Rainbow Paradise - BEFEJEZETT

3

Kilenc óra előtt tíz percre állítottam be az ébresztőm, hogy azért Harry se szaladjon ki sikítva a házból, amint szembesül a rögtön ébredés utáni kinézetemmel. A fürdőbe sietek, ahol megmosom a fogam és az arcom, majd egy fehér pólót is magamra húzok. Mire a konyhába érek, már kopognak is az ajtón.

- Jó reggelt! - tárom ki Harry előtt a faajtót.

- Neked is jó reggelt! Milyen volt az első éjszakád itt? - mosolyog csillogó szemekkel. Fogalmam sincs, hogy hogy lehet ilyen kipihent, vagy hogy így tud vigyorogni maximum hatórányi alvás után. Pedig ő biztos vagyok benne, hogy kevesebbet aludt, mint én.

- Nagyon jó volt. Olyan puha az ágy! - hunyom le a szemeim már a gondolatra is.

- Ennek örülök - teszi le az asztalra a hatalmas tálcát.

- Mit hoztál? - nézek érdeklődve a tálcára, majd pedig rá.

- Pirítóst, ami ki fog hűlni, ha nem esszük meg most, egy rohadt nagy adag avokádókrémet és paradicsomot. Meg persze kávét.

A reggeli menü hallatán próbálok nem elfintorodni. Gyűlölöm az avokádót minden formában, undorodom tőle. Ahogy rágondolok, már a gyomrom is felfordul. Egy mosolyt erőltetek magamra, miközben a lehetőségeken gondolkozom, hogy miként is bújhatnék ki a reggeli alól. Erre azonban nincs megoldás. Magamba fogom tömni valahogy. Talán megiszok hozzá öt csésze kávét és rengeteg paradicsomot, hátha elnyomja az ízét. Ha pedig annyira nem bírom, elmegyek a mosdóba és maximum kihányom. Csodás tervek egy csodás napindító reggelihez.

- Köszönöm, ez nagyon jól hangzik - bólogatok.

- Tudom, én is úgy imádom ezzel kezdeni a napot. Olyan jó, hogy itt nagyon olcsón is hozzá lehet jutni egy avokádóhoz. Los Angelesben például drágább.

- Persze, mert ez egy amolyan trendi kaja, nem? Amit a celebek esznek, és minden egyes alkalommal kiposztolják - sóhajtom, és nagyon erősen koncentrálok, hogy ne forgassam meg a szemeim.

- Inkább szerintem egy egészséges és finom reggeli. Öntsek neked kávét?

- Igen, kérlek. Köszönöm szépen - veszem el a csészét.

A kávét beízesítem két cukorral és egy kevés tejjel. Egy pirítósra próbálom a lehető legkevesebb krémet rákenni, míg Harry kenyere már ki sem látszik a vastag zöld rétegtől. Még kipakolok sok szelet paradicsomot a tányéromra. Nagy levegőt veszek, miután jó étvágyat kívántunk egymásnak. Nem húzhatom tovább az időt, muszáj megennem. Az első harapásnál már úgy érzem, végem van, muszáj kiköpnöm a számban lévő ételt.

- Jól vagy? Falfehér az arcod - dönti oldalra a fejét, miközben a szemöldökeit ráncolja. Legszívesebben rávágnám, hogy nem, és elrohannék a mosdóba, de nem akarom megbántani. Hiszen nem ő rontotta el az ételt, hanem csak én undorodom tőle.

- Mhm - rándul össze az arcom.

- Nem ízlik? Csinálok mást, ha szeretnéd - néz rám furán.

- Nem kell, de köszi. Csak... Nem igazán szeretem az avokádót.

- Miért nem szóltál, Louis? - pattan fel az asztaltól. - Jézusom, sajnálom! Készítek rántottát helyette. Az jó lesz?

- Ne menj sehova, Harry! - küzdöm le nagy nehezen a torkomon a falatot. - Nem kérek, oké? Megiszom ezt a kávét, aztán megvagyok. Nyugodtan reggelizz meg. Ne haragudj, hogy nem szóltam, csak nem akartalak megbántani. Hamarabb felkeltél emiatt, és egyébként biztos finom annak, aki szereti.

- De ez nem így megy, tudod? Kifizetted a háromszori étkezést, amit boldogan elkészítek neked, hiszen imádok főzni, és ezért azokat a menüket meg kell kapnod. Ez olyan, mintha kifizettél volna egy étkezést, ami nincs is. Érted már? Attól, hogy csak én vagyok itt, így én főzök meg takarítok, mást nem csinálok a nyáron. Nem kell levenned a vállamról a nem létező terheket.