Határtalan szerelem

Éttermi beszélgetés

Másnap érdekesen alakultak a dolgok, mivel reggel úgy döntöttem, meglátogatom Virágot a munkahelyén, amit Fanni társaságában tudtam megtenni, mivel Panka itt maradt. Útközben Fannival beszélgettünk az elmúlt napok eseményeiről. Miközben meséltem a partin történteket, a metrón észrevettem Gergőt, ahogy ő is engem. Éreztem, hogy megfeszülnek a kezeim, és elkezdett hevesen dobogni a szívem.
- Minden rendben?
- Persze, csak kicsit még felidegesít, hogy Gergő ilyen hülyén viselkedett.
- Nyugi. Virág a te oldaladon van, és szerintem nem vagy közömbös neki, attól függetlenül, hogy te is hülyén viselkedtél.
- Remélem nem rontottam el semmit sem.
- És most mit tervezel?
- Hát még nem tudom. Majd improvizálok valamit.
- Na figyelj, itt egy kis pénz, és hívd el moziba, majd egy étterembe. – Nyújtott át Fanni egy kis pénzt.
- Ezt nem fogathatom el.
- Barátok vagyunk, úgy, hogy igen.
- De nem kell, mert nem sokára híres leszek.
- Micsoda?
- Tegnap felkeresett egy lemezkiadó, de még nem mondtam igent, mert egy napot kértem, hogy gondolkodjak.
- Ez tök jó hír, de én akkor is ragaszkodom ahhoz, hogy ma hívd el egy randira.
- Jól van elfogadom. – Egyeztem bele, mert tudtam, hogy, ha Fanni valamit a fejébe vesz, akkor annak úgy kell lennie. Lassan eljutottunk a játékboltba, ahol megkerestem Virágot.
- Peti, te mit keresel itt?
- Gondoltam meglátogatlak, és, ha lehet, akkor meghívlak egy ebédre.
- Figyelj, ez nem így működik, hogy hirtelen felbukkansz a munkahelyemen, és elviszel, mert...
- Virág, ne kéresd magad. Majd kimagyarázom a főnöknél. – Szólt ki Dodó a pénztár mögül.
- Jó legyen. – Mosolyodott el, majd elmentünk a közeli étterembe, aminek a teraszrészén tudtunk helyet foglalni. Fanni is velünk volt, de ő máshol foglalt helyet, hogy ne zavarjon.
- Amúgy Peti, valamit el kell mondjak neked, amit már rég kellet volna.
- Mit?
- Azt, hogy én találkoztam az anyukáddal, még grillezés előtt, és ezt adta nekem. – Átnyújtott egy régi képet, amit anyuék csináltak. Láttam, hogy anya is és apa is mosolyog, és egy boldog családi kép látszatát keltették. Semmilyen érzést nem keltet ki belőlem ez a kép.
- Ezt eddig miért nem mondtad?
- Mert féltem, hogy haragudni fogsz.
- Nem haragszom, mert én már lezártam a múltat, és nem akarok találkozni a szüleimmel, úgy, hogy azt csinálsz a képpel amit akarsz.
- Nem gondolod, hogy megbánták a dolgokat?
- Nézd, húsz éve nem kerestek, és most pedig rajtad keresztül akarnak üzenni, csak, hogy visszamenjek hozzájuk, de nem fogok, mert nem sokára egy olyan életet fogok élni, amit nagyon kevesek, és ennek te is részese lehetsz.
- Micsoda?
- Tegnap felkeresett egy producer, akinek felkeltettem az érdeklődését, és felajánlotta, hogy csinál egy demót nekem.
- És nem kell fizetned semmit sem?
- Nem.
- Ez furi. Hogy hívják?
Elő kutattam a zsebemből a névjegykártyát, és felolvastam róla a nevet.
- Csetény Richard.
- Na ne! Ez most komoly! Ővé a legjobb lemezkiadó a világon! – Örvendezet, ami egyértelművé tette számomra, hogy el kell fogadnom az ajánlatot.
- Akkor ma felhívom őt, és elkezdek ezen dolgozni.