Cortez látta amit írtam. Viszont nem reagált. Azóta nem volt online. Ez, hogy nem reagált sokkal rosszabb mintha megkérdezte volna a miértjét a lemondásnak. Ma már vége volt a szobafogságnak de ígyse úgyse érdekelt. Nem volt semmihez se kedvem. Kikeltem az ágyból és lementem a konyhába. Anyuék már elmentek dolgozni így egyedül voltam. Felültem a konyhapultra és egy zöldalmát elkezdtem csócsálni. Nagyon éhes voltam de alig bírt lemenni a torkomon. Nem volt étvágyam. Nehéz helyzet! Mikor megettem kimentem az udvarra, hogy kiszellőztessem a fejem. Felmentem a teraszra, leültem a székemre és a kezembe vettem a telefonomat. Rámentem Cortez Facebook oldalára és azt vettem észre, hogy új képeket tett ki magárol.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mind a kettőt kifotóztam. TE JÓ ÉG MILYEN JÓL NÉZ KI! Boldogan néztem a képeket, aztán eszembe jutottak a történtek és rögtön lehervadt a mosolyom. Egy darabig üveges tekintettel bambultam amikor a torkomba ugrott a szívem. Hívtak. Rápillantottam a mobilomra. Virág hívott. Nem is értem, hogy miért hittem azt, hogy Cortez hív. Felkaptam a telefonom. -Szia Reniiiiii!- visította Virág. -Szia-suttogtam rekedten. -Reni! Sírsz?!- riadt meg barátnőm. -Dehogyis! -Dehogynem! Mi a baj??? -Semmi- mondtam dacosan. -Jó, gyere a plázához. Csajos buliii! Ott megbeszéljük! Beülünk a mekibe, meg nézünk egy filmet, vicces ruhákat! Ott majd elmondod miért vagy szomorú! -Oké- tettem le a telefont.
