ꨄ︎ 𝙼𝚎𝚐𝚣𝚜𝚊𝚛𝚘𝚕𝚟𝚊 ꨄ︎ (𝐁𝐚𝐤𝐮𝐠𝐨𝐮 × 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫) [BEFEJEZETT✔︎]

1. Fejezet - Egy projekt, egy hívás

Reggel volt. Egy nagyot ásítva keltem ki az ágyból, majd gyorsan rendbe tettem magam. Elindultam a fürdőszobába, hogy elvégezzem a reggeli rutinomat. Miután mindennel megvoltam, lementem reggelizni. Anyuék már elmentek dolgozni, de egy kis cetlit hagytak a hűtőn, hogy legyen szép napom. Gyorsan megreggeliztem, s az előszobában magamra kaptam egy vékony kabátot, aztán elindultam az iskolám felé.

Sziasztok! [Teljes Név] vagyok, egy teljesen átlagos lány. A UA Hősképzőben tanulok, a hőstagozaton azon belül pedig az 1/A osztályban.

– Ohayo [Név]-chan! – ugrott mellém legjobb barátnőm Mina.

– O-Ohayo – ugrottam meg kicsit ijedtemben, ugyanis nem számítottam barátnőm "landolására".

– Remélem készen van a töri házid, mert akkor lemásolnám – mosolyodott el kínjában.

Tipikus Mina. Egy igazi party arc, ezért nincs ideje a tanulásra. Mindig tőlem kéri el, mert nekem megvan.

– Mina mikor fogsz már tanulni? Ez hosszú távon nem lesz jó – vontam fel az egyik szemöldököm.

– Már ismerhetnél ennyire [Név]. Én csak bulizni szeretek – fújta fel az arcát a rózsaszín hajú.

– Na gyere, mert el fogunk késni, és Aizawa sensei leszedi a fejünket – ragadtam karon barátosnémat, s gyorsabbra vettem a lépteim.

– Jaj ne! Csak őt ne! – nyavajgott Ashido, mire felnevettem.

– Pedig osztályfőnöki órával kezdünk – mondtam még mindig nevetve.

– Legalább valami dráma legyen – morogta az orra alatt.

– Az mindig van. Deku vagy eltörte a kezét vagy valamilyét, Mineta a lányokat akarta fogdosni, de a legérdekesebb lenne, ha most nem lenne Bakugouról szó – dobtam feljebb a táskám a vállamon.

– Ő az egyetlen akivel nem jössz ki, igaz [Név]-chan? – fogta meg a vállam séta közben rózsaszín barátnőm.

– Hát mondhatjuk úgyis – vettem egy mély levegőt – Próbálkoztam barátkozni vele, de egyszerűen lekoptatott. Tipikus Kacchan.

– Hogy kit hívsz te Kacchannak? – hallottam meg mögülem egy mély, ismerős hangot.

– Emlegetett szamár – suttogtam Minának, de a szőke ígyis hallotta.

– Oi! Nem vagyok süket liba! – lökte odébb Minát tőlem a fiú, s a fülemhez hajolt – Jobb, ha meggondolod mikor mit mondasz, és azt is, hogy kiről – hajolt el mondata befejeztével.

– Kösz a tanácsot – motyogtam, amire Ő csak a vállamnak ment, ezzel meglökve engem és Minát is, majd tovább ment a suli felé.

– Tsk... Milyen bunkó – duzzogott Ashido.

– Ugyan, ugyan ne aggódj miatta. Ő soha nem változik meg – mosolyogtam rá kedvesen, és mi is folytattuk utunkat.

Lassan beértünk az osztályba, ahol már jelentősen is sokan voltak. Csak pár ember hiányzott. Denki, Mineta, Deku és Katsuki.

Gondolom Bakugou éppen valahol a zöld hajú fiút ordítja le...

Leültem a helyemre, és előkészültem az órára. Egy füzet és egy toll kellett. Semmi más. Ekkor Baku rángatta be Izukut a hajánál fogva, és mintha csak egy rongy lenne eldobta teljes erőből, így a fiú a helyére iszkolhatott.

– Midoriya-chan jól vagy? – lépkedett az előttem ülőhöz Asui.

– Igen – somolygott halványan a fiú.