Rainbow Paradise - BEFEJEZETT

10

Ebéd után megmutattam Harrynek az új dalom. Nem mondtam el neki, hogy róla szól, de sejtheti. Muszáj neki, hiszen annyira specifikusak a zenék már alapból is, erről pedig szinte ordít, hogy "Csodálatos vagy, Harry!" A fiú egyébként imádta. Csak megbabonázva meredt rám, miközben a gödröcskéje lehetetlenül elmélyült. Így belegondolva, biztosan tudja, hogy róla írtam.

Most a fiú ágyában fekszünk, miután teleettük magunkat churrossal, vacsora gyanánt. Nem bírom elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire isteni ételeket tud Harry készíteni. Rengeteget ettem belőle, így semmi másra nem vágytam, mint hogy ledőlhessek egy kicsit. Erre pedig kaptam egy felajánlást, miszerint a göndör amúgy is nagyon szeretné, ha összebújnék vele az ágyában, tehát miért ne dőlnék le az ő ágyában? Természetesen elfogadtam, így most tudom a puha arcocskáját puszilgatni és ölelni a testét, aminek illata a legmegnyugtatóbb és a legkellemesebb illat a világon.

- Csinálunk valamit este? - suttogom, hogy még véletlenül se törjem meg a pillanat varázsát. Nem szeretném eltörni a magunk köré vont vékony üvegburkot, amiben úgy érzem, lebegünk.

- Van egy függőágyam. Nem tudom, hogy láttad-e már. Két pálmafára van felerősítve az északi partszakaszon. Kimehetnénk oda és folytathatnánk ott a lustálkodást - rejti el vigyorát a mellkasomba.

- Rád fér a pihenés. Csak főzöl meg takarítasz egész nap, mint egy családanya.

- Mm... Családanya - kuncog a tenyerébe temetett arccal, majd a hátára gördül. - Jut eszembe, elküldted már Simonnak a dalt? Vagy ezt nem az albumra szánod? - kérdezi kíváncsian. Pontosan tudja már, hogy hogy megy az albumkészítés folyamata.

- Elküldtem neki. Imádja, mert szerinte potenciális sláger lenne, de azt mondta, nem illik hozzám.

- Mi az, hogy nem illik? - ül fel hirtelen. - Ez az egyik kedvenc dalom tőled és csodálatosan passzol hozzád!

- Nyugi, édes, ettől nem dől össze a világ - húzom vissza magamhoz, hogy egy forró csókot váltsunk egymással. Ahogy ajkai akár csak egy másodpercre is érintkeznek az enyémekkel, már teljesen kész vagyok. Tudaton kívüli állapotba kerülök olyankor és nem tudok másra koncentrálni, csak a fiú puha szájára.

- Kimegyünk akkor? - dőlti újból a fejét a mellkasomra, én pedig válaszul csak megsimítom a buksiját, majd felülök vele együtt.

- Gyerünk - mosolyodom el. A kezeit nyújtja felém, hogy húzzam fel az eddigi kényelmes pozíciójából, amit én örömmel meg is teszek.

Kézenfogva sétálunk a parton. Csak hagyom, hogy vezessen a helyre, ahol még sosem jártam. Sötét van, csak a Hold és a csillagok világítanak, de bízom Harryben annyira, hogy még vaksötétben is kövessem bárhová. Pár perc múlva megáll a függőágy előtt.

- Itt vagyunk - mosolyog. - Elférünk benne ketten, de esetleg lehetne, hogy a mellkasodra feküdjek?

- Persze - nevetek fel, majd egy puszit nyomok az ajkaira. Óvatosan elhelyezkedem az ágyon, és kitárom a karjaim. - Na gyere, édes!

Harry próbál nem agyonnyomni, miközben rám fekszik több-kevesebb sikerrel. Jó érzés a testét a magamén érezni. Megnyugtató. Olyan közel érzem magamhoz, mint még soha senkit. Ezt nem feltétlenül fizikailag értem, sőt egyáltalán nem. Egy olyan mély, szeretetteljes érzést érzek már hetek óta, amit nem lehet megmagyarázni. Csak élvezem, ha Harryvel vagyok. Olyankor mintha megállna az idő és csak mi ketten léteznénk. Nem érdekel senki és semmi más, csak az ő boldogsága, kényelme és szeretete.

Harry halk kis szuszogása egyszercsak egyenletessé válik, ajkai pedig kissé elnyíltak egymástól. Elaludt. Ilyenkor olyan, mint egy angyal. Olyan békés. Minden gond eltűnik ilyenkor, csak ő van. Az igazi, hamisíthatatlan Harry. Nem is merek mozdulni, nehogy felébresszem az alvó szépséget, csupán az eget bámulom.