Ti és Én

11.rész

   Tifani a suliról beszél. Semmi újat, vagy különlegeset, de olyan beleéléssel, hogy komolyan mondom elhiteti velem, hogy valami újat mond. Mivel egyre kevesebben vannak az étkezőben, így egyre jobban lehet hallani, ezzel párhuzamosan viszont ő is hangosodik. Kentinre nézek vajon mennyire akarja még ezt hallgatni, de meglepetésemre nagy beleéléssel hallgatja a szellemlányt. Így nem rontom el a szorakozásukat és hallgatom tovább. Őszintén, van egy hangulata a dolognak. Néha elhadar valamit, összeaakad a nyelve, de lényegében mindhármunkat lefoglal. Jaz se zavartatja magát. Végül elegem lesz az egészből. A tanárok nem beszélnek ennyit egy dologról.
  -Ne haragudjatok, de én visszamegyek. Beszélgessetek még, ha akartok.-Kenint úgy tűnik marad. Örülök neki, mert legalább szerez más barátokat is, de nekem már nem bírja tovább a fejem. A két épület között elhaladva rossz érzésem támad. Körbenézek, de nem látok semmit. A halk, szikrázó hangra felkapom a fejemet és megfordulok. A kezét néző Raidonnal találom szembe magamat.
  -Ch...-Gunyolódik.-Azt hiszed ez megakadályozhat?-Ördögien elmosolyodik. Na most legyél okos Robert.
  -Nem.-Ezzel a kijelntéssel futni kezdek a kollégium felé. Persze Robert, próbáld meg lefutni a legjobbak között lévőt. Nem is igazán jutok sehova, mert elzárják az utamat.-Nem beszélhetnénk ezt meg?-Kérdezem tőlük reménykedve némi kegyelemben.
  -Már nem olyan nagy a szád, igaz?-A hangja közvetlen mögülem érkezik. Lassan kígyók sziszegését is meghallom. Az már, csak hab a tortán, amikor hozzáérnek a bőrömhöz. Teljesen kiráz tőlük a hideg. Mögöttem áll. A bal fülembe kezd el suttogni.-Na, most, hogy megértettük egymást, igazán elmondhatnád hol van Náriel. Nem kérdezem meg még egyszer ilyen szépen.-Amint a kígyói ellenségesen bemásznak az arcomba és vörös szemeikkel engem néznek, a legmélyebb titkaimat is elmondanám neki. Nem értem, miért nem működik a keverékem. Még plusz Véráramfüstöt is vezetek bele.
  -Nem tudom.-Határozott és hangos kijelentés helyett remegő suttogás hadja el a számat.-Pinky vitt oda hozzá. O.olyan gyors volt... nem láttam.-Amint az egyik kígyója felém kap, hátralépek félelmemben, így nekiütközök a mallkasának. A kisebb kígyói is elérnek és csúszkálni kezdenek az arcomon.
  -Ez szomorú. Akkor-Nem fejezi be a mondatát.
  -Akkor mi lesz, Raidon?-Lyn hangja most a világot jelenti nekem.-Csak az igazgatóság meg ne tudja milyen csínyeket csinálsz. Három fotóm van. Most szépen elengeded Robertet és kitörlök egyet.-A kígyói eltávolodnak tőlem. Ellépek a közeléből és oldalra kihúzódok. Lynre nézek.-Menj csak.-Mosolyog rám. Őszintén, nem túl kedves mosoly. Inkább ideges. Jobbnak látom tényleg elhúzni a csíkot.

