Rainbow Paradise - BEFEJEZETT

8

- Legalább hadd menjek át pár cuccért - nevetek hangosan. Harry percek óta csak szorít magához, és nem úgy tűnik, mint aki egyhamar el akar engedni.

- Majd adok - nyöszörög. - Ne menj el!

- Rendben van - adom meg magam. - Tehát akkor befonhatom a hajad?

- Be tudod? - ráncolja a szemöldökeit. - Én csak vicceltem, de...

- Persze, hogy be tudom! Lánytestvéreim vannak, ki lettem képezve. Szeretnéd?

- Ühüm - piszkálja a körmeit. Óvatosan átölelem a derekát, ő pedig hálásan sóhajt a nyakamba. A hüvelykujjammal cirógatom a hátát, és csak magamba szívom az illatát, míg ezt a pillanatot örökre a lelkembe zárom. - Jó lesz a hálóban?

- Tökéletes - simítok végig az arcán.

Most először vagyok a szobájában. Hasonló, mint az enyém, de ebben élet is van. Személyes holmik a komódon, rengeteg kép a falon, könyvespolc, rajta könyvekkel. Tényleg otthonos. Mosolyogva nézelődök a képek között, mikor Harry mögém sétál.

- Ő a legjobb barátom - mutat a szőke fiúra a képen, ahol épp a kamerába nevetnek mindketten.

- Jó fejnek tűnik - bólintok mosolyogva.

Egy másik képen Harry a tűzhelynél áll. Valószínű, ez az étteremben készült. Csak egy spontán kép, ő is csak éppen odafordult a kamerához, épp úgy, mint a mellette lévő legjobb barátja és a két másik fiú is.

- Ők is az étteremben dolgoznak. Nagyon jóban vagyok velük is.

- Nem hiányoznak? - kérdezem halkan.

- Sokszor beszélünk telefonon. Neked nem hiányoznak a barátaid? Nem csak most, hanem például ha turnézni mész.

- A gyerekkori legjobb barátommal, Stannel csak néha találkozom, de sokszor felhívjuk egymást. Ugyanilyen Luke is, de vele többet találkozom. Oli pedig általában elkísér a turnékra is. Most kicsit hiányzik.

- Nem akarod inkább felhívni?

- Ma délelőtt beszéltem vele. Most inkább megcsinálom a hajad - mosolyodom el. - Ülj az ágy szélére! - simítok végig a vállán. - Nekem háttal - nevetem el magam, miután meglátom, hogy jó kisfiú módjára, leült velem szembe.

- Bocsi - kuncog, miközben megfordul. Pár percig csak kiélvezem, hogy a haját fogdoshatom. Finoman masszírozom a fejbőrét az ujjaimmal, vagy csak a tincseit simogatom. Harry hálásan sóhajtozik az érintéseimre.

- Van gumid? - térek rá a lényegre.

- Öhm... Van... Van a... A komódban. Az alsó fiókban.

Odasétálok a nem egészen három méterre lévő bútorhoz, majd leguggolva kihúzom az alsó fiókját. Amint meglátom a tartalmát, nem bírom visszafogni a vigyoromat, ami szép lassan hangos nevetésbe csap át. Harry félve néz felém az ágyról. Igen, most már teljesen megértem a zavarát.

- Hajgumira gondoltam, nem óvszerre, édesem - lépek vissza mellé nevetve. Magam felé fordítom a fiú vörös arcát, és egy kedves csókot nyomok a szájára.

- Igen, az is van - motyogja zavartan. - Idehozom inkább én - kel fel az ágyról. Két perc múlva visszatér kisebb doboznyi hajgumival. Sokfajta van benne. Van egészen átlagos feketétől kezdve a fodros rózsaszínig minden. Én mégis két apró szilikon gumit választok, mivel a gondolataimban élő frizurához ez a legideálisabb. Mindkét oldalra szeretnék neki egy-egy vékonyabb fonatot, míg a középen lévő maradék hajat egy kontyba fogom majd fel.