Átírás Alatt

Most... mi van?! ):

Eltelt az őszi szünet. Egy hétig nem írtam naplót. Nem volt miről. De ma volt. Bárcsak ne lett volnaaa! )))))):
Reggel miután elkészültem elindultam a Szent Johanna Gimi- be. Leballagtam az úton. És megláttam az iskolámat.
Beléptem. A folyosón hatalmas nyűzsgés volt. Kamaszok rohangáltak ide- oda.
-Jó napot kisasszony!- ordított rám egy Máday.
-Ő itt Máday az igazgatóhelyettes asszony. Ha rám hallgatsz elkerülöd súgta oda egy nálam körülbelül egy évvel idősebb fiú, és hogy a nő aki megindult felém ne vegye észre, hogy mond valamit lehajolt és úgy tett mintha bekötné a cipőjét aztán tovább ált. Az igazgató helyettes oda ért hozzám miközben megszeppenve rá nézek.
-Milyen ruhában vagy te?!- mutatott rá a vonalzójával a ruhámra.
Lenéztem magamon. Aha, szóval nem szereti a haspólót.

-Hazamész és átöltözöl!
-De mindjárt becsöngetnek pillantottam az órámra.
-Ha siettsz még pont ide érsz!
Vonakodva kifutottam az épületből. Rohantam hazáig ahol felvettem egy ennél sokkal hosszabb pulóvert, majd rohantam vissza.

A nehéz táska húzta a vállam és minden lépésemnél nekicsapódott a hátamnak. Fel-fel nyögtem amikor egy nagyobbat ugrottam. Már majdnem oda értem, amikor hallottam, hogy becsöngettek.
-Remek- dünnyögtem magamban.
Berontottam az aulába és már mentem is be a termünkbe.
-Csókolom! Elnézést!- mondtam.
-Rentai!- sóhajtotta Kardos- mi a mentséged?!- nézett rám fáradtan.
-Máday hazaküldött.
-Máday igazgatóhelyettes asszony!- javított ki a tanár.
-Rendben...
Már indultam volna a helyemre amikor Kardos megállított.
-Hé, hé! Maradj kérlek itt, beszélgessünk egy kicsit.
-A táskámat letehetem?
-Nem- vigyorgott.
Fájdalmas arccal vissza kullogtam.
Feleltetett. Hármas lett.
Ledobtam a táskámat és leültem.
Pár perc múlva kicsengettek.
-Kardos jól elhúzta a feleltetést- simította meg a hátamat Virág.
-Ja. Szerintem azt akarta hibázzak még, hogy kettest adhasson. De ennek ellenére tuti beír egy igazolatlant- sóhajtottam.
Ezután matek következett. A tanár lapokkal érkezett.
-Virág, Virág!!!- suttogtam- írunk?
-Ühüm.
-Basszus! Elfelejtettem!
Átszenvedtem az órát. Egyes vagy kettes? Bárcsak megadná rá a kettest!
Tesin suliköröket futottunk. Jegyre.
-Ez Reni ötös lett. Virág, ha hármast szeretnél jobban oda kell tenned magad!
Az ötözöben Virággal a fiúkról beszélgettünk.
-Most mi van Cortezzel?
-Semmi- dünnyögtem.
-Aoooo!- mondta barátnőm csalódottan.
-És mi van veled és Ricsivel?
-Alakul- mondta rejtélyes vigyorral.
-Alakul?- kérdeztem furcsán- ezen mit értünk?
-Majd megtudod!- mosolyog rám.
Felálltam a padról. Velünk szemben négy lány viháncolt. Ők voltak az A- sok.
-Mi tényleg rád mosolygott Cortez?!- kérdezte az egyik lány csillogó szemekkel.
-Igen, igen. Szerintem tutira el fog jönni a pizzériába is!
-Ó Edina ez olyan klassz!
-Szerintem meg Cortez nem RÁD mosolygott hanem csak szimplán mosolygottt, nem miattad.
-Te csak ne irigykegy Tami!
A szemünket forgatva Virággal az A- s lányok ostobaságán kimentünk az öltözőből.
-Szia Reni!- állt meg előttem Cortez.
Virág behúzta a nyakát és bement a terembe. (Nem cserben hagyott vagy ilyesmi, csupán ez az én és Cortez kettőnk dolga. Virágot nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy a valószínüleg Cortezzel kialakuló vitánkat végig kéne gallgatnia.)
Megpróbáltam a velem szemben álló fiút kikerülni de Cortez nem hagyta.
- Mi a baj Reni?
-Semmi- mondtam fapofával. Megkerültem és bementem a terembe.
-Gyere Virág menjünk ki az udvarra.
  Az udvaron leültünk egy padra és megbeszéltük a Cortezzel való beszélgetésünket. Ezután a rajz elment, csendélet volt (kaptam egy négyest és haza indultam. (Virág még maradt rajz szakkörön)
Az úton a we are the kings- től a sad song- ot hallgattam. Habár nem a legmenőbb zene én szeretem. Jól lehet rajta sírni. Brühühü.

Cortez: 5/1
A kedvem: 5/1