Megszerezlek (Jikook)

Megszerezlek (Jikook) part 10.

Jungkook, teljesen a gondolataiba merülve ült az asztalnál. Még arra sem reagált, hogy Tae és Hobi párszor megszólították. Csak forgatta a villát az ujjai között, miközben az ablakon bámult kifelé, bár a kilátásból semmi sem maradt meg a fejében. És, hogy mi volt, amin ennyire elbambult? Kivételesen nem egy újabb cicust szemelt ki magának, csak az előző órán gondolkodott, amikor is bemutatót tartott az ifjoncoknak, az egyik régi ismerőse, Harin segítségével. A nőt még versenytáncos korából ismerte, és még mindig jó kapcsolatot ápolnak a régi szép idők emlékére.

Szóval a bambulás oka nem más volt, mint az, hogy Jungkook elrontott egy lépést, amit ráadásul nem is vett észre, csak Harin szólt neki az előadás után, és Kook először el sem hitte, de miután visszanézték a felvételt, és kiderült, hogy a nőnek van igaza. Kookon eluralkodott a maximalizmusa. Az élet minden területén igyekezett a legjobbat hozni, ez alól a tánc sem volt kivétel. Főleg egy olyen helyzetben, ahol neki kellene remekelnie, és nem is egy új koreográfiáról volt szó, hanem egy jól begyakorolt sorozatról, amivel ráadásul elhozta a nemzetközi második helyezést.

Harin meg is jegyezte neki, hogy olyan, mintha teljesen el lenne varázsolva, ami ellen persze akkor kézzel-lábbal tiltakozott. Ugyanakkor tényleg nem tudott elsiklani a tény felett, hogy délután végre megmutathatja a tánctudását a kis vadmacskának, név szerint Jiminnek, és ettől olyan izgalommal teljes várakozás söpört végig a tudatán, ami még őt is meglepte.

- ... szóval elég erősnek mondható a mezőny. – hatolt be végre pár mondat Kook agyába, amit fel is tudott dolgozni. – Már az első csoportból megvannak a befutóim. Tényleg úgy érzem, hogy évről-évre egyre több tehetség adja be a derekát és próbálkozik meg az előadóiparban. – ecsetelte Tae a véleményét.

- És kik azok? – kérdezte egyből Kook, aki már élénken figyelte a beszélgetést.

- A tuti befutóm Minjun. – válaszolt Tae komolyan. – Nagyon különleges hangszíne van. Talán túlságosan is kitűnik a többi közül, de ettől olyan izgalmas, és más, mint az eddigiek. Hallani, hogy képezte a hangját, és nekünk már nem sok dolgunk lenne vele. Ami hiányzik belőle, azt rutinnal megszerezheti, úgy még hatásosabb is.

- És ki a másik?

- A lányoknál Jia keltette fel a figyelmem. Igaz, hogy vele többet kellene dolgozni, de nagyon ígéretes, és a délelőtt úgy éreztem, hogy nagyon gyorsan tanul, és szívesen veszi a tanácsokat. – mesélte tovább Tae.

- Nincs más? – kérdezte Jungkook, miközben megpróbálta leplezni a rátörő csalódottságot.

- Ami azt illeti, van még valaki... - sóhajtott Taehyung, mire Kook azonnal felkapta a fejét, a szíve pedig kihagyott két ütemet. – Jimin. De nem is tudom...

- Mi van vele? – vágott közbe Jungkook, hogy siettesse Taehyungot.

- A hangja az eddigi legjobb. Egyszerűen minden stílushoz passzol. A dal alatt nem rontott, tökéletesen a helyén volt minden. Egyszerűen nem lehet hibát találni benne...

- De? – kérdezte Kook türelmetlenül.

- Hogy is fogalmazzam... - gondolkodott el Tae. – Amikor hallgatod, akkor mindig várod a tetőpontot, mindig úgy érzed, hogy na, most elő jön az a valami, és a feszültség is szinte tapintható az előadása közben.

- De ez jó, nem? – kérdezte Hobi.

- Sajnos nem. Ez azt jelenti, hogy nincs ott az a plusz, amitől elöntene az elégedettség, legalábbis nem hosszútávon. Pár szám, maximum egy album erejéig biztos kitartana ez a titokzatosság, de aztán rájönne a közönség is, hogy nincs benne több. – magyarázta Tae. – A nélkül a plusz nélkül, ami vagy benne van, vagy nincs, csak olyan, mint az összes többi hang, hiába tökéletes.