Határtalan szerelem

Beteljesült szerelem

Másnap nem kellet mennem dolgozni, így otthon tudtam maradni egy kis időre. Segítettem anyának a ház körüli dolgokban, majd utána Dodó felhívott, ami nem volt fura, csak ő még mindig azt tudja, hogy nem mehetek sehova, mert nem beszéltünk azóta. Felvettem a telefont.
- Szia. Hogy vagy?
- Jobban mint tegnap. Te?
- Én is. Figyi, azért hívlak, mert anyuddal nem tudod megbeszélni, hogy még is valahova elmehess?
- Már tegnap mindent megbeszéltem vele.
-Szóval akkor újra szabad ember vagy?
- Eddig sem voltam rabságba, de igen.
- Na az szuper, mert arra gondoltam, hogy ma lesz valamijen fellépés a főtéren, és elmehetnénk hárman.
- Már mint?
- Te, én és Peti.
- Ja, és mi van a húgával?
- Vele majd a hétvégén fog beszélni, mert elszökött az anyjához.
- De ez hogy lehetséges, hiszen tudja jól, hogy milyen az anyja.
- Nem tudom. Ez nekem nagyon bonyolult. Már abba bele zavarodtam, amiket meséltél. Na de akkor én majd egy óra múlva elindulok a központba, és ott találkozzunk.
- Okés.
Miután Dodóval megbeszéltük a találkozót, elkezdtem készülődni a délutánra. Volt egy órám az egészre, ami nem sok, de megoldható. Először kiválasztottam a ruhát, ami egy fekete rövid farmer volt, és egy fehér felső. Utána egy kicsit sminkeltem, majd a hajamat is megcsináltam, és elindultam a buszhoz, amivel a központba értve, már Dodó várt. Ő is ki csípte magát a mai alkalomra, ahogy én is.
- Azt hiszem Peti teljesen zavarban lesz, ha majd meg lát minket. – Viccelődött, amin jót nevettem, ha bár, van benne némi igazság, főleg, hogy én bejövök neki. Lassan elérkeztünk Petihez, akivel a szokásos helyen találkoztunk. Amikor először rápillantottam, hirtelen azt hittem valaki más. Jól fésült haja volt, kockásinget vett fel felülre, alulra pedig egy rövid farmernadrágot.
- De jól néz ki valaki. – Dicsértem meg.
- Azért ti sem panaszkodhattok. – Válaszolta.
- Köszönöm. – Mondtam lányos zavaromba. Annyira kedves még mindig, és azok után ami történt, még mindig ugyan olyan jóba vagyunk. Én ennek csak örülök, bár nem tudom, hogy Dodó hogyan tudta elhívni erre a programra, hiszen nekem azt mondta, hogy mindent egyedül akar megoldani.
- Akkor indulunk, mert még a végén lekéssük az előadást. – Sürgetett egy picit Dodó. Elindultunk a helyszínre, ahol már most nagy volt a tömeg. Az előadás során sok dalt együtt énekeltük. Azt éreztem, hogy Petivel egyre nagyobb az összhang közöttünk, és lehet most jött el az idő, hogy elmondjam neki az érzéseimet. Az egyik bód3nál megálltunk, ahol kértünk fröccsöt, amit meg is ittunk.
- Amúgy Peti, valamit mondhatok? – Kezdtem bele, mert rájöttem, hogy ez az egész azért volt leszervezve, hogy összejöjjek Petivel.
- Persze. Tudod jól, hogy bármit elmondhatsz.
- Szóval csak azt akarom mondani, hogy amikor először megpillantottalak, már akkor tudtam, hogy meg kell ismerjelek, mert szimpatikus vagy számomra, és szerencsére nem csalódtam. Ahogy egyre több időt töltöttünk egymással, úgy egyre jobban elkezdtél tetszeni nekem, és egészen eddig vártam a megfelelő pillanatra, hogy elmondjam neked, hogy szeretlek, és nem csak mint barát, ha nem több. – Miközben meséltem neki az érzéseimet, egyre jobban megkönnyebbültem, hogy már nincs köztünk titok, viszont amikor ránéztem, láttam, hogy a telefonját babrálta. Nem tudom, hogy mióta, így felesleges volt ez az egész. Rám nézett.
- Mondtál valamit? – Kérdezte, mikor érzékelte, hogy őt figyelem.
- Már mindegy nem lényeges. – Válaszoltam csalódottan.
- Valami baj van?
„ Áh nincsen, csak éppen kitártam neked a lelkem, te pedig nem is figyeltél rám, mert a telefonod érdekesebb volt. ” Mondtam magamban, miközben mást mondtam ki valójában.
- Nem, csak éppen azt mondtam, hogy aggódom a húgodért.
- Nyugi, most beszéltem vele, hogy holnap elmegyek érte, és megbeszélek vele mindent.
- Az jó.
A nap hátra lévő részében nagyon rosszkedvem volt, és nem is nagyon tudtam élvezni a koncertet. Ám egyszer egy fura dologra lettem figyelmes. Peti eltűnt mellőlem, és a színpadon volt.
- Köszönöm, hogy felhívtatok ide, amit nem tudom miért lehet, de nem is ez a lényeg. Most egy dalt szeretnék elénekelni, amit egy lánynak küldök, aki itt van köztetek, és úgy érzem most megbántottam, de nem tudom mivel. Remélem ez a dal kiengeszteli egy kicsit.
Végig hallgattam a dalt, és éreztem rajta, hogy őszinte, és, hogy nagyon szeret engem. Már nem is haragszom rá, mert ha úgy nézzük, akkor ő is elmondta az érzéseit nekem. Nagy taps vihar követte amikor befejezte az éneket.
- Nagyon szépen köszönöm a figyelmet, és, hogy énekelhettem. Borocsa Virág, feljössz a színpadra. – Hívott fel. Ahogy a színpad felé haladtam, egyre jobban izgultam, és éreztem azt a több ezer tekintetet, ami csak engem figyel. Ahogy felléptem, csak Petitre figyeltem. – Szeretnék kérdezni tőled valamit. Leszel a barátnőm? – Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak annyira meglepett a kérdés, és, hogy ennyi ember előtt felvállalja az érzését, ami most nagyon jól esett.
- Igen. – Nyögtem ki végül a választ, miután az történt amire már kezdettől fogva várok. Peti megcsókolt. Olyan édes, és puha volt az ajka, hogy sosem engedtem volna el. A közönség ujjongott. Nagyon boldog voltam, hogy ez megtörtént, és nincs is már akadálya a szerelmünknek, hiszen anya tudja az igazat, és ettől függetlenül engedi, hogy boldog lehessek azzal akit szeretek.