Pillangók vannak a gyomromban... [Wonki ff.]

□6■

Helyet foglaltunk két számunkra megfelelőnek tűnő ülésen. (Egy 4-esben ültünk le, egymással szembe.)
És... és csak bámultunk egymás szemébe.
Az egész kibaszott úton.
Hálát adtam az égnek, amikor végre megérkeztünk, mert már kezdett eléggé szúrni a szemem, a folyamatos farakasszemezéstől.
- Merre? - köszörülte meg a torkát amikor leszálltunk.
- Csak gyere utánnam, max 5 perc séta. - Bólint, majd fogja magát és egyszerűen rákulcsolja ujjait az enyémekre. What the... Na, nem mintha most fognánk meg először egymás kezét. De akkor is...
Meg amúgy hogyhogy őt ez nem zavarja? Mármint az oké, hogy engem nem, mert hát... egy, a legjobb barátom is meleg. Kettő, én is az vagyok... vagy legalábbis bi.
De most még sok más ember is járja az utcákat rajtunk kívül. No mindegy, mit panaszkodjak, ha még élvezem is?
Nem sokára elértünk barátomék "szerény" lakrészébe. Ezúttal nem engedtem el a kezét, mintahogy az megszokott tőlem, amit meg is jegyzett.
- Eddig mindig elengedted a kezemet, ha meg érkeztünk valahova! - Mondta szórakozottan.
- Tudom, deee... kíváncsi vagyok, te így mikor fogod elengedni! - Vigyorogtam rá pimaszul.
- Hah! Nyerni fogok! Eddig is mindig te engedted el! - Mondta magabiztosan.
- Majd meglátjuk, ki nevet a végén... - hagytam rá, azzal kopogtattam. (A kertkapunk egyszerűen besétáltunk, az nyitva volt.)
Mily meglepő módon a házigazda nyitott ajtót.
- Sziasztok! - mosolygott ránk - De kis romantikusan vagyunk, itt kézenfogva mászkálgatunk?
- A fogadás az fogadás! - vontam vállat.
- Persze... - hagyta rám, úgy, mint aki egyáltalán nem hisz nekem. Kedves... - Bocsi srácok, de Laurát nem tudtam lerázni! - Forgatta meg a szemét.
- Semmi, mi vagyunk a betolakodók, még jó, hogy itt van, hisz ő amúgy is előrébb való, mint mi! - legyintettem a szabad kezemmel.
Keresztül mentünk a házon, majd kiérve a hátsó kertbe, megpillantottuk a többieket, akik már éppen a tüzet próbálták feléleszteni. A nyársak már készen voltak, csak a sütésre vártak.
- Sziasztok!
- Sziasztok!
- Helloo! - Kezdett mindenki köszöntgetni a másiknak.
- Megint lemaradtunk az elejéről. - Forgattam meg a szememet. Vakahigy ezek mindig előbb összetalálkoznak. Bár az is lehet, nem mindig utolsó pillanatban kéne megérkezni...
- Nem tehetünk róla, hogy mindig késtek! - Nevetett ki Sunoo.
- Khm... év végén 3 igazolatlan órád volt, mert majdnem minden reggel el késel... - Néztem sokat sejtően legjobbamra.
- Az más! - nevetett továbbra is - Fontossági sorrend szivem, fontossági sorrend! - Kopogtatta meg kobakját nagy bölcsen.
- Na menjél innen el azzal a "nagy" eszeddel! - Tettem hessegető mozdulatot felé, miközben kinyújtottam a nyelvemet.
- Ne nyújtogasd a nyelvedet, segítek majd én visszatenni a helyére! - Hallottam Riki hangját ismét japánul. Mostanában ezzel szivat... Mondd valamit, amit nem értek, de aztán lefordítani meg luxus -.-
Jay, az egyetlen ember aki rajta kívül tudott még japánul, éppen az üdítőjébe kortyolt, de Riki szavait hallva félrenyelt és kiköpte az egészet.
Riki pedig elpirult realizálva, itt van más is aki érti mit mondd. Haha!
- Jézusom! Jól vagy hyung? - Néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Pher-szhe...- köszörülte meg a torkát. - Te tényleg azt mondtad...?! - Nézett Rikire nagy szemekkel.
- Lehet... - válaszolt neki zavartan.
- Khm... hát... sok sikert! - Pislogott még mindig nagyokat. Mi a szart mondhatott neki?!
- Rikiiiiii! Mit mondtál?! Tudom, hogy hallasz, nincs köztünk 30 cm se! - Rángadtam a karját. - Hallod, ha nem mondod el, akkor ma nem aludhatsz velem! - Ujjabb spriccelő köpet kedves Park Jongseongtól, de itt már a többiek is érdeklődve néztek ránk. Ezúttal már ketten néztünk ki úgy, mint két szép paradicsom.
- Khm... Nézzétek feléledt a tűz! - Tématerelés? Pipa!
Ezután inkább csak csendben sütögettünk és eszegettünk a többiek beszélgetéseit hallgatva. Még jó, hogy Riki balkezes, így a kézfogás ellenére is kényelmesen tudtunk falatozgani.
Ami egyébként még mindig tartott..

