Rainbow Paradise - BEFEJEZETT

15

- Jó reggelt! - csókolom körbe Harry édes arcocskáját. Úgy aludt eddig, mint egy angyal, de most már sajnos fel kell ébresztenem, mert terveim vannak mára.

- Mm... Aú! - kap a fejéhez, mire kuncogni kezdek.

- Kelj fel, angyalka! Van az éjjeliszekrényeden víz, kávé meg gyógyszer is.

- Szeretlek - motyogja még félálomban. Kómásan felül, és rögtön a fájdalomcsillapítóhoz és a vízhez nyúl.

- Ne haragudj, hogy felébresztettelek, de Simon idehozatta a kocsim, úgyhogy ma már talán hazamennék.

- É... Értem. Akkor... Ez most ennyi volt? Vége?

- Dehogy is, te bolond! Azt akarom, hogy velem gyere! Megmutatom a házam, ott is alhatsz, ha szeretnél, és csak reménykedem, hogy szeretnél.

- Persze! - vágja rá rögtön. - Bocsánat, hogy... Az előbbiért.

- Semmi baj - nevetek fel. Még mielőtt Harry felkelt, bátorkodtam használni az egyik serpenyőjét, egy kis olajat, sót, borsot, tojásokat és bacont, hogy a világ legegyszerűbb reggelijét elkészítsem. Gyorsan kimegyek a konyhába, hogy egy tányéron ágyba is vigyem neki a reggelit. 

- Jézusom! Köszönöm, Lou! - csücsörít, hogy egy puszit tudjon adni a számra.

- Hogy érzed magad? - simítok végig az arcán, miután a szájába vett egy villányi tojást.

- Már jobban - bólogat teli szájjal.

- Emlékszel a tegnap éjszakára? - kuncogok az édes látványra.

- Hát... Az igazat megvallva, nem igazán. Csak arra, hogy itt voltak a srácok, ittunk és... Baszki, tényleg elmentünk Santa Monicára? Csak tudnám, hogy miért...

- Igen, elmentünk - nevetek fel. - Azért, mert Liam elment totál részegen a tengerpartra. Simon vitt el minket, te pedig a Starships-t énekelted a kocsijában.

- Jézusom - temeti az arcát a tenyereibe. - Miért nem hajítottál ki a kocsiból? Ez nagyon gáz - ingatja a fejét.

- Egy az, hogy kibaszottul szórakoztató volt, másodszor pedig, mert szeretlek - vigyorodom el, és hozzábújok.

- Én is szeretlek - ingatja megadóan a fejét.

Miután Harry is megreggelizett, gyorsan lezuhanyzott és fel is öltözött. A szokásos vidám ingjei közül vett fel egy hawaii mintás darabot, amin csupán három gombot gombolt be. A nadrágja egy szokásos fekete szűk farmer, a haját pedig egy kontyba fogta. Már a táskáját is összepakolta, amiben mindenesetre háromnapi ruha van számára.

- Mehetünk, szépségem? - húzom le magamhoz egy csókra.

- Most már igen - kuncog, amint elválik az ajkaimtól. - Kicsit izgulok - vallja be az ujjait piszkálva, mikor már az autómban ülünk.

- Nem kell - teszem rá a combjára a kezem halkan nevetve. - Csak mi leszünk ott.

- Tényleg? Nincsenek ilyen... Bejárónőid?

- Dehogy vannak, édesem. Mint mondtam, csak ketten leszünk.

Harry egy édes mosollyal az arcán bólint, majd egy puszit nyom a kezemre. Nagyjából egy óra múlva meg is érkezünk a házamhoz. Kibaszott fura több, mint két hónap után visszajönni ide. Minden olyan, mint mielőtt elmentem, csupán úgy érződik, én változtam meg. Miután beálltam a mélygarázsba, gyorsan kiszállok a kocsiból, hogy kinyissam az ajtót Harrynek.

- Úgy érzem magam, mint valami herceg. Lou, nem mondtad, hogy egy palotában laksz! - fogja meg izgatottan vigyorogva a kezem.

- Nem palota - rázom meg a fejem nevetve, majd kinyitom a garázsból nyíló bejárati ajtót.