Moldova kisétált a teraszra elszívni egy cigarettát. A hűvös levegőben nemsokára füstfellegecskék kezdtek terjengeni, ahogy az ország némám pöfékelt. Libabőrös lett a hidegtől, de nem bánta, sőt, kellemes volt a borzongás. A cigaretta felénél tarthatott, amikor idegen zajok megtörték a csendet. Ilyen késő éjjel már a kutya se járt Kisinyov utcáin, tehát ez mi lehet? Az agya azonnal átállt megfigyelő üzemmódba. Pár percig fülelt. Motorzajt hallott. Egy autó a közelben megállt. Hallotta a kocsi ajtaját, aztán valami mást is csapódni.
Nem bírta tovább. Muszáj megnézze, mi történik. A csikket eloltotta, és lement a lépcsőn a hátsó udvarba. A füle nem csalt, valóban egy autó parkolt a kapu előtt. A fényszórók még égtek, a sofőrajtó tárva nyitva volt, és a volán mögött nem ült senki. Moldova óvatosan odalopakodott a járműhöz. Nagy ijedelemmel megpillantotta a sofőrt a földön kifekve. Annyira váratlanul érte, hogy elvisította magát. Az alak nem mozdult. Ne adj Isten, meghalt volna?
Lassan közelebb lépett hozzá. Lehajolt, hogy jobban lássa. Amaz lélegzett, ami jó jel. Farmerben volt és anorákban - elég vékony öltözék ebben a kemény hidegben. A haja kékes-szőke-vörös, pont mint neki, a színei pedig... Ekkor leesett, hogy aki a betonon fekszik, nem más mint a testvére!
– Dumnyezöule! – szörnyedt el. – Bátyus, mi van veled?!
Hanyatt fordította, és megpofozta Románia arcát. Áradt belőle a bor tömény szaga. Félig kinyitotta a szemét, de megint elnehezedett a feje, egyenesen Moldova ölébe.
– Jaj, prosztule, nebunule! – szidta Moldova.
Nagy erőlködéssel felültette, a nyakába akasztotta az elernyedt karját, majd nyögve felemelte. Hosszú percekig vonszolta a vállán, hogy melegbe és biztonságba vigye a nála jóval nagyobb termetű országot.
✧ ✧ ✧
A lakásban nagy csend volt. Még mindenki az igazak álmát aludta, egy kivételével. A ház ura ugyanis nem aludt egész éjjel egy szemhunyásnyit sem. Az éjszaka folyamán megbékélt a kalapjával - ami azóta nem növesztett magára új csillagot - végre elővette a sutból, ahová tegnapelőtt behajította, és gondosan kimosta. Utána tett egy rövid sétát a havas udvaron, a csűrig és vissza, majd végigjárta a kihűlt háznak azon helyiségeit, ahol a barátai feküdtek, és feltekerte a fűtőtesteket hatosra.
A hajnal a konyhában lelte. Ott ült az asztalnál, s a naplóját lapozgatva töprengett az elmúlton, és fejtegette az eljövendőt. Románia járt-kelt az eszében, hiába próbálta többször is kiűzni onnan. Mit higgyen felőle? Amit tapasztalt vagy azt, amit remél? Bízhat benne, hogy talán mégis téved? Szabad olyanra vállalkoznia, ami miatt nem csak ő, hanem mások is kárt vallhatnak? El tudná viselni a következményeket? Mi a helyes válasz? Létezik egyáltalán helyes válasz egy ilyen lehetetlen sorsra? Így viaskodott sokáig. Mikor elkapott egy gondolatot, hogy rendesen meggondolhassa, az, mint egy szemtelen légy a légycsapó alól, kiröppent a keze közül. Sikeresen lefullasztotta az agyát, így hát ingerülten az asztalra dőlt...
– Kiscsillag, ébresztő – rázta meg a vállát valaki.
Székely felnézett. Téli naphomályt és rántotta illatot észlelt. Hihetetlen, hogy csak egy pillanatra tette le a fejét, és máris reggel lett. Bezzeg amikor szeretné, nem telik ilyen könnyen az idő. Kidörzsölte a csipát a szeméből, és megforgatta az elaludt nyakát.
– Jó reggelt – ásított, mialatt a mellényzsebébe gyorsan eldugta az asztalon feledett füzetet. Partium a gáztűzhely mellől visszamosolygott.
– Jó reggelt – mondta, aztán elkiáltott a ház másik végébe. – Erdő! Bán! Gyertek, kész a reggeli!
– Jövünk! – hallatszott a válasz.
DU LIEST GERADE
Élő földek II - Ƒelebarátok
Aktuelle LiteraturA közös kalandjukat követő félévben Románia és Magyarország kapcsolata kedvezőbb fordulatot vett. Nem tökéletes, de ígéretes és reményteljes a jövő. Mégis akadnak olyanok, akik azon vannak, hogy éket verjenek a két ország közé. Hogyan győzheti le az...