- Aish! - Csapta meg magát Sunghoon. - Nem megyünk be? Sok itt a szúnyog!
- Dede! - Csapott egyett le Jay hyung is.
- Hozzuk be az evőeszközöket meg poharakat! - Szólt Jaeyoon, mire mindenki pakolni kezdett.
Becuccoltunk, majd helyet foglaltunk egy nagy körbe a nappali szőnyegén. A durva, hogy így is kényelmesen elfértünk.
- Mit csináljunk? - Kérdezte Heeseung.
- Én tudom! - Jelent meg hirtelen Laura, kezében egy üveggel, ezzel egyértelműen döntést hozva.
Laura helyetfoglalt a kis tásaságunkban, majd középre helyezte az üveget.
- Ja, ezt majdnem elfelejtettem! - szaladt ki a konyhába és hozott ki valamilyen piát. Bleeeh... utálok inni! Meg amúgy is... pont Laura? Aki még kiskorú? Várjunk csak... Hiszen Riki is az!
- Ugye nem akarsz inni? Tulajdonképpen az én felügyeletem alatt állsz, én felelek érted! Nehogy itt ki kelljen mosni a gyomrodat vagy valami!
- Ne aggódj jól bírom az alkoholt! - nevetett ki - De, ha nem szeretnéd nem iszok! - Mosolyodott el. Mosolyát látva automatikusan görbült az én szám is feljebb.
Laura körbe rakta a poharakat a jelenlévők előtt, elénk is tett, amit aztán mindjárt meg is magyarázott.
- Szóval a következők a szabályok: Szépen sorban mindenki pörget, akinél az üveg tapla áll meg, az mondja a feladatot annak a személynek, akire pedig az üveg szája mutat. Felelsz, vagy mersz, ha nem akkor iszol! - csapta össze a tenyereit - Kérdés?
- Én nem ihatok! - jelentette ki Riki.
- Amennyiben nem vagy allergiás vagy hasonló...miért is nem?
- Nem mintha közöd lenne hozzá szivem, de kiskorú vagyok úgyhogy nem erőltetheted rám, nem mintha amúgy igen! - Nézett rá összevont szemöldökkel.
- Uncsi vagy! - Öltötte rá ki a nyelvét Laura és ezzel vissza is tért önmagához.
- Egyébként meg te sem ihatsz! - Nézett rá Jake szigorúan.
- Miért is...?
- Lauraaa, hiszen 15 éves vagy!
- Már majdnem 16! Németországban már hamarosan kiadnák nekem a piát! - Tette keresztbe kezeit.
- Tudjátok mit? - szólalt meg Heeseung - Ezeket én most itt elteszem.. - fogta meg a piásüvegeket, és kivitte a konyhába.
- Sose mentek bele! - "sírt" a lány - No, mindegy egy próbát megért! - Vont vállat és ismét magáraöltötte mosolyát. - Na, de kezdhetjük? Egész nap unatkoztam, játszunk már végre egy kicsit!
- Hihetetlen vagy! - Nevetett fel Jake, majd megpuszilta kishugát.
- Pörgetek először! - Jelentkezett Sunghoon. - Sunoo mond Jungwonnak feladatot! - Állapította meg az eredményt. Ajjaj! Lesznek még itt bajok...
- Jungwonie! - Mosolyogott rám, de ne tévesszen meg senkit! Ez csak álca, nagyon is ördögi tervek bújkálnak meg mögötte. - Felelsz vagy mersz?
- Felelek...
- Tetszik neked valaki a szobából?
- Umm... passz?
- Aaaa! - rázta a fejét Laura - Nincs passz! Felelj szépen! És csak, hogy tisztázzuk, egymás után maximum 2 ember felelhet, a 3.-nak már mernie kell! - Szúrós szemmel néztem rá, de ő csak mosolyogva állta a tekintentetemet. Sóhajtva feleltem.
- Igen... - szigorúan magam elé meredtem, még véletlenül sem néztem Rá...
Pörgettem, ami Rikinél és Lauránál állt meg.
Riki szeme gonoszan csillant, majd elvigyorodott.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek! - Válaszolt magabiztosan.
- Csókold meg a szerinted leghelyesebb fiút a szobában!
- Rikiii! Mit akar... -akadt ki Jake, de mielőtt még többet mondhatott volna, Laura belé folytotta a szót.
Megcsókolta! What The Hell?
Nem volt olyan hű, de hosszú csók, azonban így is mindenkit megdöbbentett. Ami viszont a legdurvább... hogy Jake visszacsókolta!
Mindenki szájtátva bámulta őket, egyedük Riki mosolygott nyugodtan.
Hamar elváltak, és mindketten szótlanul meredtek hol egymásra, hol a padlóra.
- Nos... - köszörülte meg a torkát Sunghoon - akkor menjünk is tovább...

