Határtalan szerelem

félresikerült ötlet

Másnap a boltban Dodóval beszélgettünk.
- Virág, beszélned kell Petivel. Nagyon maga alatt van.
- De hogy, ha anya nem engedi.
- Hát, ha munka után elmész oda...
- Nem lehet. Anya most azt akarja, hogy menjek haza, amint végeztem a munkába.
- És, ha velem mennél valahova, akkor azt nem engedné meg. – Ötletelgetett, amire csak megráztam a fejemet, mert anya még így sem engedne el, főleg, hogy délutánra csinált valami programot nekem. Ahogy végeztem a munkába haza is indultam. Haza érve anyáékon kívül, még Gergő is ott volt. Nagyon nem örültem ennek az egésznek. Anyáék felmentek az emeletre, hogy kettesben tudjak maradni Gergővel.
- Már régóta vártam ezt a pillanatot.
- Figyelj Gergő, bármit is mondtak anyáék az nem teljesen úgy van.
- Aha jól álcázod az érzéseidet. – Közeledett felém.
- Ez nekem picit gyors. – Szóltam, mielőtt valami olyan történnek, amit megbánok.
- Oké. Akkor kezdjük az elején. Éhes vagy?
- Egy picit igen.
- Akkor gyere meghívlak egy vacsorára az étterembe.
- Jó. – Egyeztem bele, ha bár nem volt nagy kedvem hozzá, hiszen pont Gergő az, akivel soha nem jönnék össze, de úgy tűnik anyáék ezt nem veszik figyelembe, így kénytelen vagyok belemenni ebbe a dologba, ha bár ennek még lehet jó vége is, ha jól csinálom a dolgokat. Ahogy az étterem felé haladtunk, kérdezgetett, hogy mi történt a suli után, meg hasonlók, én pedig válaszolgattam rá. Az étterembe befejeztük a vacsorát, amikor rátért a lényegre.
- Virág, lehet egy kérdésem a múltkori grillpartival kapcsolatba?
- Persze.
- Szóval aki ott volt veled srác az a barátod?
- Ha Petire gondolsz, akkor még nem, és nem is lesz, mert anyuék nem engedik.
- Akkor megnyugodtam. – Persze nem is várhattam más választ. Azt gondoltam, ha elmondom neki ezt, legalább figyelembe veszi, és nem fog próbálkozni, de ehelyett, csak jobban buzdítottam arra, hogy van esélye nálam, pedig nem. – És esetleg azon gondolkodtál, hogy legyen egy élettársad?
- Nem. Örülök, hogy, ha magamra van időm, nem, hogy még másra is. – Tértem ki, mielőtt bepróbálkozna.
- Te mit tennél...
- Gergő, figyelj, tudom, hogy azért hívtál el, mert anyuék azt akarják, hogy együtt legyünk, de semmi esélyed sincs nálam.
- Inkább futsz egy olyan vonat után ami felsem vesz, mint, hogy boldog legyél?
- Ez nem ilyen egyszerű. Petivel összetudnék jönni, ha anyuék nem ragaszkodnának ahhoz, hogy gazdag fiú legyen.
- Na látod, még egy ok, hogy velem gyere össze.
- De Gergő, ahhoz, hogy össze jöjjek veled, érzelem kell, de nálam te nem hogy mint élettárs, de még barátként sem tudlak elviselni. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem próbálkozol másnál, ahelyett, hogy rám pazarólnád az időd.
- Tudod miért? Mert tudom, hogy szeretsz, csak nem akarod ezt be vallani.
- Na jó, engem ez nem érdekel.
Felálltam az asztaltól, mert már semennyire nem voltam kíváncsi Gergőre. Elindultam haza. Anya meglepődve látta, hogy egyedül vagyok.
- Na mi történt a randin?
- Anya megkérhetlek egy valamire? – Kérdeztem picit dühösen.
- Persze.
- Hagy döntsem már el, hogy kivel akarok járni, és kivel nem! Húsz éves vagyok, és még mindig te irányítod az életem!
- De én azt hittem, hogy a grillezéskor valami elindult valami köztetek.
- Nem anya! Pont, hogy Petivel alakultak jól a dolgok, de ezt te úgy sem érted meg, mert ő nem gazdag, és akkor már nem lehet az enyém! Pedig ő is ugyan olyan mint mi!
- Ezek szerint nem voltam elég világos, hogy nem fogsz összejönni vele.
- Csak mert szegény?
- Nem csak azért.
- Akkor mondj egy nyomós indokot, hogy miért? Mert szerintem a grillpartin elég normálisan viselkedett, és szinte fel sem tűnt, hogy ő nem gazdag, mint mi, vagy akik itt voltak. – Anya nem válaszolt erre, mert hirtelen nem tudta mind mondjon. – Na látod. Erről beszélek. Te mindig a származását nézed az embernek, és nem azt, hogy milyen, mert lehet szegény, vagy gazdag az ember, ha normálisan viselkedik, akkor úgy sem ez számít.
- Ebben igazad van, csak kicsit félek, hogy mások mit szólnak majd hozzá?
- Semmit, ha pedig megszólnak érte, akkor ez van. Az én életem, én döntöttem így, amúgy is, nem sokára egy hírességgel fogok járni, mert egy párnapja egy lemezkiadó felkarolta öt és a testvérét.
- Ez tök jó hír.
- Ugye.
- Igen, csak tudod a családi múltja, az....
- Bármi is történt, adj neki egy újabb esélyt, ráadásul, ő teljesen más, mint a szülei. Ő egy rendes, okos, jó szívű fiú.
Ahogy a dicsérő szavakat kimondtam, megkönnyebbülést kezdtem érezni, mivel láttam anyán, hogy kezd egy picit változni, és belatja, hogy eddig teljesen rossz szemszögből nézte a dolgokat. Ennek hatására feloldotta a korlátozásom, és újra találkozhattam is Petivel.