Átírás Alatt

Mit szólsz egy kis lógáshoz?

-Szerintem indulni kéne a suliba.- közölte a mellettem ülő Cortez.
-Inkább... Töltsünk el egy kis időt kettesben.
-Vagyis lógjunk? Oké! És hova menjünk?
-Az mindegy.
-Akkor nyomás!
Felpattantam Cortez hátára. Ő röhögve megfogott, és vigyorogva elindultunk.

Az utcában a gördeszkáinkon gurulva beszélgettünk.
-Bemegyünk a játszótérre?
-Menjünk nevettem el magam.
A deszkáinkat nekitámasztottuk a kerítésnek, és rávetettük magunkat a hintára. Arra a hintára, amiből csak egy volt a játszótéren. Cortez volt a gyorsabb.
-Hé ez nem ér!- tettettem felháborodást.
-Gyere ide Reni!
Vigyorogva ültem bele Cortez ölébe.

Egy darabig csak simán himbálóztunk. Aztán egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyomat, és Cortezre rádőltem. Amikor visszatért az egyensúlyom a szemébe néztem, ő pedig hosszan megcsókolt.
Amikor kezdtük megunni eszembe jutott valami.
-Menjünk ki a Dunához!
-Jó.
A kezét fogva gyalogolni kezdtünk. Egyszer csak elkezdett szakadni az eső.
-Futás!- kiáltotta.
A hajam teljesen megázott, és a cipőm tocsogott a vízben.

Amilyen gyorsan jött a vihar, olyan gyorsan el is ment.
Amikor kiértünk a Dunához megálltunk, és csak néztük egy picit. Szép volt.
Leültünk a szélére. Cortez vállára hajtottam a fejem. Ő meg a sajátját az én fejemre.

Aztán beszélgettünk úgy... Három órát.
-Mit szólnál ahhoz, ha kijönne Virág és Ricsi?
-Jó ötlet!
Felálltunk.
-De mielőtt írnál nekik!
Megfogta a kezem és magához húzott. Átöletem. Ő is engem. Majd hosszasan megcsókolt. Velem pedig megfordult a világ.
Pár perc múlva kipirosodottan írtam Virágnak.
-Azt üzeni 5 perc, és itt vannak.
Valóban pár perc elteltével megjelentek.
-Mi volt a suliban? -Kérdeztem tőlük.
-Az összes tanár ki van akadva. Komolyan lógtatok? Nekünk miert nem szóltatok? Mentünk volna!- röhögött Ricsi.
-Máday azt mondta ezért osztályfőnökit kaptok. Legalább osztályfőnökit. De lehet, hogy igazgatóit.
-Honnan tudják, hogy lógtunk?
-Mondjuk az instára feltöltöttképekből- mondták egyszerre.
-Uppsz- néztünk össze.
-És hova menjünk?- váltott témát Ricsi.
-Mindegy!- néztünk össze Cortezzel mosolyogva.
Kedves olvasó! Kérlek képzelj el 4 kamaszt, akik azt csinálnak, amit akarnak. Rmélem nem arra gondoltál, hogy hazamennek tanulni. Nem, nem. Ezt csinálták:

Az éjjel boldogan, önfeledten és szerelmesen telt. Szeretem az életem