Ti és Én

19.rész

A megbeszélt időre érek ki a kerítés elé. Ő még sehol, szóval a pulcsimba bújva várok és várok. Hamarosan megjelenik egy hatalmas mosollyal és egy kisebb táskával a hátán. Nem tudom nem észre venni, a különleges öltözetét.

-Ki ez a fess fiatalember?-Elkuncogja magát a hozzászólásomra.

-Aki, most elvisz egy városnézésre. Pontosabban, helyet keresünk a Rejtetthelyünknek, és, mivel ismerlek, neked tök mindegy, a többiek meg, majd megoldják. Aztán, van egy pár dolog, amit meg akarok veled beszélni.-Már kevésbé lelkesen indulok el mellette.

-Miről akarsz beszélgetni?-Mosolyogva fordul felém.

-Pontosan tudod.-Duzzogni kezdek magamban. Felsóhajt.-Látom rajtad, hogy nem szeretsz erről beszélni.-Majdnem ingerülten válaszolok, de türtőztetem magamat. Veszek egy mély levegőt.

-Mert hoztam egy döntést és, most mindenki ez miatt szapul. Jó, mondd azt, hogy "te nem érted mibe kevertél bele". Lehet nem, de már megtörtént az istenért is!-Mégis sikerült a kelleténél ingerültebben választ adnom, amit meg is bánok a végére, de Lynre nézve továbbra is egy nyugodt srácot látok magam mellett.

-Nem...-Tart egy gondolatnyi szünetet.-... szapulni akarlak, Robert. Segíteni akarok mindkettőnkön. Tenessza egyedül nem annyira félelmetes ellenfél, mint bárki a családomból. Tudom miért tetted azt, amit tettél mindkét alkalommal. Nem kell se nektek, se nekünk egyedül megbirkózni vele. Én is csak segíteni szeretnék és ehhez ontosan tudni akarom tőled, hogy mi történt, mert rajtad szeretnék segíteni. Nem Urbanon, aki valószínűleg kicsit kiszinete az egészet.-Megfogja a vállamat, hogy megállítson. Felé fordulok, ő pedig a legmeglepőbb dolgot teszi. Megölel. Annyira hirtelen jön, hogy teljesen lefagyok pár pillanatra. Aztán visszaölelem.-Látod?-Billenti oldalra a fejét amint elenged.-Máris jobb, nem?-Mintha mi se történt volna, elindul tovább.

-Most ezt miért csináltad?-Sietek utána.

-Mert tudom, hogy neked fogalmad sincs arról, mennyire ki vagy lelkileg. Gondolj bele Robert! Lassan két hónapja nem láttad a családodat, egyfolytában bajban vagy, mint előtte egyszer sem és éppen egy beadandó áradaton vagyunk túl. Meg tudom mondani, hogy mi a különbség az a Robert között, akit év elején letepertünk és az éppen mellettem sétáló között.-

-Na, mi?-Fordulok felé kissé cinikusan.

-Fáradt vagy. A szemeid alatt a bőr egyre sötétebb, a viselkedésed ellenségesebb, bár, a bátorságod biztos megnőtt. Ez az egész egy teljesen új világ neked. Te is más lettél, ahogy a környezeted megváltozott. Ha holnap hazamehetnél, mit csinálnál?-El kell gondolkodjak a kérdésén.

-Hát... befeküdnék az ágyba miután ettem anya leveséből és fel nem kelnék három napig. Ez, azért furcsa, mert pont ugyanannyit alszok, mint eddig....-Rögtön a problémán kezdek el gondolkodni.

-Ne erőltetsd túl az agyadat Sherlock. Arra még szükséged lesz pár nap múlva.-Fejbe kólint.

-Na!-Rivallok rá a fájó pontot fogva.

-Szimplán stresszes vagy. Fogadd el és lazíts egy kicsit.-Körbenézek a helyszínen, ahol megállt. Sehol, semmi.-Egy kicsit közel van a sulihoz, de minden másnak megfelel. Mondd csak. Mi volt a tökéletes terv kikerülni Tenessza fenyegetését?-A falhoz lép és végig húzza a kezét a falon.

-Mit csinálsz?-Közelebb megyek. Hátrapillant a válla fölött és elmosolyodik.

-Én kérdeztem előbb.-Sóhajtva állok meg a fal előtt és zsebre dugom a kezeimet.

-Azt mondta kell egy Rejtetthely neki. Azt nem, hogy mikor.-Újra felém néz, de ez úttal már a mosolya lekaparhatatlan.

-Hihetetlen vagy.-Egyszer csak megtorpan.-Hiszem, hogy nem lesz baj. Most pedig, én jövök. Tudod, nem csak neked vannak érdekes képességeid.-Int a fejével, így odasietek.