*Lyn sz.sz*

  Miként Robert alakja végleg eltűnik az épület után, minden figyelmemet a kígyóhajú fiúra szemezem. Kitörlöm a képet, amin csak lefogja a fiút. Így átugrik a következőre, ahol már a fürtyei át is változtak.
  -Nocsak, nocsak. Most mi lesz? Van még két képem, neked pedig semmid amivel kiengesztelhetnél.-Ha ennyire rá van akaszkodva Nárielre, akkor jobb is, hogy nálam maradnak ezek a fotók. Raidon elneveti magát.
  -Ugyancsak? Szeretnéd, ha megtudnák a szüleitek, hogy megjelöltetek egy embert teljesen véletlenül?-Most nála van a pont. Hiába kötnék vele egyességet, hogy kitörlöm a fotókat, amennyiben hallgat, de ő ettől függetlenül bármikor elmondhatja bárkinek én pedig nem tudok visszahozni semmit amit kitörlötem.
  -Kicsit több a szemtanúja.-Urban hangjára nem is kell többet gondolkodnom egy megoldáson.-Ha jól számolom, néggyel több szemtanúnk van, Lyn eddig nem keveredett bajba, így a mi szavunk hihetőbb.... folytassam?-Raidon nem ijed meg a fenyegetéstől. Nem csetteg, nem mérgelődik, egyszerűen faarccal elsétál. A két vele lévő, más osztályból való fiúk pedig követik. Hátrafordulok, ahol Náriellen kívül mindenki jelen van.
  -A legjobbkor.-Lepacsizok Urbannal. Együtt, Terrát közrefogva megyünk fel a mi szobánkba. Szerencse, hogy ekkora a szoba. Különben nem férnénk el.-Mi legyen Roberttel? Nem csak ő van veszélybe így, hanem Náriel meg én is a bélyeg miatt. Ha nem kezd fájni a bélyeg helye, akkor ki tudja mit csinált volna vele.-Akaratlanul is megfogom azt a helyet, ahol fájni kezdett. Nyilván azért mert ott is hozzáért Roberthez Raidon, ahol a bélyeg van. Szerintem Nárielnek is fájt. Elképzelni se tudom mennyire fájna, ha szándékosan bélyegeztük volna meg.
   -Beavattátok, igaz?-Terra kérdésére bólintok.-Szerintem mostmár felfogta, mennyire nem vicceltetek ezzel. Én azt mondom, várjuk meg, ameddig ő kér meg titeket.-Nem a legbiztosabb terv. Lehet, félni fog segítséget kérni, vagy túl későn teszi. De igaza van Terrának. Ha mi tennénk ezt magunktól, lehet jobban zavarná a dolog és ráeröltetésnek érzékelné.

*Robert sz.sz*

   Miként beérek a szobánkba, első dolgom utánanézni miért nem működött rajta a keverékem. Pontosabban, a jegyzeteimet keresem elő. Sajnos az oldalak között lapozgatva nem találok semmit. Sok helyre írtam ilyeneket, de, mivel ezt én fejlesztettem tovább fogalmam nincs miért nem működött. Talán nem elég rosszindulatú? Nem hiszem. A medúzák eleve veszélyesek. Ilyenkor kívánom, hogy bárcsak lenne telefonom hogy gyorsabban meg tudjam nézni. Így viszont el kéne mennem a könyvtárba, hogy tudjam használni a gépet, de a mai után kihagyom. Lesz két teljes napom elintézni. Mindent elteszek a helyére és kinyitom az ablakot mert megfulladok. Mióta ketten is kimásztak a koli oldalára inkább csukva tartottuk az ablakot. Mély levegőket veszek. Azt hiszem, inkább folytatom a rajzolgatást.

