Határtalan szerelem

Az első pillantás

A mainap szokásosan indult, mint a többi. Felkeltem, és hétre bementem munkába. Lehúztam a beléptetőkártyámat, ami jelezte, hogy elkezdődött a munkaidőm. Az egyik munkatársam Dodó is ugyan ezt csinálta.
- Hé, csajszi, van kedved ma délután bemenni a belvárosibelvárosi moziba megnézni egy filmet? - Tette fel a kérdést, amire csak bólintottam. Fél éve dolgozom itt a játékboltba, és akkor ismertem meg Dodót-t is. Kezdettől fogva nagyon jól kijövünk. Vele szinte szórakozás a munka. Kipakoltam az árukat, amikből hiány volt a polcon, majd vártam a vásárlókat, hogy segítsek nekik, ha kell. Dodó a pénztárnál volt, így nem sokat tudtunk beszélgetni, csak, amikor nem volt egyetlen egy vevő sem. Akkor megbeszéltük melyik filmet nézzük meg délután. Lassan három óra lett, amikor megtörtén a váltás, és eltudtunk menni a belvárosba. Ahogy az utcán sétálgattunk néha összenevettünk a barátnőmmel, ha éppen valami vicceset meséltünk egymásnak. Egyszer csak egy ismerős dallam csapta meg a fülem. Nagyon lágy, és kellemes ritmusa volt a dalnak.
- Ez honnan jön?
- Onnan. - Mutatott Dodó a Sétáló utca közepére, ahol egy srác éppen gitározik és egy lány elkezdett énekelni. Az emberek tömegével gyűltek köréjük, hogy meghallgassák az előadást. Volt, aki a konzervdobozba dobott is pénzt. Én is így tettem. Bár nem minden utca zenésznek szoktam, de most kivételt tettem. Egyrészt, mert tetszett, amit hallok, ahogy az előadás módjuk is. Másrészt meg akartam is támogatni őket, hogy egyszer egy jobb életet élhessenek, mert nekik nem az utcán van a helyük, ha nem a színpadon. Fura volt látni, hogy egy velem egy idős tinédzser így keresi a pénzt. Bár nem tudok semmit sem róla, de még is érdekelt, hogyan él, meg hogy mi történt vele, hogy idáig jutott el. Mi is megálltunk, és meghallgattunk egy-két zenét tőlük. Az egyik ilyen dallam egy romantikus műfajú volt, amit csak a srác énekelt, és gitározott, miközben engem figyelt. Néha-néha találkozott a tekintetünk, de zavaromban eltekintettem. Ezután elindultunk a mozifelé.
- Láttad, hogy nézett a srác? - Lelkendezett Dodó.
- Igen, de szerintem csak véletlen volt az egész.
- Jaj Virág, véletlenek nincsenek az életben. Ez egy jel, hogy beszélned kell vele.
- De azt sem tudom kicsoda, és hogy egyáltalán fogok-e még találkozni vele.
- Fogsz még az biztos, mert álltalában itt szoktak zenélni.
- Ezt te honnan tudod?
- Már többször is láttam őket itt.
- Jó figyelj, holnap munka után eljövünk, és beszélek vele.
Megnéztük a filmet, majd utána hazaértem. Anyával megbeszéltük a napunkat, majd utána elmentem fürdeni, mert már este volt. Megengedtem a kádvizet. Miközben benne ültem, végig a fiún gondolkoztam, hogy van-e barátnője, vagy nincs, bár tuti van, és vele énekel, de akkor miért nézett engem. Nagyon bejön, mivel helyes, nem túl vékony, de nem is kövér testalkatú, szőkés barna hajú, kékeszöld szemű, egy szóval pont olyan, mint az esetem. A gondolat menetemet a bátyám zavarta meg.
- Mi az húgi elaludtál? - Kérdezte türelmetlenül az ajtó mögül.
- Nem, mindjárt készen vagyok.
Észre sem vettem, hogy meddig voltam bent a fürdőben. A kezeim teljesen kiáztak, és a forró víz is már kihűlt. Egy törölközőt magamra terítettem, majd bementem a szobámba, hogy felvegyem a pizsamám. Szürke mackó nacit vettem fel, felülre pedig egy rózsaszín pólót. Lementem a nappaliba TV-t nézni, amikor Dodó egy videót küldött. Megnéztem, és pont az a jelenet volt, amikor a srác nekem énekelt. Örültem, hogy fel lett véve, mert így biztos fogok emlékezni majd rá. A TV-zés után felmentem a szobámba. Befeküdtem az ágyba, és elkezdtem aludni.