Határtalan szerelem

Vallomás

Amikor átértem Dodóékhoz, akkor picit meglepődtem, hogy nincsen túl nagy rend a nappaliba, ami egyben a konyha is. A bútorok össze-vissza álltak, a falakon itt-ott kisebb nagyobb lyukak voltak, és ráadásul a világítás sem éppen adott sok fényt.
- Bocsi a rendetlenségért, éppen újítjuk a konyhát, és ma jött először a villanyszerelő.
- Nem gond. Gondolom az emeleten jobb a helyzet.
- Egy fokkal, de ott sem igazán, ezért sem értettem apa miért akarta, hogy átgyere, de mindegy.
Ahogy felmentünk a lépcsőn, a falon különféle zenekarok lemezei lógtak. Az emeleten négy nagyobb szoba volt. Az egyik egy hálószoba volt, a másik Dodó szobája volt, harmadik az a fürdőszoba, és végül a negyedik egy kisebb Stúdió, ahonnan éppen Ricsi lépett ki.
- Áh Hadriel, végre, hogy itt vagy.
- Bocsánat, csak volt egy kis zűr zavar, és csak most tudtam találkozni Dodóval.
- Semmi gond. Hol a húgod?
- Hát éppenséggel az anyámnál, de ez most nem annyira lényeges, mivel szeretnék kérni egy kis szívességet.
- Mit? – Kérdezte picit aggódva.
- Csak azt, hogy szeretnék egy dalt, amit egyedül éneklek, és megoldható lenne, hogy azt is megcsináljuk.
- Először varjuk meg, hogy mit reagál a közönség a közös dalotokra, utána tervezhetünk többet is.
- Rendben. És esetleg nincs kedved elolvasni a szöveget?
- De.
Miután elolvasta, láttam, hogy picit elérzékenyült rajta.
- Ez egy nagyon szép dal, és van értelme ezzel foglalkozni, de mint mondottam volt először foglalkozzunk a másikkal.
- Rendben.
- Nos összeraktam a dalt, ha gondolod meghallgathatod, de jobb lenne, ha a húgod is itt lenne.
- Megpróbálok beszélni vele, és akkor majd egyeztetünk egy idő pontot.
- Okés.
Ahogy kiléptem a szobából, hirtelen Dodóval találtam magam szembe.
- Már is mész? – Kérdezte a szemembe tekintve.
- Igen, mivel Panka nélkül nem igazán tudunk haladni.
- Nem maradsz vacsorára?
- Nem akarok a terhetekre lenni.
- Ugyan, maradj, és ha gondolod, itt is aludhatsz, mert amilyen állapotban vagy, jobb, ha a társaságban maradsz, mint egyedül, és csak a rossz dolgokra gondolj.
- Igazad van.
Az este Dodóval vacsoráztunk. Jó hangulatba telt, hiszen mindenki tudott beszélni, még én is. Úgy éreztem, hogy érdeklődnek is irántam, és nem annyira ridegek hozzám, mint Virág szülei, mondjuk ott meg is volt az ok, arra, hogy miért viselkedtek úgy ahogy. Ahogy végeztünk, utána Dodóval bementünk a szobájába.
- Örülök, hogy itt maradtál végül.
- Én is. Nagyon jó fejek a szüleid.
- Köszönöm. Ők mindig ilyenek. Van egy kérdés, ami már régóta foglalkoztat.
- Micsoda? – Kérdeztem kíváncsian.
- Az, hogy te érzel valamit Virág iránt?
- Igen, de sajnos nem tudok összejönni vele, mert a szülei nem engedik.
- És mi van, ha még is megengednék, akkor rögtön elmondanád neki?
- Igen, mert most jöttem rá, hogy kár volt eddig halasztgatnom ezt a beszélgetést, és úgy érzem, most készen állok arra, hogy elmondjam neki.
- Van kedved eljönni holnap velem, meg Virággal egy koncertre?
- Van, de...
- Az anyagiakat majd megoldjuk.
- Köszönöm. – Mondtam, majd átöleltem. Nem akartam sokáig maradni, így ezután elmentem. Másnap a koncertre el is indultunk. Egy kisebb szünetben ültünk le ahhoz a bódéhoz, ahol lehetett italokat kérni. Leültünk a padhoz, és beszélgettünk. Egyre jobban éreztem, hogy most jött el a pillanat, és ezt Virág is tudta. El is kezdte mondani az érzéseit, de nem nagyon tudtam figyelni, mert Panka most írt, hogy szeretne a hétvégén találkozni velem. Nem tudtam, hogy most ez jót, vagy rosszat jelent, de az biztos, hogy Virágnál most rosszat csináltam. Mérges is volt rám. Gondolkoztam, hogy hogyan tudnám kiengesztelni, amikor meghallottam a nevem. A színpad előtt álltam meg.
- Szóval úgy értesültünk, hogy ma nagy nap előtt állsz, hiszen el akarod mondani életed szerelmének az érzéseidet. – Kezdett bele az egyik fellépő.
- Igen, ez igaz, de honnan tudod?
- Meg vannak a megfelelő embereim, hogy tudjam minden rajongóm dolgait.
Ezzel a mondattal rögtön leesett, hogy Dodó megint intézkedett a hátam mögött. Megint csak nem tudtam haragudni rá, hiszen csak jót akar nekem.
- Szóval arra gondoltunk, hogy most felmehetsz a színpadra, és énekelhetsz egyet neki. Hiszen a dalban nagyon jól ki lehet fejezni az érzéseket. – Folytatta a másik fellépő.
- Ebben igazatok van. Van is egy ötletem mit énekelek.
Elindultam a színpad lépcsőin. Picit izgultam, hiszen nem minden nap mondja el az ember az érzéseit annak, akit szeret, pláne nem egy színpadon több ezer ember előtt. A színpad közepén megálltam. A reflektor fények rám világítottak, a nézők pedig engem figyeltek.
- Köszönöm, hogy felhívtatok ide, amit nem tudom miért lehet, de nem is ez a lényeg. Most egy dalt szeretnék elénekelni, amit egy lánynak küldök, aki itt van köztetek, és úgy érzem most megbántottam, de nem tudom mivel. Remélem ez a dal kiengeszteli egy kicsit. – Vezettem fel az éneklésem okát, mikor énekeltem, láttam, hogy Virág végig engem figyelt. Úgy döntöttem, hogy felhívom a színpadra, és úgy mondom el az érzéseimet, mert tudom, hogy viszonozza, és ez egy emlékezetes pillanat lesz számára.
- Nagyon szépen köszönöm a figyelmet, és, hogy énekelhettem. Borocsa Virág, feljössz a színpadra. – Hívtam fel a színpadra. Miközben felém tartott, végig azon gondolkodtam, hogyan mondjam el neki a dolgokat, de végül nem úgy döntöttem nem bonyolítom túl, hiszen csak egy kérdés az egész.
– Szeretnék kérdezni tőled valamit. Leszel a barátnőm? –  Láttam rajta, hogy hirtelen azt sem tudta mit mondjon annyira meglepte a kérdésem.
- Igen. – Nyögte ki végül a választ, miután az történt amire már kezdettől fogva várok. Virágot megcsókoltam. Olyan édes, és puha volt az ajka, hogy sosem engedtem volna el. A közönség ujjongott. Nagyon boldog voltam, hogy ez megtörtént, de ugyan akkor picit tartok attól, hogy a neheze, még csak most jön.