Megszerezlek (Jikook)

Megszerezlek (Jikook) part 24.

- Szia Jimin. - suhant el egy hang a fiú füle mellett, amit alig vett észre.

- Jó reggelt Taehyung. - torpant meg a folyosón.

- Te nem tudod, hogy mi ütött Jungkookba? - kérdezte mit sem sejtve a férfi.

- Mi történt? - kérdezett vissza Jimin nyugtalanul.

- Azt mondta, hogy rakjalak át egy másik, üres szobába, aztán fogta magát és lelépett. -csóválta a fejét Tae. - Összevesztetek Minjunnal?

- Valami olyasmi. - válaszolta Jimin halkan.

- Ne is törődj vele. Mindannyian feszültek vagytok az eredmények miatt. Majd megbeszélitek utána. - mondta a férfi. - Gyere, megmutatom a szobád. - mondta mosolyogva, majd elvezette Jimin a földszintre, egy másik szobához. Belülről ugyan úgy nézett ki, mint a többi, talán csak hűvösebb volt egy kicsit.

- Akarod, hogy lehozzam a cuccaid? - kérdezte Taehyung.

- Nem, köszönöm. - rázta meg a fejét Jimin. - Most úgysincs szükségem semmire, majd holnap összepakolom az utazáshoz.

- Rendben. Akkor próbálj meg pihenni, és ne szomorkodj ilyen butaságok miatt. - mondta Tae kedvesen, majd magára hagyta a fiút.

Jimin odalépett az egyik ágyhoz, majd leült, és eldőlt rajta. Egy fájdalmas mosoly ült ki az arcára. Tényleg nem volt kedve visszamenni a szobába, hogy találkozzon a szobatársával. Nem lett volna türelme beszélni vele.

Ahogy Jungkookkal sem volt.

Attól félt, hogy eldobja a maradék józan eszét, és egyenesen a férfi nyakába ugrik, és soha nem engedi el, hogy ne csináljon több hülyeséget. Nem volt mérges rá, és talán még el is tudta volna nézni azt is, ha történt közte és Minjun között valami. Viszont nagyon fájt neki, amit látott. Amint elé tárult az a látvány, hallotta, ahogy a saját mellkasában valami megtörik. Olyan szintű fájdalmat érzett, ami teljesen letaglózta.

Tisztában volt vele, hogy régen túllépett azon, hogy azt mondja, csak kedveli a férfit. Visszagondolva, kedvelte a lányokat, akikkel eddig együtt volt. Kellemes perceket töltött el velük, és mindre szép emlékként tekintett vissza. Nem is értette, hogy Wooyoung miért mondta neki mindig, hogy nem látszik szerelmesnek. De most rájött. Jungkook szavai máshogyan hatottak az elméjére, mint bármelyik barátnőjének mázos szavai. Mások voltak a hangok, a színek, az érintések, és az érzések is. Sokkal mélyebbek és sokkal összetettebb dolog volt ez számára annál, hogy figyelmen kívül hagyja.

Rá kellett döbbennie, hogy még soha nem volt igazán szerelmes. Főleg nem egy férfiba. Egy érett, céltudatos férfiba, aki szépen lassan kihámozta őt a burkából, annak ellenére, hogy kézzel-lábbal tiltakozott. Vagy talán... ez már első látásra szerelem volt, de megijesztette az érzéseinek a nagysága?

Nem arról volt, szó, hogy befolyásolták volna a szóbeszédek, persze, abban a pillanatban minden eszébe jutott, hanem hirtelen szembesült a saját gyengeségeivel is. Fogalma sem volt róla, hogy képes lenne-e kezelni azt a szerelmet, azt a ragaszkodást, ami kialakult benne, egy olyan ember mellett, mint Jungkook. Hiszen teljesen ellentétei voltak egymásnak. Ő ragaszkodó és nyugodt természet volt, a férfi pedig inkább a vadság és a spontaneitás jellemezte. Hogyan működne a dolog, ha ő csak elfojtaná a férfi igazi természetét, ami talán a legvonzóbb tulajdonság is volt benne.

És, ennél még csak több gondolat, érv és ellenérv jutott eszébe, ahogy feküdt a sötét szobában, és teltek az órák. Őrlődését, telefonjának a csörgése zavarta meg. Rápillantott a kijelzőre, majd felvette a telefont.