***

  Kentin két órával később érkezett meg, mondván hogy nagyon jól elvoltak. Egy kicsit bűntudatom támadt, hogy ott hagytam őket, de hamar elmúlt. Már hozzászoktam. A koli fürdőjének igénybevétele után befeküdtem az ágyamba. Este kilenckor még rendesen látni lehetett. Alattam Kentin telefonja világított, én pedig sehogy se tudtam elaludni. Így nem csoda, hogy Szombat reggel kilenckor ébredek. Nem szoktam idáig aludni. Kentin hagyott egy üzenetet, hogy nem akart felébreszteni, de ő már elindult és találkozunk vasárnap este. Remélem ma nyugtom lesz. Kényelmesen lesétálok a menzára, ahol még tanár sincs. Tényleg nem sokan maradnak itt hétvégére. Onnan egyenesen a könyvtárba megyek és igénybe veszem a gépek egyikét. Rákeresek a dologra, de nem igazán találok hasznos információt. Tudom, hogy nem túl biztonságos, de ráírok anyukámra. Röviden leírom neki azokat a dolgokat amik miatt örülhetnek és még véletlen se említem meg neki a többit. Miután elküldöm az emailt, kilépek és inkább a kézzel fogható segítség felé fordulok. Nem igazán tudom hol keressem, vagy hogyan.
  -Szerinted találunk valamit?-Az ismerős hangra sóhajtok egy hatalmasat. Nem igaz, hogy nem tudok megszabadulni tőlük.
  -Fogalmam sincs.-Amint befordulnak abba a sorba amiben én is olvasmányt keresek magamnak, találkozik a tekintetünk. Visszafordulok a könyvek felé, ők pedig némán mennek tovább. Lyn és Norman vannak itt. Azt hiszem így hívták a másikat.-Bárcsak itt lenne Pinky. Ő biztos tudja mit keressünk.-Mikor meglátom a könvyet ami nekem kell, morcosan összeráncolom a szemöldököm. Oriásoknak van ez a könyvtár tervezve? Hirtelen felindulásból csak próbálkozok az elérésével, de nem sikerül.
  -Segítsek?-Szól vissza a sor végéből Lyn. Felé fordulok.
  -Örülnék neki.-Ellépek a sor mellől. Megvárom még visszaér és lábújhegyvre állva leszedi nekem a könyvet. Nem hittem hogy sikerül neki.-Mit kerestek?-Teszem fel az egymillós kérdést. Mielőtt megkapnám a könyvet Lyn rápillant a borítójára.
  -Talán tudsz benne segíteni.-Mosolyogva odaadja a könyvet. Ha ebből megállapította, akkor igazi géniusz.-Náriel nyavalyájár keresünk valamit.-A könvyet fellapozom, hogy benne van e, amit én keresek, de semmi olyasmi nincs benne. Visszaadom neki a könyvet.
  -Talán.-Kiveszi a kezemből és visszarakja. Micsoda gondolatolvasó. Megfordulok és elindulok a sorok között. Olvastam már erről, csak annyira nem érdekelt, úgyhogy tovább lapoztam. Amúgy is utána akartam nézni, ha másért nem, akkor a bélyegem miatt.-Miért nem kerestek rá neten?-Jut eszembe a dolog.
  -Szerinted van fenn valami nem általános, használható informráció?-A másik srác gúnyos kérdését hajlandó vagyok figyelmen kívül hagyni. Lyn sóhajt egy hatalmasat a másik viselkedésére. Hát még Walchernek milyen lehet.... Lehajolok és kiveszem azt a könyvet amiben olvastam erről. Fellapozom és Lyn kezébe adom. Megvárom, ameddig végigfutja az oldalakat. Norman is kíváncsi a dologra, így Lyn úgy fordítja, hogy mindketten lássák.-Ez jó lesz.-Kiveszi Lyn kezéből a könyvet és már el is indul. Nagyon sietős dolga akad.
  -Te mit kerestél?-Lynra nézek, aki láthatóan zavarban van a másik viselkedése miatt. Kiveszem a zsebemből a keveréket és megmutatom neki.-Már értem miért keringenek körülötted védő energiák.-A megjegyzése miatt kicsit megnyugodok. Mégse volt minden hiába.
  -Nem működött se ez, se az a füst ami a szobánkban van. Ennek akartam utánanézni, de nem igazán tudom merre keressem és hogy.-Lyn óvatosan kiveszi a kezemből a zacskót és megszaglássza.
  -Szertinem tökéletesen működik. Viszont, Raidon egy Medúza. Őket nem hiába félik ennyire az emberek. Rajta sajnos nem fog működni.-Visszaadja a kezembe a zacskót.-Sokkal többet érsz ellene a bélyegünkkel. Bár, az se igazán tartja távol a multkoriak alapján.-Kínosan elmosolyodik. Beáll közénk a csend. Zsebrerakom a keveréket és a másikat nézem folyamatosan.-Mondd csak... mennyire értesz az ilyesmihez?