Az erős kezdés és az azt követő pár kezdeti lightosabb kérdés után elkezdődött az igazi játék. Mondhatni bevadultunk.
Tehát... Sunoo már Sunghoon ölében ült. Jaynek egy öltáncot kellett lejtenie Heeseungnek, akin meg már nem volt póló.
De, ez még mindig nem volt semmi. Legalábbis számomra nem, tekintve ami ezután következett...
Jake pörgetett, ami Lauránál és Rikinél állt meg. Megint...
Ám most fordítva. Ezúttal Laurán volt a sor, hogy megleckéztesse Rikit. Csak ne olyan legyen, ami miatt el kell engednem a kezét... Bár előbb-utóbb muszáj lesz, mert nem hiszem, hogy huzamosabb ideig kibírnám a mellékhelyiség használatának nélkülözését.
Szóval.
Laura.
Olyat mondott...
Egyszerre utáltam és imádtam érte.
- Riki! - Mosolyodott el szélesen. - Mi is legyen... - gondolkozott el - nem, nem, nem... - beszélgetett magával, majd hirtelen az összekulcsolt kezeinkre kapta a tekintetét, mire én elkezdtem félni - Tökéletes! - csillant gonoszan szeme - Drága Riki! Csókold meg a kis Jungwonodat!

Miii?! Teljesen lefagytam. Levert a víz, éreztem, hogy a tenyerem is izzad, amin nem sokat segített az a tudat, hogy ezt Riki is érzi, hiszen fogja...
Szívem kezdett óriásiakat dobbani, miközben a pulzusom emelkedett, s csodálkoztam a többiek, még hogyhogy nem szóltak érte, hogy milyen hangos. És ekkor még mindig nem mertem rá nézni, hiszen kitudja mit láthattam volna arcán? Megvetést? Undort? Utálatot?
Szabad kezével felemelte a fejemet, kényszerítette, hogy ránézzek.
- Ne haragudj meg rám hyung, jó? - Suttogta, majd elkezdett felém hajolni, amitől én megijedtem és elkezdtem hátrébb dőlni. Folyamatosan hátráltam az égető tekintete elől, csakhogy egyszer már nem volt tovább, elértem a padlót.
Kezét a fejem alá tette, hogy ne üthessem be, majd kihúzta alóla és rákulcsolta, az akkor még szabad kezemre.
Perzselő tekintete égette az arcom, aminek színe minden bizonyára elég árulkodó volt, majd lecsapott.

Az időérzékem mehet is a kukába, teljesen felmondott. Nem tudtam, hogy csak másodpercek, esetleg percek múltak-e el, csak belemerültem Riki mézédes csókjába.
Őszintén szólva nagyon bevoltam sz@*va. Ez volt az első csókom... de nem kellett volna paráznom, az ár csak sodort magával. Puha ajkait érezni az enyémen... El sem tudom mondani, mennyire is volt felemelő érzés!
