Megszerezlek (Jikook)

Megszerezlek (Jikook) part 16.

- Gyere! – szólt ki, majd nyílt az ajtó.

- Kerestél? – lépett be a várva várt személy.

Jungkook szája tátva maradt. Egyvalamire rájött a fiúval kapcsolatban. Mégpedig arra, hogy gyengéje az, amikor a fiú izzadtan, kócosan és lihegve mutatkozik előtte. Jungkook lenyelte a nyálát...

- Bocs. Futni voltam. Minjun most mondta, hogy kerestél, így egyből ide jöttem, pedig tusolni indultam.

- Kár lett volna! – mondott el magában Jungkook egy köszönömöt, ahogy végignézett a fiún, és a rátapadó pólón, ami szépen kiadta a felsőteste karcsú formáját. Haja még mindig össze volt kötve, de egy két tincs kiszabadult a hajgumi alól, ami a férfi ujjaiért kiáltott, hogy elsöpörje a kipirult arc, és a borostyán szemek elől, amikben most egy leheletnyi narancsosság is vegyült, a lámpa fényétől.

- Gyere és ülj le. – mutatott Kook a székre.

- Minjun azt mondta, hogy csak alá kell írnom valamit... - mondta Jimin bizonytalanul.

- Persze, mindjárt megkeresem. – mondta Jungkook, és rákönyökölt a papírjára, ami az asztalon hevert. – Úgy látom, hogy jobban vagy.

- Igen. – erősítette meg a fiú. – Köszönöm. – motyogta még az orra alatt.

- Mit? – kérdezte a férfi meglepve.

- Jin mondta, hogy te hoztál nekem gyógyszert. – magyarázta a fiú.

- Semmiség volt. – mosolygott Jungkook. – Örülök, hogy jobban vagy.

- Szóval igaz. – gondolta magában Jimin, mert addig a pontig nehezen hitte el, hogy tényleg tőle kapta az orvosságot.

- Hogy érzed magad itt? – kérdezte Jungkook jobb híján, mert más nem jutott eszébe.

- Miért érdekel? – érdeklődött Jimin, és máris felvette a gyanakvó álarcát, amivel jött az állandó, férfivel szemben tanúsított viselkedése is.

- Csak egy egyszerű kérdés volt. Mindenkitől megkérdeztem, hogy mi újság, miért éppen te volnál a kivétel? – hazudta Jungkook.

- Akkor minden rendben. – válaszolta Jimin kimérten.

- Reménykedtem, hogy nem leszel velem ilyen távolságtartó. – mondta Jungkook. – Bárhogy is nézzük, hülye egy helyzet, de ha van rá mód, hogy jól kijöjjünk egymással, akkor állj elő vele kérlek, mert ez már kezd az idegeimre menni.

- Bocs, hogy idegesítelek! – mondta Jimin dühösen. – Akkor add ide a papírt, hogy aláírhassam, aztán itt sem vagyok.

- Ne kapd már fel a vizet állandóan. – nyugtatta Kook. – Nem fáradsz bele az állandó mérgelődésbe? Neked ez termelődik valahol? – szúrta azért oda a fiúnak, aki a rég hallott fújtatással jutalmazta a férfit.

- Tessék, erről beszéltem cicám. – kuncogott Jungkook.

- Még mindig nem vagyok a cicád. – vágott közbe Jimin.

- Tisztában vagyok vele Törpe. – válaszolta Jungkook, és látta, ahogy a fiú éppen mondana valamit az újabb becézés hallatán, de inkább visszanyelte, csak hogy neki legyen igaza a mérgelődést illetően.

- Csak barátkozni próbálok. Komolyan. – szólalt meg ismét Kook.

- A te próbálkozásaidnak, sosem egy baráti csevej lett a vége. – morogta Jimin, és erre nem is tudott semmivel visszavágni, ugyanis a fiúnak igaza volt.

- Oké, sajnálom! – mondta Kook. – Ilyen értelemben gyenge vagyok.

- Azt vettem észre. – jegyezte meg Jimin.