ꨄ︎ 𝙼𝚎𝚐𝚣𝚜𝚊𝚛𝚘𝚕𝚟𝚊 ꨄ︎ (𝐁𝐚𝐤𝐮𝐠𝐨𝐮 × 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫) [BEFEJEZETT✔︎]

6. Fejezet - Reménytelen szerelem

Katsuki szemszöge:

Bassza meg... Pedig már olyan közel voltam hozzá... És most pedig elbaszom. Ügyes vagy Katsuki, kibaszott ügyes...

– Szia Bakubro! – lépett be a Furahajú.

– Te meg mi a szart keresel itt? – kérdeztem felháborodva.

– Azt hittem legalább köszönsz – nevetett, majd leült az ágyamra mellém – Láttam [Név]-chant. Csak nem bevallottad neki?

– Nem! Pont, hogy elbasztam rohadék Furahaj! – túrtam mérgesen a hajamba – Pedig olyan közel volt...

– Sajnálom Bro – veregette meg a vállam.

– Nem érdekes vörös lúzer – legyintettem – Majd máskor megpróbálom.

– Így legyen – mosolyodott el Eijiro – Csak ne valami undorító módszert alkalmazz...

– Hah? Hogy mit mondtál?! Kinyírlak! – álltam fel, és kikergettem a házból.

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Másnap, 10:00 óra:

[Név] szemszöge:

Féltem. Féltem, hogy újra megtörténik a tegnapi eset. Katsuki csak úgy érzéketlenül hozzám vágott mindent. Ráadásul még az is kiderült, hogy beleszerettem a szőkeségbe, és remélem nem fogja tudni az egész iskola Mina által, ugyanis csak neki mertem elmondani az érzéseim.

Unottan meredtem a hőstörténelem munkafüzet feladataira, amikor egy szinte égető tekintetet éreztem meg magamon. Tudtam kié az, és hogy miért néz. Egy óriásit nyelve kezdtem a feladatokat csinálni hátha eltereli a figyelmem, de nem sikerült. Már majdnem bepánikoltam, amikor Mina oldalba bökött, és egy csoki darabot csúsztatott az asztalomra. Egy hálás mosollyal az arcomon megköszöntem neki, majd enni kezdtem. Midnight-sensei engedi, hogy együnk vagy igyunk az óráin, ugyanis ő az egyik legengedékenyebb tanár az iskolában.

– [Név] mi a négyes feladat megoldása? – szólalt meg hirtelen a tanárnő.

– É-Én? – mutattam magamra, mire a sensei bólintott – 1838 – nyögtem ki egy random számot mentve magam a csávából.

– Helyes! Remélem mindenki így tanul mint [Név] – mosolygott rám a lila hajú nő – Aizawa már nagyon várja mindenki projektjét, szóval ha lehet, dolgozzatok tempósabban. Sok feladatotok van még, amiről nem is tudtok.

Még több munka Katsukival? Remek, már csak ez hiányzott...

Kicsöngettek. A sensei kiment, a többiek beszélgetni kezdtek. Idegesen a hajamba túrtam, és a kiadott házin kezdtem inkább gondolkozni figyelem elterelésképpen.

– Csajszi! – lépett a padomhoz, majd ült rá Mina – Mi volt a baj?

– Uh- Oh szia Mina – nevettem kínosan – Igazából semmi. Csak tudod nehéz együtt dolgozni—

– Bakugouval? Biztos meggyűlik vele a bajod, te szegény lány – simogatta meg a fejem.

Hát igen... Főleg, ha még sikerült is belé szeretnem...