Sally Face

Az érdekes kiskönyvecske.

Egy korházi szobába ébredtem. Sal ott ült az ágyam mellett lévő széken.
-jobban vagy már ?? Kérdezte.
-igen de nagyon fáj a fejem. Mi történt???
-hát miután az a fiú összeesett. Te így lefagytál és csak bámultad őt aztán elment az áram és mire visszajött te már a földön feküdtél. Hívtam a mentőket mert nehezen lélegeztél. Aztán behoztak ide és most itt vagyunk. De a szüleidet is értesítették. Ők kint várnak.
-találkoztál velük??
-igen. Legalább is anyukáddal. Vele beszélgettem is. De apukáddal nem találkoztam.
Bólinttottam aztán magam elé révedtem.
Egy ideig még se szóltam. Aztán úgy döntöttem elmondom Salnek mit is láttam. Mert tudom hogy ő hinni fog nekem. Benne megbízok. És talán egy ici picit meg is kedveltem.
-Sal
-mond.
-azt hiszem láttam valamit. Olyan volt mint egy látomás vagy egy álom. De mégsem tudom hova tenni.
-mikor??
-amikor az a fiú összeesett. Hirtelen elsötétedett minden de én még a lábamon álltam. Képeket láttam. Szőrnyű képeket. Embereket akik szenvedtek. Kínozták őket. Az végére már az egész testük tiszta seb volt.
-ki bántotta őket??
-nem tudom nem volt teste. Olyan volt mint egy lélek. Egy rossz lélek. Egy gonosz erő.
-huha. Azért ez nem semmi. Hogy őszinte legyek nem is tudom mit mondjak. Viszont abba biztos vagyok hogy ezek való képek és hogy a kultisták állnak minden mögött. De gondolom mekkora tarauma volt ilyeneket látni. Esetleg tudok valamivel segíteni ??
-köszi nem. Magvagyok. Csak haza akarok menni. Nem akarok itt maradni a korházba.
-ha bejön egy orvos majd megkérdezem hogy haza engednek e.
És pont ebbe a pillanatban lépet be egy doki. Csak mondani kellet. Viszont elment az én ágyam előtt és a melletem fekvő beteghez ment. Elhúzta a függönyt , viszont amint megláttam ki fekszik az ágyon nem akartam hinni a szemmnek. Azt hittem menten rosszul leszek megint. Nem ismertem személyesen. De emlékszem hogy őt is láttam a látomásomba. És a teste tiszta seb volt. Hozzá volt kötve mindenféle izéhez. Már csak a gép tartotta életben.
Miután Sal észre vette hogy hogy bámulom ő is ránézett aztán vissza rám.
-ismered?? Kérdezte.
-személyesen nem. De láttam őt is az álmomban vagy látomásomba vagy nem tudom mi volt az. Nézd a teste is sebes. Mindenhol. És már alig él. Nem akarok itt maradni tovább. Kérlek vigyél ki innen Sal. Kérlek. Ha nem engednek el akkor is.
Felállt a székről és oda ment az orvoshoz. Beszélt vele valamit de nem hallottam pontosan. Aztán visszajött.
-azt mondta ha jól vagy haza mehetsz. Habár ő még azt látná jobbnak ha maradnál. De ha nem akarsz nyilván nem tarthat itt.
Kikászálódtam az ágyból. És felvettem a csizmámat. A ruhám szerencsére rajtam volt. És elindultunk kifelé.
-haza kisérsz?? Kérdeztem.
-persze szívesen. De nem a szüleiddel mész haza kocsival.
-nincs kedvem most kocsikázni sétálni szeretnék.
-biztos vagy benne??
-igen. Muszáj hogy kitisztuljon egy kicsit a fejem.
-rendben ahogy szeretnéd.
Ki léptünk a korteremből. Anyáék tényleg ott voltak és vártak rám. Oda jöttek és megöleltek.
-hogy vagy?? Kérdezték.
-már jobban. Nem tudom mi történhetett. De most már minden rendben.
-akkor jó már nagyon aggódtunk érted .
Akkor mehetünk?? Kérdezte anyukám.
-én most sétálni szeretnék.
-sétálni?? De hát este van??
-nem baj . Sal azt mondta haza kisér. Ti menyetek csak autóval.
-nem vagyok biztos benne hogy ez jó ötlet.
-de én szeretném. Kérlek. Jót tenne most nekem.
-rendben legyne. De csak azért mert nem lakunk meszze. Mondta any.
-vele akarsz haza menni?? Kérdezte apa Salt méregetve.
-igen. Néztem rá kérdőn.
-de a házba nem jöhet be!
-mégis mért nem??
-mert csak. És kész. Örülj neki hogy nem megyek veletek én is gyalog. Annyi a szerencséd hogy bizony Isten hogy én nem fogok gyalogolni.
Ezután el köszöntem anyáéktól és elindultunk az ajtó fel. Amint kiértünk Sal megfogta a kezem. És így mentünk szépen végig. Mígnem megbotlottam egy csatorna fedélbe és egyenesen beleestem egy lyukba Salt is magammal rántva. Egy csatornába potyantunk. De hála nem a vízbe.
-mégis ki a franc hagy nyitva egy ilyet?? Kérdeztem némi haraggal a hangomban.
-fogalmam nincs. De másszunk ki innen minél gyorsabban. Mondta Sal miközben igyekezett fel segíteni engem is. Amint feláltam megpillantotta egy kicsi barna könyvecskét a lépcső mellet nem meszsze. Oda mentem és felvettem. Kinyitottam de nem könyv volt. Olyan volt mint egy kézzel írt Napló....