ꨄ︎ 𝙼𝚎𝚐𝚣𝚜𝚊𝚛𝚘𝚕𝚟𝚊 ꨄ︎ (𝐁𝐚𝐤𝐮𝐠𝐨𝐮 × 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫) [BEFEJEZETT✔︎]

4. Fejezet - Feltételek és feladatok

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Másnap, 8:00 órakor:

Éppen a reggelimet falatoztam, amikor Bakugou odasétált az asztalomhoz.

– Oi Liba – ült a padomra, mire majdnem félre nyeltem.

– Szia Katsuki – motyogtam, és tovább majszoltam a pogácsám.

– Ma délután gyere át hozzám, és elmeséled szépen, hogy mégis mi a fenének vagy prosti – súgta a fülembe.

– Ne szórakozz velem... Ez kényes téma nekem – tettem le a reggelit.

– Nem emlékszel mit beszéltünk meg? – harapott a fülcimpámba, majd nyalt végig rajta.

– D-De! De ilyesmire nem gondoltam! – tettem fel védekezően a kezeim magam előtt.

– Hidd el, hogy lesz rosszabb is – vigyorgott a szőke, majd még egy vészjósló pillantást vetett rám, amire összerándult a gyomrom.

– Ooh – bukkant fel mellettem váratlanul Mina egy perverz vigyorral a képén.

– Oi nem az volt, amire te gondolsz! – pirultam el halványan. 

– Á nem – mosolygott ugyanúgy továbbra is – Bele vagy zúgva csajszikám!

– N-Nem! Ez nem igaz Mina! Félreérted a helyzetet! – temettem az arcom a kezeimbe.

– Oh nem! Csak éppen most mondta el nekem és ugye a BakuSquadnak, hogy délután átmész – kuncogta a lány.

A szőkeség után kutattam a szememmel, és viszonylag nem is sokára megtaláltam a szememmel, mivel kicsi az osztálytermünk. Ő csak egy kacsintással le tudta az egészet, és elkapta a tekintetét.

Így csak még jobban nehezítesz a helyzeten Bakugou Katsuki...

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

[Név] szemszöge:

Délután a Bakugou rezidencia felé vettem az irányt, mivel Katsuki azt írta Messengeren, hogy menjek át hozzájuk átbeszélni a dolgokat. Előre is félek, hogy miről akar beszélni, mivel a tinédzserek agya általában ilyenkor csak egy dolgon gondolkozik.

Igen az amire gondoltok... A szex...

Amikor a ház elé értem végigvezettem a tekintetem rajta. Gyönyörű, modern külső és rendezett kert. Anyuval valami ilyesmit szeretnénk. De igen, csak szeretnénk... Óvatosan a csengőhöz léptem és becsöngettem. Nemsokára nyílt is az ajtó, és a szőke fiú nyitott ajtót.

– Hali liba – köszönt kicsit álomittasan.

– Szia... Aludtál? – kérdeztem kínosan vigyorogva.

– Igen, de egyébként semmi közöd. Na de gyere be. Essünk túl rajta – ásított egyet, mire beléptem a házba.

Belülről is gyönyörű volt. Rend és tisztaság volt mindenhol. Katsukit a nappailig követtem, aztán leültünk.