Rainbow Paradise - BEFEJEZETT

11

Reggeli közben Harry sajnos magamra hagyott. Nem tudom, hogy mit mondott Niallnek, de valószínűleg miatta nem tudott tovább velem maradni. Mindenesetre felöltözöm, hiszen terveim szerint most lemegyek a partra és felhívom a családom. Velük is telefonon talán tegnapelőtt beszéltem utoljára.

A dolgok azonban nem a terveim szerint sültek el. Niall és Harry egy-egy napozóágyon fekszenek félmeztelenül a kiválasztott helyemen, miközben Harry arcára egy törölköző van ráterítve, a legjobb barátja pedig napszemüveget visel. Minden mindegy alapon végül odamegyek hozzájuk.

- Sziasztok - köszönök rájuk, mire mindketten összerezzennek.

- Megijesztettél - kuncog Harry, amint leemeli a törölközőt a fejéről.

- Öcsém, ezt hogy lehet megszokni, hogy a privát szigeteden szabadon jár-kel egy Louis Tomlinson?

- Talán zárjam ketrecbe? - vigyorodik el szélesen.

- Hülye - ingatja a fejét a szőke fiú.

- Hozzak ki még egy napozóágyat, Louis? Csatlakozol hozzánk?

- Igazából szívesen - bólintok mosolyogva.

- Helyezd magad kényelembe ezen - pattan fel rögtön az ágyról, hogy átadja nekem a helyét. - Hozok ki máris még egyet.

- Bocsánat, nem akarok ilyen tolakodónak lenni, vagy ilyesmi - szólal meg Niall, miután Harry hallótávolságon kívülre ért -, de nagyon imádom a zenéid. Tök sokszor hallgatlak otthon és csak olyan furcsa, hogy itt vagy és beszélgethetek veled.

- Ez kedves tőled - mosolyodom el, majd leveszem magamról a pólóm.

- Harry mindent elmondott - jelenti ki, én pedig fuldokolni kezdek a saját nyálamban. - Tök aranyos volt tőled, hogy annak ellenére, hogy nem vagy meleg, benne lettél volna egy kis... Légyottban, csak mert kedves szerettél volna vele lenni. Totál beléd van esve - bólogat meggyőzve. Teljesen elhitte ezt a faszságot.

- Mhm - mosolygok kényszeredetten. - Oké, elég régóta ment el Harry, megnézem, hogy kell-e neki segítség.

Szinte már futok a kis bódéhoz, ahol valószínűleg Harry van. Ott tart minden kacatot, így a napozóágyakat is.

- Mi a fasz volt, amit meséltél Niallnek? - szakad ki belőlem a nevetés, amint belépek az apró kis épületbe és meglátom, ahogy ő ott csak üldögél, és rám vár.

- Nem jutott eszembe semmi más. És szegény néha olyan hülye. Elhitte, mert még magáról is elhiszi, hogy a nőket szereti.

- Micsoda? - kerekednek el a szemeim.

- Nem biztos, hogy meleg, de ezer százalék, hogy nem heteró.

- Most, hogy mondod...

- Na jó, ne Niall szerelmi életét beszéljük ki, nem azért várok már rád itt egy negyed órája - ránt le magához a napozóágyra. Levegőt is alig hagy venni, máris szenvedélyesen tépi az ajkaim az övéivel. Csupán a csókjaink és a sóhajaink töltik meg az apró épületet. Ha nem állunk le most, másodperceken belül fogom magamévá tenni a fiút ebben a szűk kis sufniban.

- Ezt majd később, bébi - válok el tőle mosolyogva, és még a gyér fényben is látom, hogy elpirult. Kis aranyos. - Gyere, vigyük ki az ágyat - kuncogom el magam a még mindig pihegő fiú láttára. Mi lesz, ha már nem állunk meg egy kis csókolózásnál? Végül sikerül kivinni a napozóágyat. Harry visszafekszik a saját helyére, én pedig mellé, az újonnan kihozott ágyra.

- Kend be te is magad naptejjel - dobja nekem a flakont Niall. Megjátszott felháborodottsággal fordulok felé, de végül nevetve kenegetem be a karom, a nyakam és minden olyan testrészem, amit épp elérek.