akármennyire nem volt feltűnő most.-Sokkal másabb Lynnel beszélni, mint a duzzogó Náriellel. Gondolom, tudja hogy kell hatni az emberre. Meg, kellemes és kedves hangja van, ami elhiteti, hogy ártalmatlan. Bár, az első napon történtek miatt, én már tudom, mennyire nem igaz. Arra is mernék fogadni, hogy Náriel kihasználta a reggeli a helyzetet, hogy most erre kérjen. Van eszük, meg, sajnos erejük is.
  -Meglátom mit tehetek. Csak adjatok időt. Nem hiszem, hogy negyvenöt percnyi beszélgetés után engem is sokkal jobban kedvelne mint bárki mást.-Lny vesz egy mély levegőt.
  -Minél előbb kéne. Hétfőig kapsz időt. Ha nem tudod megszerezni, nekünk kell intézkedni.-Náriel ezzel le is tudja a beszélgetést. Elindulnak, egyedül Walcher marad hátra.
  -Még, hogy általában kedves.-Walcher a megjegyzésemre csak sóhajt egyet.
  -Nem tudom mi lelete. Egy ideje ilyen. Frusztrálja valami, és nem tudok rájönni, hogy mi az. Nem hiszem, hogy Radon lenne a problémája, mert el tudná intézni bármiféle nehézség nélkül. Tudom, hogy önző kérés, de, ha látsz valamit, akkor szólj. Ha lenyugszik, biztos vagyok benne, hogy veletek is kedvesebb lesz.-Miként Walcher távolodik, egyre jobban bizonytalanodok el. Kentin a vállamra teszi a kezét.
  -Menjünk.-Indulok el a folyosón, amerre ők is távoztak. A kollégium felé, beáll közénk a csend. Ez, sajnos, számomra nem a kellemesebb fajta.
  -Tudok valahogy segíteni?-Töri meg egyszer csak a csendet. Megrázom a fejemet.
  -Kedves tőled Kentin, de nem hiszem. Még azt se tudom, én hogy fogom csinálni.-Nem tudom minek kell nekik ez a mangán, de nagyon szükségük van rá. Most, meg belerángattak engem is. Nagy valószínűséggel, így Kentin is belekerül majd.