Határtalan szerelem

Az igazság

Amikor Virág elmondta, hogy kicsit kutakodott a múltamba, be vallom, örültem neki, mivel nem tudtam semmit sem, viszont ő sem tudott sok mindent, csak annyit, hogy anya mindig is megfigyelés alatt tartott, és, hogy mindent tud rólam, attól függetlenül, hogy eldobott magától. Miután ezt elmesélte, hívták őt telefonon. Anyukája volt az, de nagyon aggódott, ezért úgy gondoltam haza kísérem, mivel volt egy érzésem, hogy anya is ott lesz. Amikor a lakásba beléptünk, akkor valóban ez volt. Nagyobb balhénk volt, aminél én egyre feszültebb voltam, amiért ennyire hülyén viselkedett, viszont szerencsére a végére tisztázni tudtuk a dolgokat, és nem esett senkinek sem baja, viszont kiderült a titkom, amit Virág nem akart elmondani a szüleinek. Leültünk az asztalhoz, hogy átbeszéljük a dolgokat.
- Anya, valamit el kell mondjak. – Kezdett bele Virág, bár láttam rajt, hogy nem igazán akarja kimondani az igazat. Az anyukája kíváncsian tekintett rá, ha bár volt egy megérzésem, hogy tudja mit akar mondani a lánya neki. – Szóval én hazudtam neked Petivel kapcsolatba. Őt nem a suliból ismerem, ha nem az utcáról, mert ő neki az az élőhelye.
- De miért nem mondat el hamarabb?
- Mert akkor rögtön azt mondtad volna, hogy felejtsem el, ami nekem nem könnyű, mivel én szeretem őt.
- De Virág, mi gazdag család vagyunk, nálunk, csak gazdag fiú jöhet szóba.
- Látod, erről beszélek! Még is mi bajod van, ha egy szegény fiút szeretek, ő is ugyan olyan mint mi, és ezt már többször is bebizonyította.
- Ki tudja, hogy nem-e most is megjátssza magát, hogy elfogadjam.
- Ez nem igaz, én sosem játszom meg magam, és akkor a grillezéskor sem, és tudja, én nagyon kedvelem a lányát. – Szóltam közbe, de inkább ne tettem volna, mivel olyan haragosan tekintett rám az anyukája, hogy ott helyben megölt volna a tekintetével, ha ez lehetséges lett volna.
- Anya kérlek ne csináld ezt.
- Sajnálom lányom, de a szabály az szabály. Peti, kérlek távozz innen, és felejtsd el Virágot örökre, mert nem lesz a tied.
Nem akartam vitába keveredni, ezért inkább elmentem. Ahogy visszaértem az aluljáróba, Pankát nem láttam sehol sem. Megnéztem hátha zenél még, de nem volt ott, ahogy a pihenő helyünkön sem, és a palacsintázóban sem. Megkérdeztem Fannit, hát, ha ő tud valamit róla, de ő csak velem látta utoljára. Egyetlen egy tippem maradt, hogy hol lehet, de nagyon remélem, hogy csak elkerültük egy mást, és nem ment anyához. Leültem az alujáróba. Teljesen egyedül éreztem magam. Ahogy egyedül ültem, abba reménykedtem, hogy talán vissza jön, de nem így volt. Jöttek-mentek az emberek, én pedig azon gondolkodtam, hogy vajon ez jó így nekem, és, hogy mit hibáztam, amiért a legnehezebb pillanatba egyedül maradtam. A testvérem itt hagyott, és visszament azokhoz, akik egyszer kidobták. Életem szerelmének az anyja haragszik rám, mert hazudtam neki, amit megtudok érteni, de ez akkor sem ad okot arra, hogy elszakítson attól, akit a világon a legjobban szeretek. Fannival sem nagyon tudok beszélni, hiszen dolgozik. Vajon van még akinek fontos vagyok? Egyszer csak Dodó lépett hozzám.
- Szia Peti.
- Szia Dodó. – Köszöntem kedvtelenül.
- Mi a baj?
- Semmi, csak ma minden rossz összejött ami csak lehet. Elvesztettem a szerelmem, a testvérem, és minden mást is.
- Nyugi. Ne add fel, minden rendben lesz.
- Áh ezt már sehogy sem tudom helyre hozni. Virág anyukája látni sem akar, és eltiltott a lányától. Panka pedig az anyjához visszament, most, hogy tudja hol van, mivel Virág elmesélte mi történt.
- És azt nem tudja Helena, hogy elindítottad az énekes karrieredet?
- Nem engedte, hogy elmagyarázzam mi a helyzet.
- Az nem olyan jó. Amúgy azért jöttem, mert apum akar veled beszélni, és, hogy áttudsz-e jönni hozzám.
- Rendben. Akkor induljunk. – Egyeztem bele, ha bár nem teljesen volt túl jó kedvem, de azt gondoltam, hogy, ha a zenéléssel foglalkozok, akkor nem gondolok arra a zűr zavarra, ami most történt.