Shut Up And Kiss Me- JIKOOK

Mrs. Jeon

    Két óra múltán bejelentették, hogy nemsokára kezdődik a szertartás, de úgy örülök neki...
Fáj a lábam és szédülök, haza akarok menni, tudom, hogy ha meglátom őt vagy elsírom magam vagy rettentő dühös leszek és valószínűleg innen a rendőrök fognak haza vinni nem a testvéreim.

   Elkezdődött..
Egy év után újra megláttam Jungkook-ot, mosolygott de nem rám, arra aki feléje tartott hosszú fehér esküvői ruhában, csak úgy ragyogott a boldogságtól akárcsak az alkalmi ruha amit viselt.
Tényleg gyönyörű.
Szebb mint én.
Értem már Jungkook miért választott mást helyettem.
Ideje lesz bele törődöm abba hogy már soha többé nem kaphatom vissza őt, vagy más valakit találok, vagy örök életemre magányosan fogom leélni az utolsó óráimat míg meg nem halok.
Vagy veszek macskákat, a napi rutin pedig az lesz, hogy felkelek, megetetem őket, vizet adok nekik, beszélek nekik tökre feleslegesen, ordítok mert folyamatosan lepisilik az abroszt.

-Üdvözlöm önöket, elsősorban annyit szeretnék mondani hogy örülök hogy eljöttek, őszintén jól esik hogy ennyi ember ma, ezen a nagy napon eljött ide hogy lássa a hogyan összekötöm az életemet ezzel a csodálatos nővel itt előttem. Hálás vagyok az égieknek hogy egymásra találtunk, ezt nagy mérföldkő az életemben. monológja befejeztével nagy tapsvihar kezdődött.
Ez alatt én a sírástól fuldokolva kiosontam az épületből és reméltem hogy senki se vett észre.
Időközben vagy nyolc zsepit elhasználtam, fájtak az orr lyukaim, kár hogy nem volt karácsony mert akkor ideális lett volna a Rudolf piros orrom.

-Miért sírsz?- figyelemfelkeltően magas volt a nőnek hangja aki leszólított.
Jungkook anyja.
Basszus!
-Mrs. Jeon, nem sírok, izé…allergia.- törölgettem le könnyeimet.
-Szép mentés. Te bőgtél drága.-szarkasztikusan elhangzó mondata miatt elmosolyodtam.
-Egyszerűen csak szerencsétlen vagyok az életben, és álmomban se jutna eszembe olyan klubhoz tartozni, amelynek olyan emberek lehetnek a tagjai, mint én.-húztam el a számat.
Egy világi szerencsétlen vagyok.
Mrs. Jeon fáradtan nézett rám, nem testi fáradtság miatt, szimplán csak oly szívesen kilógatna már az ablakon. Gondolom én.
Amúgy bírom az asszonyt, jó fej, nem úgy mint a fia, ő egy világi seggfej.
-Édes fiam, ha a hülyeség terén végzett kimagasló teljesítményért is járna Nobel-díj, már most elkezdheted írni a köszönő beszédet.-vágott tarkón hirtelen, na előtte nem szabad magadat sajnáltatni mert tarkón basz.
-Ismeri a nőt, akit Jungkook most vett el?- biztos vagyok benne,hogy ezt is elvicceli.
-Nincs kellemetlenebb, mint ha egy nap, majd tudomást szerez a fiam, a nő fogyatékosságról. Rontja a házassági kilátásaikat. Csak figyeld meg, én mondom az a hárpia nem normális.-bele szívott cigijébe, hogy aztán kifújja majdnem az arcomba.