Határtalan szerelem

Karrier lehetőség

Teltek-múltak a napok. Virággal rendszeresen találkozgatunk, és beszélgetünk, de nem nagyon haladunk egyről a kettőre. Valahogy úgy érzem, mint, ha nem is lenne már meg köztünk az a láng, mint eleinte, de ez lehet csak azért érzem így, mert már nem vagyunk idegenek egymásnak. Egyszer viszont nem jött el, pedig megbeszéltük, hogy itt lesz már, amikor éneklünk. Nem voltam mérges, hiszen bármi történhetet, ami miatt így alakult, viszont ez a nap más volt mint a többi. Ugyan is amikor zenéléssel végeztünk, egy fehér öltönyös, fehér nadrágú, és fehér kalapos férfi oda jött hozzánk. Nagyon laza volt a test mozgása. Már ránézésre tudtam, hogy mi lehet a munkája.
- Sziasztok.
- Szia.
- Nincs kedvetek eljönni velem egy bárba, meginni valamit, és közben beszélgethetnénk.
Ránéztem Pankára, aki nagy mosollyal az arcán bólintott, hogy menjünk. Végül én is belementem, ha bár nem bíztam a csávóba, mert volt egy nagyon rossz érzésem vele kapcsolatban. Bementünk egy eléggé szép bárba, ahol mindent lehetet csinálni. Biliárdozni, csocsózni, dárcozni, vagy csak iszogatni. Leültünk az egyik asztalhoz.
- Mit hozhatok? – Jött oda a pincér
- Két pohár víz az jó lesz. – Feleltem, mert mást nem igazán tudtam volna inni.
- Nem kell szerénykedni, én fizetek mindent. – Felelte a férfi.
- Akkor legyen egy Mohitó nekem, és egy kóla a húgomnak.
- Okés, én pedig egy sört kérek.
- Már is hozom.
A pincér elment, a férfi pedig felénk fordult.
- Szóval nem véletlen, hogy elhívtalak titeket, mivel már régóta hallgatlak titeket, és szerintem tök jó amit csináltok.
- Köszönjük. Igazándiból a zenélés a mi életünk, és szeretjük csinálni.
- Igen. Ez látszik is. Esetleg nem gondolkodtatok abban, hogy csináltok egy saját lemezt, amiből meggazdagodhattok?
- Nagyon sokszor elgondolkodtunk ezen, de nincs rá pénzünk.
- És ha tegyük fel, nem kell fizetnetek semmit sem érte, akkor benne lennétek.
- Ez attól függ.
- Adok egy névjegykártyát, és ha eldöntöttétek, akkor hívjatok fel.
Átadott egy kártyán, amin rá volt írva minden adata. Lassan elindultunk vissza. Leültünk a földre, és egy pokróccal betakartuk magunkat.
- Szerintem ez tök jó lehetőség, hogy kitörjünk innen. – Mondta Panka az ajánlatra.
- Igen az, csak most azt nem tudom hogyan fogjuk felhívni őt mivel nincsen pénz a telefonomon.
- De van egy gazdag barátnőd.
- Ja, de ő vele sem tudom mi van, mivel ma nem is beszéltünk még.
- Majd holnap jönni fog.
- Remélem.