ꨄ︎ 𝙼𝚎𝚐𝚣𝚜𝚊𝚛𝚘𝚕𝚟𝚊 ꨄ︎ (𝐁𝐚𝐤𝐮𝐠𝐨𝐮 × 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫) [BEFEJEZETT✔︎]

9. Fejezet - Gyanakszanak?

- Oh nincsen itt senki csak a tv megy - magyaráztam ki magam, mert nem tudhatja meg a főnököm, hogy barátom van.

- Rendben. Akkor Kurogiri felvesz téged ahol vagy. Ki állnál a ház elé? - kérdezte.

- Igen, megyek - bólintottam.

- Rendben - tette le.

- Valami nem tetszik itt nekem... - motyogtam.

- Az, hogy gonosztevőkkel dolgozol? Ja az nekem sem - morogta a szőkeség, majd megpuszilta az arcom - De mivel nem tehetek mást, így elfogadom a tényt és téged ahogy van - puszilt meg még egyszer elmosolyodva.

- Szerintem nem hitt nekem Shigaraki, hogy nincsen senki mellettem. Lehet figyeltet vagy figyel is engem - nyeltem egy nagyot, és jobban a fiúhoz bújtam.

- Nyugi itt biztonságban vagy - ölelt át.

- Arigato - csókoltam meg, mire visszacsókolt.

- Semmiség, ez a dolgom - húzta ki magát büszkén - Meg majd első számú hősként elpicsázni a gonosztevők seggét!

- Igen igen - kuncogtam fel - Olyan aranyos vagy ilyenkor - pöcköltem meg az orrát gyengéden.

- Nem is - duzzogott.

- Jó, jó nem vitatkozom! - tettem fel a kezeim megadóan. Ekkor csippant meg a telefonom. Kurogiri kérte a címet, ahol vagyok így gyorsan átküldtem neki Katsuki szomszédjának címét, hogy ne legyen semmi baja.

Elköszöntem a szőkémtől, és kiálltam az útra, várva Kurogiri és az ügyfél érkezését.

Nem sokkal később Kurogiri meg is érkezett egy idősebb férfival, aki már vagy volt húsz, akár harminc felett.

- M-micsoda? Kurogiri én tudod, hogy nem vállalok ilyen korú embereket! - nyeltem egy nagyot.

- Sokkal többnek nézek ki a koromnál kislány. 25 vagyok - vigyorgott. Az évei éppen súrolták a hatvanas korhatárt, amit vállaltam, de sajnos el kellett vállalnom.

- Rendben - motyogtam - Elvállalom.

- Még szép! Nem a semmiért fizetek, ugye tudod Aranyom? - nyúlt az állam alá, s jobbra-balra forgatta a fejem - Mindegyiknél szebb.

- Mehetünk? - kérdezte Kurogiri teljesen nyugodtan, de belül tudtam, hogy nyugtalan miattam.

- Hai - mondta a kliensem, s felkapott a vállára - Te pedig nem a lábadon jössz kiscsillag, hanem velem.

- I-igenis! - mormogtam bosszúsan, de amint a fenekemre csapott a fogvatartóm engedelmesen megnyikkantam.

- Jó kislány - vigyorgott, majd beült velem a limuzin hátuljába, míg Kurogiri előre, s ami ott történt azt nem részleteznék.

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

Másnap reggel, 10 óra 30 perc:

Álmosan és nyűgösen feküdtem a padomon. Az "úriember" nem kímélt, ha szépen fogalmazok. Katsuki reggel eljött elém, s amikor meglátta, hogy milyen ramagy állapotban vagyok nem akart elengedni iskolába. Végül egy hosszú veszekedés után megkaptam drága Kacchan engedélyét, hogy együtt útnak induljunk az iskolába.

- [Név] kérlek oldd meg ezt az egyenletet nekünk - szólított fel hirtelen a tanárunk.

- K-Ki? Én? - ijedtem fel félálomból - H-Hai!