Rainbow Paradise - BEFEJEZETT

13

- Jó reggelt! - érzek meg egy puha kezet a vállamon. - Ébresztő, Lou! Szerintem te sem szeretnél úgy találkozni először az anyukámmal, hogy csak egy alsó van rajtad - kuncog, mire kipattannak a szemeim. - Már voltam a boltban bevásárolni. Csináltam reggelit is.

- Mikor keltél fel, édesem? - nyöszörgöm álmosan.

- Úgy két órája. Hatkor.

- Jézusom - ülök fel ásítva. - Hogy érzed magad?

- Valamennyivel jobban. Gondolkoztam ma reggel jó sokat. Arra jutottam, hogy a legjobb lenne, ha vennék egy új helyet, és megcsinálnám az új Style's-nak.

- És csak ott lesz hagyva egy leégett épület? Mármint, ne haragudj, csak...

- Nem, nem! Semmi baj. Vannak olyanok, akik meg fogják venni, és felújítják, hidd el! Nagyon jó helyen van, és nem is kérnék érte sokat. Nekem talán jól esne most egy új kezdet.

- Megértem - mászok ki az ágyból, hogy a konyhába kövessem a fiút. - Angol reggeli? - nyílnak el az ajkaim egymástól. - Imádlak, Hazz!

Magamhoz rántom Harryt, majd megcsókolom. A csók nem tart sokáig, mégis annyira szenvedélyes, annyira jó. Nem tudok vele betelni.

- Csak a kajám kell, mi? - neveti el magát.

- Igen, csakis a kajádért jöttem el a lakásodba.

- Hűha, Tomlinson - ingatja a fejét. - Na, egyél! - kuncog, és leül az egyik megterített helyre.

Miután agyondicsérem a reggelit, csendben eszegetünk tovább. Néha felpillantok Harry csodaszép arcára, és csak gyönyörködöm benne.

- Lou?

- Hm? - nézek fel a tányéromból.

- Hogy mutathatlak be anyának?

- A barátodként?

Magabiztosan szerettem volna kimondani, mégsem sikerült. Még nem beszéltünk erről Harryvel, mármint még nem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk, vagy ilyesmi, hiszen elég ijesztően hangzik számomra, főleg, hogy az életem bárki számára nyilvános.

- Tényleg? - csillannak fel a szemei.

- Persze - kuncogok, majd csak próbálom csökkenteni a becsapódásának mértékét, amikor az ölembe ugrik, és úgy csókol, mintha nem lenne holnap.

- Szeretlek - suttogja az ajkaimra.

- Szeretlek - mosolyodom el.

- Na jó, menj készülődni, én addig rendbe teszek mindent.

- Még egy csók! - nyöszörgök, ő pedig ezer örömmel tapad az ajkaimra.

Egy fekete farmert veszek fel egy sima fehér pólóval. Ezzel nem lehet mellé lőni. Bevallom, egy kicsit izgulok, hiszen mégiscsak a... Barátom anyjával találkozok. Emiatt annyira komolynak tűnnek a dolgok.

Éppen kilépek a fürdőből, amikor kopognak. Hallom Harryt, ahogy ajtót nyit, aztán beszélgetnek egy kicsit, de nem hallom pontosan, hogy mit. Amint közelebb lépek, már minden szavukat értem.

- Anya, be szeretnék neked mutatni valakit - sóhajt Harry, de hallom a hangján, hogy mosolyog. Úgy döntök, odamegyek hozzájuk, hiszen egyszer úgyis muszáj lesz.

- Jó napot - mosolygok a nőre. Fogalmam sincs, hány éves lehet, de egyáltalán nem néz ki idősnek. Sőt, kifejezetten fiatalnak tűnik.

- Szóval anya, ő itt Louis, a barátom - mosolyog rám Harry.