ꨄ︎ 𝙼𝚎𝚐𝚣𝚜𝚊𝚛𝚘𝚕𝚟𝚊 ꨄ︎ (𝐁𝐚𝐤𝐮𝐠𝐨𝐮 × 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫) [BEFEJEZETT✔︎]

12. Fejezet - Fájdalmas múlt

ꨄ︎ꨄ︎ꨄ︎

A jelenben:

[Név] szemszöge:

- D-Dabi? Te meg mit keresel itt? - ugrottam ki Katsuki mellől.

- Téged, azaz titeket. Velem kell jönnötök. Két választásotok van. Vagy önként jöttök vagy erőszakkal ráveszlek titeket - lobbant fel egy kisebb láng Dabi kezében, ami visszatükröződött égszínkék szemében.

- Nem megyek veled sehova te senkiházi szaros! Mégis kinek képzeled magad, hah? - ugrott ki robbangatva a szőkeség az ágyból.

- Tényleg... - fordult Katsuki felé - Te ki is vagy és milyen kapcsolatban állsz [Név]-vel?

- Neked ahhoz semmi közöd varrott pofa! - robbantott a fekete hajú arcába egy nagyot a párom.

- Erős vagy, de nem annyira, hogy legyőzz! - tért ki előle ellenfele, majd most rajta volt a sor, hogy kék tűzével támadjon.

- B-Be kéne fejezni ezt, nem gondoljátok? - firtattam félve.

- Nem! Megvédelek, kinyírom ezt a férget és folytatjuk amit elkezdtünk! - morogta Katsu, miközben farkasszemet nézett ellenfelével.

- Gyorsan megleszünk - kuncogta a kék szemű somolyogva.

- Álljatok le! - és nagyjából erre emlékszem, utána pedig kiesik a kép. Teljesen sötét minden...

Dabi szemszöge:

A lányt sikeresen elkapta Toga hátulról, majd a kocsiba vitte. Én a szőkét foglaltam le.

- Azonnal adjátok vissza a barátnőmmet! - ordibált.

- Barátnő? Ez a kis kurva? Szóval ezt nem mondta el nekünk - tettem úgy mintha mélyen elgondolkodnék, így Bakugou megtámadjon és lefogjam. Ígyis történt. Ahogy "elnéztem" felém robbantott, de én kikerültem azt, s kiütöttem hátulról. Nem nagyot ütöttem, mivel Shigaraki azért élve szeretné még látni.

Pedig úgy megölném...

Toga visszajött és a fiút is kivonszolta a házból, míg én megnéztem, hogy nincsenek-e biztonsági kamerák, amiket szabotálni kéne. Szerencsére nem voltak. Kisétáltam az autóhoz, a volán mögé pattantam, - míg Himiko megettem foglalt helyet az anyósülésen - és már indultunk is vissza a bázisra.

- Dabi-kun - bökött karon a mellettem ülő lány - Az a [Hajszín] hajú lány olyan aranyos. Miért nem szóltál nekem eddig róla? - vágta be a szokásos durcát, mire megforgattam égszínkék szemeimet.

- "Miért? Miért?" Mindig ez a kérdés van ugye kis szuka? - morogtam - Ezt inkább a főnöktől kérdezd ne tőlem.

- Naaa! - kuncogott - Csak elmondhatod.

- Álmodban - parkoltam le, majd felkaptam a lányt, amíg Himiko a fiút, és elindultunk befelé.

Ez lesz életetek rémálma!