Megszerezlek (Jikook)

Megszerezlek (Jikook) part 15.

- Hobi, az istenért! Oldd már meg! Egy tök egyszerű dologról van szó, és nem értem, hogy miért kell fognom a kezed, hogy elvégezd a feladatot, amivel megbíztalak! – kiabált Jungkook a táncteremben, a reggeli megbeszélés közben.

- Minden rendben menne, ha a kedves Főnök lenne szíves a munkájára koncentrálni! – szólt vissza Hobi, mire Jungkook akkorát öklözött az asztalba, hogy Tae és Harin is összerezzentek. – Nem viccből osztottuk fel a feladatokat, és úgy indultunk neki, hogy részt veszel benne, de helyette eltűnsz, felszívódsz, vagy éppen ott vagy, de fingod sincs, hogy miről van szó.

- Még egy szót szólsz, és esküszöm, hogy kibaszlak azon az ajtón, aztán mehetsz, amerre akarsz! – szűrte a fogai között Kook.

- Oké, fiúk! Elég legyen! – szólt közbe Harin, és visszaültette Jungkookot a helyére. – Nyugodjatok le mielőtt valami olyat tesztek, amit később megbántok! – mondta, megnyomva egy kicsit az utolsó szót.

Jungkook idegesen rázta le a nő kezét a válláról, majd karba tette a kezeit, és meredten bámult maga elé.

- Oké. – sóhajtott Harin, közben intett a fejével az ajtó felé, mire Hobi és Tae vették a lapot, és szépen csendben távoztak. Azután Jungkook mellé húzta a székét és gondterhelt arccal leült a férfi mellé.

- Na, ki vele, mi bajod van? – kérdezte komolyan. – Olyan vagy, mint én, amikor éppen menstruálok, de ezt a lehetőséget nálad kizárhatjuk. Szóval?

- Nincs semmi bajom, csak sok mindent kell megoldanom most egyszerre! – csattant fel ismét. – Ellentétben, az elméletileg kiváló gyakorlati oktatóimmal, akiknek csak egy rohadt feladatot adtam és az sem megy.

- Nem akarok beleszólni, de ez a te dolgod és nem az övék. A feszültséget nem rajtuk kellene levezetned. – morogta Harin. – Keress magadnak egy helyes pasit inkább, aki vevő rád, aztán vezesd le rajta. – tanácsolta a nő.

- Most nincs kedvem hozzá. – motyogta Jungkook az orra alatt.

- Hogy mi? – nevetett fel a nő, mire Kook megforgatta a szemeit és felállt az asztaltól, majd az ablakhoz sétált. – Oké, bocsánat! – kért elnézést a nő. – Akkor? Nem érzed jól magad? Vagy tényleg ennyire sok a dolgod? – érdeklődött tovább.

Jungkook nem tudta, hogy mit válaszoljon, viszont azzal teljes mértékig tisztában volt, hogy a paprikás hangulatának az oka nem volt más, mint Jimin, és a tegnap esti kis jelenet a folyosón. Úgy érezte, hogy túlságosan is belemerült a fiú üldözésébe, amit eddig nem engedett meg magának. Pont ezeket a kényes szituációkat, a veszekedéseket, és az általuk okozott csalódást kerülte mindennél jobban, hogy nyugodt életet élhessen, olyat, amiben nem kell erőlködnie és nem sérül többé.

De most dühös volt, és percenként eszébe jutott, hogy azonnal megkeresi Jimint és elbeszélget vele, hogy mégis mire vélje azt a viselkedést. Előfordult, bár nem sokszor, hogy visszautasították, de olyankor mindig fordult egyet, és a másik oldalánál lévőt fűzte meg, hogy töltsön vele egy felejthetetlen és tüzes éjszakát. De most zaklatott volt, és nem tudta elengedni a történteket csak úgy.

Nem így indult neki ennek a kis vadászatnak. Csak egy kis kalandot akart, és azt sem gondolta volna, hogy ennyi időt fog rá szánni, hogy megkaparintsa a fiút. Oké, megdugni éppen nem dugta meg azt a kívánatos, feszes kis hátsóját, de a fiú különcnek számít a cicuskák között, és már azt is sikernek könyvelheti el, ami történt.

Eleinte még mulattatta a dolog, most meg már eljutott addig a pontig, hogy szétveti az ideg és  az egész baromira nem ért neki annyit, hogy kiforduljon magából teljesen.