Végignyalt alsó ajkamon, ezzel (gondolom!) esélyt kérve a bejutásra, amit természetesen meg is adtam neki.
Így már nyelveink vívtak csatát egymással, és egyszerűen annyira... Nos, igen annyira jó érzés volt, hogy ezt a testem is mások tudtára akarta hozni, pedig én nagyon jól tisztában voltam vele! Szóval... khm... kezdett merevedésem lenni, hogy úgy is fogalmazzak, ám amikor elengedtem a kezét - elvesztve ezzel a "fogadást" amit azért annyira nem bántam - és átkulcsoltam őket a nyaka körül, ezzel közelebb húzva magamhoz, megéreztem sajátomon az övét, na ott kész... végem volt! Belenyögtem a csókunkba.

- Khm! - hallottam a távolból egy hangot,bár meg kell hagyni eléggé halkan, hisz a szívem továbbra is a fülemben dobogott, azonban ez a tudtomra hozta, hogy ezt nem egészen itt kéne csinálni, így legnagyobb sajnálatomra erőt kellett vennem magamon, és eltoltam magamtól.
Pihegve néztem körbe, ahol szembe találtam magamat egy csomó tátott szájú emberrel.
- Ö-öt p-perc... ÖT PERCIG SMÁROLTATOK! - Döbbent le Laura. Nos.. lehetséges, hogy egy iciri-picikét tényleg tovább tartott, mint az illendő lett volna, de...
- Te adtad a feladatot! - Vontam vállat, miközben próbáltam lazának tűnni. A PRÓBÁLTAMon a hangsúly.
- Igen, mit gondoltál, hogy olyan kis ártatlan szájra puszi lesz, amit te adtál Jakenek? - Szivatta Riki, mire Laura elpirult, közben pedig halál nyugodtan az ölébe húzott. Éreztem, hogy még kemény, ami nem mondanám, hogy segítségemre lett volna. Sőt...

Ezek után közös megegyezés után abbahagytuk ezt a játékot és beindítottunk egy filmet. Mindenki itt alszik, így nem kell az éjszakai fuvarral bajlódni.
Átvándoroltunk a kanapéra, ahol "sajnos" nem volt elég hely, így nem akartam szegény többieket megfosztani az értékes ülőhelyektől, úgyhogy jómagam Riki ölében foglaltam helyet. Azóta nem nagyon szóltunk egymáshoz, de úgy érzem lesz még majd mit megbeszélnünk...
Tulajdonképpen a film végére én már rég bealudtam Riki meleg ölelésében, de az utolsó emlékeim között még tisztán rémlik, hogy Laura felmegy a lépcsőn és nem sokkal utánna követi őt Jake hyung is...