Határtalan szerelem

Egy modern ház

A randi utáni napon szokásosan kimentünk zenélni. Utána találkoztam is Virággal, aki elmondta, hogy át tudok menni hozzá szombaton. így is tettem, amíg Panka a zenélést csinálta, addig  Virággal tudok  lenni, ami sokat jelent, mert így legalább jobban meg fogom tudni ismerni. Amikor elindultunk, Virág látta, hogy kicsit feszült vagyok.
- Nyugi. Nem lesz semmi baj, ha nem szólod el magad.
- Nem fogom, csak tudod, még sosem voltam senkinél sem, és már rég voltam házban is.
- Ez érthető, de nem kell félned. Minden rendben lesz. Ha meg nem tudsz valamit, akkor segítek.
- Köszi.
Az ajtóba megálltunk, mert be volt zárva. Mikor kinyitotta, után csak úgy kerestem a szavakat a berendezéseket látva. A nappali és a konyha egybe volt nyitva. Egy nagy TV volt a barna falon, aminek két oldalán egy-egy fehér fali szekrény helyezkedett el. A TV felett üveg polcok voltak, rajta különböző dísztárgyakkal. A polc felett egy klíma is állt. A TV-vel szemben egy fehér bőrkanapé volt, rajta díszpárnákkal. A konyhában egy fekete hűtő, mellette egy indukciós sütő, és főzőlap volt, ami felett fehér szekrények helyezkedtek el. A bútorzat egy üveg asztalt vett körbe. A nappaliból egy lépcsővezetett az emeletre, amin most nem mentünk fel.
- Nagyon szép a lakásod.
- Köszi. Foglalj helyet nyugodtan. Anyuék mindjárt haza jönnek, és addig tudunk nyugodtan beszélgetni.
- Rendben. Miről szeretnél?
- Hát van egy kérdésem, de inkább nem teszem fel, mert nem akarom elrontani a kedved.
- Amit a múltkor akartál? – Találgattam, mert nem tudom mire célzott.
- Nem ez inkább a múltaddal kapcsolatos.
- Arról sajnos nem tudok sokat mesél, csak amit tudsz. Egyébként te mesélsz múltadról, mert eddig nem sok információt adtál magadról.
- Igazandiból én ügye itt születtem. Anyuék egy vállalkozást csináltak, ami eléggé jövedelmező, tehát mindent megkapok amit akarok, de ezzel nem igazan dicsekszem, mert míg anyuék nagyon elvannak telve a pénztől, addig én nem.
- Ez hogy alakult ki benned?
- Igazándiból az, hogy engem mindig is érdekelt, hogy a másik hogyan jutott oda, ahova, vagy is a te esetedben, hogy te hogyan kerültél az utcára. Én sosem ítéltem el az embert csak mert szegény vagy valamiért más, de ezt úgy igazán nem tudom neked elmagyarázni, mert amióta tudom az eszem, azóta így gondolom.
- Ez egy jó tulajdonságod. – Állapítottam meg, amire elmosolyodott. – Mondták már, hogy szép a mosolyod.
- Eddig még nem. – Hirtelen elpirult. Megfogtam az arcát, amikor a szülei hazaértek.
- Sziasztok.
- Szia anya. Bemutatom Petit.
- Jó napot! – Köszöntem félve.
- Nyugodtan tegeződhetünk.
- Rendben. Tudok valamiben segíteni?
- A férjem mindjárt behozza a dolgokat a kocsiból, és arra gondoltam, hogy grilleznénk este, és most arra készülnénk elő.
- Rendben. Addig mi Virággal fent leszünk, mert sajnos a grillezéshez nem nagyon értek.
- Rendben.