Rainbow Paradise - BEFEJEZETT

26

- Istenem, ez volt a világ legjobb szülinapja - terül el a kanapémon kuncogva, amint hazaérünk olyan hajnali három körül.

- Örülök neki, szerelmem - guggolok le hozzá, hogy egy puszit adhassak a szájára.

- Még - nyűgösködik, miután elhúzódtam tőle. Azért Harry ivott rendesen, így igyekszem minél hamarabb ágyba dugni, hogy végre pihenhessen.

- Srácok... Ne itt szeressétek már ennyire nagyon egymást! Legalább csak mondjátok el, melyik a mi szobánk - sóhajt fáradtan mosolyogva Lottie. A lányok és Oli is nálunk alszanak, délután pedig már mennek is haza. Hálás vagyok nekik, hogy eljöttek és nyilvánvalóan alhatnak a házamban ők is.

- Oké, gyertek! Külön szobában akartok aludni?

- Hát én biztos nem alszok Olival - kuncog Fizzy, mire a barátom csak röhögve bemutat neki.

- Én alszok Fizzyvel - ásít Lottie. - Csak hadd feküdjek le, mert állva fogok elaludni!

- Abban aludhattok ketten, mert franciaágy van, oda meg mehet Oli. A fürdőben van minden, ami kell és meg is van ágyazva.

- Köszi, Lou - ölel meg Fizzy. - Jó éjt!

- Jó éjt mindenkinek! - köszönök el én is tőlük.

Ezután visszamegyek Harryhez, aki még mindig a kanapén fekszik, viszont a légzése túl egyenletes. Elaludt. Nem hagyhatom itt aludni, mert utálja, ha alvás után fáj valamije, itt pedig egészen biztos, hogy nem lenne a legkényelmesebb felébredni.

- Bébi, ébredj! Felmegyünk, és aludhatsz tovább, oké?

- Mmm - nyöszörög, és felém nyújtja a karjait, mint egy kisbaba.

- Most azt akarod, hogy felvigyelek? - kuncogok a fiún.

- Igen - biggyeszti le az ajkait. Imádnivaló akkor is, amikor részeg.

Végül felcipelem a hálóba, ahol el is alszik másodpercekkel azután, hogy alsóra vetkőztettem. Egyébként én is fáradt vagyok már, viszont azért egy gyors zuhanyt megejtek, mielőtt ágyba zuhannék.

*

Oli és a lányok már hazamentek, Stanről és Niallről pedig rejtélyes módon nem tudunk semmit. Egyik sem veszi fel a telefont, és ők még ott maradtak a helyszínen, miután mi eljöttünk. Harry szokás szerint főz, mert unatkozott és mert szerinte nincs itthon étel, pedig én mondtam neki, hogy van itthon mirelit pizza. Azóta nem szól hozzám. Ez a kis sértődése viszont egyáltalán nem komoly, az egésszel csak viccelt, viszont most hagytam neki egy kis időt, hogy egyedül lehessen és azt csinálja, amit a legjobban szeret. Az igazat megvallva, talán egy másfél-két órája lehet a konyhában, de már hiányzik. Úgy döntök, lemegyek, és megnézem, mi van vele.

A konyha csillog-villog, sehol egy mosatlan edény, a fiú pedig egy fazék forró tartalmát bámulja. A háta mögött sétálok hozzá, hogy egy az arcára nyomott puszival ijesszem meg.

- Jézusom, Lou! Mi van, ha beleesek a levesbe? Vagy ha a gyűrűm esik bele?

- Nem fog sem a gyűrű, sem pedig te beleesni a levesbe, bébi - nevetek fel hangosan. - Milyen leves ez?

- Kukoricakrémleves. Ez az egyik legnépszerűbb étel mostanában az étteremben.

- Mhm - hallgatom a meséjét, miközben már a nyakát csókolom. - Mikor lesz kész?

- Igazából már készen van, csak épp azon gondolkodtam, hogy szórjak-e bele most tortillát, de az megszívná magát, és undorító lenne, úgyhogy inkább majd csak akkor, amikor eszünk belőle. Kérsz most?