Megszerezlek (Jikook)

Megszerezlek (Jikook) part 9.

Jimin, a mellkasán markolgatta erősen a pólót, miközben egy fának támaszkodva remegő lábakkal próbálta feldolgozni a történteket. Abban a bizonyos pillanatban tényleg úgy érezte, hogy neki vége. Olyan elemi erővel támadt rá a félelem, hogy teljesen lebénult. Megmert volna esküdni, hogy a tiltakozásnak szánt szavak hangosan hagyták el a száját, és a heves mozdulatok, amikkel a férfit igyekezett ellökni magától, mind valódiak voltak, de végül rettegve vette tudomásul, hogy mind csak a fejében lejátszódott mozdulatsor volt, mert Jungkook, a rá gyakorolt hatásával teljesen lebénította.

A felismerés utáni rémület úgy cikázott végig a gerincén, mintha áramütés érte volna. Ezek szerint, ha akarna, akkor sem tudna nemet mondani a férfinak? A Jungkookból feltörő leplezetlen vágy, az érintései, a csókjai, a szavai, minden egyes tette olyan volt, mintha minden alkalommal szorítottak volna egyet a köré tekeredő kötélen, míg végül mozdulni sem tudott.

A tudat pedig, hogy ezt képes volt hagyni a férfinak, teljesen ledöbbentette.

Jimin gondolatai össze-vissza cikáztak, de egy épkézláb mondat sem állt össze a fejében. Mert az ölében lévő feszülő érzés minden egyes alkalommal kizökkentette. Arról nem is beszélve, hogy az ajkai még mindig bizseregtek, és szinte magán érezte Jungkook hatalmas kezeit, amint bejárják a testét.

Végül leült a fa tövében, hogy megpihentesse a reszkető lábait, majd mélyeket lélegezve, tíz percig meg sem mozdult, míg úgy nem érezte, hogy legalább már beszélni képes normálisan. Elővette a telefonját és hívást kezdeményezett.

- Szia Jimin! – hallotta meg Woo élénk hangját. – Na, milyen volt az első napod? – kérdezte is egyből.

- Szia. Egész jó. – hazudta, mert jelenleg a pokolba kívánta minden pillanatát. – Ha látnád, hogy milyen helyen vagyok, akkor sárgulnál az irigységtől.

- Láttam. – mondta Woo.

- Hogy-hogy? – kérdezte Jimin meglepetten.

- San mutatott pár képet róla. Azt mondta, hogy már nem egyszer volt ott Kookkal. Tényleg szép, szóval sárgultam is. De San azt mondta, hogy ha a klub körüli hercehurca kicsit csillapodik, és minden egyenesbe jön, akkor elvisz engem is.

- Nem lehetne, hogy ez az élmény megmaradjon csak nekem? – kérdezte Jimin, de nem sikerült féltékenynek hallatni a hangját. Örült, hogy a barátja boldog, a pasija pedig a tenyerén hordozza.

- Jöhetsz harmadik keréknek, engem nem zavarna. Vagy hozhatod az aktuális csajodat is. – ajánlotta fel Wooyoung.

- Na, az utóbbi egyből jobban hangzik. – kuncogott Jimin. – Csak pár szóban említetted, de mi ez a klub pontosan? – érdeklődött.

- San és Kook vágnak bele közösen. Egy klubot akarnak csinálni és még én sem vagyok teljesen tisztában a részletekkel, de úgy néz ki, hogy együtt dolgozhatok majd a kivitelezővel. – mesélte büszkén Woo.

- Mekkora mázlid van haver. Megtervezni a pasid leendő üzletét... nem vagy semmi. – mondta elismerően.

- Köszi, igyekszem viszonozni valamit abból, amit én kapok tőle, de elég nehéz lépést tartanom vele.

- A pasik nem egyszerűek... - sóhajtott Jimin.

- Oké haver, te is pasiból vagy, mégis olyan vagy, mint egy nyitott könyv. Most is tudom, hogy történt valami, mert hallom a hangodból, hogy baromira nem az én sztorim érdekel. Szóval ki vele! Mi a nagy helyzet?

- Bocsi, csak beszélgetni akartam valakivel. Nem akartalak letámadni az ostoba gondolataimmal.

- A gondolataid csak addig ostobák, ameddig ki nem mondod őket. Utána rájössz, hogy igenis valós problémákról van szó, csak te próbálsz minél kevesebb jelentőséget tulajdonítani nekik.