Megszerezlek (Jikook)

Megszerezlek (Jikook) part 13.

- Most azonnal szólj a pasidnak, hogy gyertek értem! - mondta Jimin határozottan a telefonba, miközben sietős léptekkel igyekezett valahová, bár még ő sem tudta, hogy hova tart. Csak annyi volt biztos, hogy minél messzebb Jungkooktól.

- Jimin! Nyugi! - szólt rá Woo. - Rosszul vagy? Megsérültél? Mi a baj? - kérdezte aggódva.

- Nem, semmi ilyesmi, de haza kell mennem! Nem maradhatok itt tovább! - mondogatta Jimin. - Woo, kérlek! Ha a barátom vagy, akkor most azonnal elindultok értem. Nincs olyan messze, de itt nem találtam senkit, aki most haza tudna vinni.

- Értem. - sóhajtott megkönnyebbülésében Woyoung. Már azt hitte, hogy valami komoly baj van, bár még ezek után sem nyugodott meg teljesen. - Elmondod, hogy mi történt?

- Nem lehet! - vágta rá Jimin azonnal. - Csak... így nem maradhatok itt tovább. Nem kellett volna. Tudtam, hogy nem kellett volna! - magyarázta, miközben végre megállt és leguggolt az egyik fa tövében. Majdnem olyan hatást keltett, mint aki el akar bújni.

- Jimin. - szólalt meg Woo, miközben igyekezett nyugodt hangon beszélni. - Nyugodj meg kérlek és mondd el, hogy mi a baj. Talán tudok segíteni.

- Nem akartam Woo, tényleg nem. - vett egy mély levegőt Jimin. - És most nem tudom, hogy mit csináljak.

- Mit csináltál Jimin? - kérdezte Wooyoung, és az elmúlt napok beszélgetéseikből, na meg a mellette ülő és feszülten figyelő Sanból kifolyólag igencsak kezdett aggódni. Amit tetézett, hogy Jimin, hosszú másodperceken keresztül meg sem szólalt, csak a halk szuszogását hallotta.

- Én... lefeküdtem vele. - nyögte ki halkan Jimin, ami ismét úgy hasított az elméjébe, mint száz éles tőr.

- Oh. - sóhajtott Woo. Bár a szemei igencsak kikerekedtek a hír hallatán, de próbálta nem túl reagálni. - Meséld el, hogy mi történt, aztán kitalálunk valamit. Nem hiszem, hogy ezért egyből haza kell rohannod.

- Nem érted ugye? - kérdezett vissza Jimin idegesen. - Ha ez kiderül, akkor nekem végem. Semmivel sem vagyok jobb annál a szarházinál. - motyogta idegesen.

- Milyen szarháziról beszélsz? Jungkookról? - kérdezte Woo.

- Nem! Minhoról!

- Ki az a Minho? - érdeklődött Woo, mert teljesen elveszett.

- Jungkook exe. - hallatszott a telefonba San hangja.

- Igen, az exe. Aki megcsalta, átverte, tönkretette a karrierjét, és mindezt csak azért, mert önerőből képtelen volt bármit is elérni. - magyarázta Jimin idegesen.

- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz, de szerintem kettőtöket össze sem lehet hasonlítani. - szólalt meg Woo.

- Jungkook a főnököm! Illetve a leendő főnököm. Tőle függ, hogy mi lesz a sorsom. Én meg...

- Csak meséld el, hogy mi történt. Megnyugszol, ha beszélsz róla egy kicsit. Aztán higgadt fejjel te is másképpen látod majd a dolgokat. - tanácsolta Woo ismét, aki éppen átkarolta San vállát, mert a férfi nem volt rest odabújni és hallgatózni.

- Meghívott vacsorázni, de végül nem jött el. - kezdett bele Jimin. - Dühös lettem, ezért elmentem számon kérni, hogy miért hagyott faképnél. Aztán beszélgettünk. Elmesélte, hogy mi történt vele. Kicsit megsajnáltam.

- Aztán megvigasztaltad. - kuncogott fel Wooyoung.

- Woo! - szólt rá Jimin a vonal másik végén lévő fiúra. - Megköszönném, ha nem most viccelődnéd el a dolgot!

- Nem elviccelem, ne haragudj. - kért bocsánatot Woo. - De ez csak idők kérdése volt.

- Ezt mégis hogy érted? - kérdezte idegesen.