Mikor kiléptem az utcába, azonnal megcsapott a hideg levegő. A lámpák fényében elindultam haza, de egy pillanatra visszanéztem a terőtéri ablakra. Reni ablakára. Mosolyogva intettem neki, ugyanis ott állt az ablakban vigyorogva. Az eső elkezdett esni. Pontosabban zuhogni. Így hát felvettem a kapucnimat és elindultam. Ám a kerítésünk előtt megláttam valakit. Viki ott állt a szőke és pár rózsaszín csíkkal ellátott hajával, feketete bakancsban, farmerben és pólóban. (Amúgy fogalmam sincs, hogy bírta ki a pólót ilyen hidegben, de mindegy.)
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
-Hát te?- kérdeztem. -Semmi csak átjöttem. -Mivan?- röhögtem el magam. -Már szakítottatok nem?- mosolyodott el. -Nem. De úgy tűnik te azt hitted, hogy igen, így te szakítottál, hogy velem legyél- mondtam nyugodt hangon. Viki megmerevedett, és hogy a ciki helyzetét leplezze bénán felnevetett. Én kikerültem, és bementem a házba. Miután köszöntem a nagyszüleimnek felrohantam az emeletre a szobámba. Pár perc múlva csengettek. Azt hittem a mamám egyik barátnője az. Viszont fél perc múlva sajnos rájöttem, hogy valaki más jött be. Viki becsukta a szoba ajtómat maga mögött. -Miaz?- vontam fel a fél szemöldököm. -Láttam, hogy ma sem voltál az iskolában vele! Tudom, hogy szakítottatok! -Rosszul tudod- mondtam, majd a lépcsőn lementünk és kitessékeltem a házból.
