Pillangók vannak a gyomromban... [Wonki ff.]

□10■

Csütörtök.
Másfél nap van hátra a nagy napig.
Lassan minden részlet a helyére kerül. Már Riki és én is sokkal jobban vagyunk, maximum néha-néha köhögünk párat.
Riki éppen aludt - eléggé megnőtt az alvásigénye, sokat alszik a kis szentem, de nem bánom, jó hozzábújni meleg testéhez - hozzám pedig átjött Sunoo.
Kelletlenül levonszoltam magamat a nappaliba, szobaajtómat becsukva magam mögött.
- Ennyire azért ne sajnáld, hogy velem kell lenned! - grimaszolt gúnyosan Sunoo.
- Jól van na!
- Akkor holnap jönnek Kononék meg Ta-ki?
- Ühüm! Bár végül nem nálunk szállnak meg...
- Aminek te örülsz is!
- Nem is! Annyira... Kononék nem zavartak volna! - fontam magam előtt keresztbe a kezeimet.
- Nem is rájuk értettem... - nézett rám úgy, mint aki mindent tud. Pedig nem iiiiis!
Na jó... Talán sejthet valamit...

És akkor ennyit az elmúlt napokról, ugorjunk is a jelenbe.
Tehát szombat.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt! - nézett rám álmosan. A kis aranyos! :)
És akkor most a nagy kérdés... Felköszöntsem itt vagy inkább ne?
Bár nagy volt a kísértés végül az esténél döntöttem. Részben azért is, mert most már egy életem egy halálom, kitálalok neki mindenről. Mivel ma szülinapja van csak jó kedvű lesz és, ha vissza is utasít nem lesz olyan bunkó, nem? NEM?
Pár perc múlva a lelkünk is vissza talált a testünkbe és leindulhattunk az étkezőbe.
- Hát szép jó reggelt napsugaraim! Oh és persze nagyon, boldog születésnapot! - nézett anyám Rikire.
- Köszönöm! - mosolyodott el félénken. Ah, az a mosoly, olyan gyönyörű!
- Foglaljatok helyet fiúk, most sül az utolsó palacsinta, mindjárt tálalok! - Megtettük amit kért, majd nem sokkal később meg is kezdtük a reggelit.
- Jó étvágyat!
- Jó étvágyat! - Meg ugye elhangzott még ez még kétszer, de már így is sok, ezért az inkább csak megemlítem. :D
- Szóval a drága szülinaposnak milyen tervei vannak mára?
- Hát úgy nagyon semmilyen. Igazából délelőtt tényleg nincs semmi, ebéd után átjön Laura, aztán elmegyünk valahová kettesben, aztán az estet Jungwonnal szeretném tölteni, de az meg igazából már mindennapi. - Mondatára, miszerint az estét velem szeretné tölteni elmosolyodtam. Aztán persze hamar el is szomorodtam, hiszen este a meglepetés bulija lesz. Amitől egyébként eléggé tartok, mert Sunoo nagy segítőkészen elvállalta a vendégek szerepét, de kezdek attól tartani, hogy ez jó döntés volt-e, valamint Ta-kival való találkozástól is félek egy csöppet.

Anyámék reggeli után felköszöntötték Rikit, majd nemsokára le is léptek.
Miénk a ház!
Kár hogy még nem csinálhatunk semmit.... MÉG!
De ami késik, nem múlik...
Konon: Szia Jungwon! Nem tudom mit csináltok, de esetleg... lehetne, hogy már most átmegyünk? Egyre jobban hiányzik és a tudat, hogy itt van a közelben.... de csak ha nem zavarunk! <3
Hm...
Nem tudom ez jó ötlet e vagy nem, mindenesetre annak teljes tudatában, hogy erre a napra innentől elveszítem.... belementem. Mert az sokkal fontosabb, hogy ő érezze jól magát. Ez amúgy is ez az ő napja!
Én: Gyertek, várunk! <3
Konon reakciója: ❤

- Kivel beszélgetsz? - nézett fel rám Riki. A kanapénkon feküdtünk, ezúttal az ő feje volt az én ölemben.
- Félórán bellül meglátod! - kuncogtam fel.
- Gonosz vagy! - ült fel és foglalt helyet velem szemben az ölemben, így próbálva elérni és kivenni a kezemből a telómat.
Ennek mennie is kellett volna, hiszen sokkal nagyobb, mint én, simán kitéphette volna a kezemből, de hopp! Elejtettem a telefonomat, így az nagyot koppanva esett a kanapé mögé. Ütés álló tok, kérlek szépen ne hagyj cserben! Bár direkt ejtettem le és, ha úgy vesszük megérdemelnem, de azért remélem, nem tört be!
Mindenesetre mist ezt félretettem és a helyzetet kihasználva elértem, hogy az utolsó kettesben töltött perceinkben rám figyeljen.
- Foglalkozzál velem én érdekesebb vagyok! - játszottam a sértődöttet. Még az ajkaimat is lebiggyesztettem.
- Hyung! Ne csináld ezt! - kapott a szeméhez, mire kérdőn nézten rá, de csak azért sem hagytam abba.
- Miért?
- Mert... mert nem tudom megállni, hogy ne tegyem meg ezt! - azzal nyomott egy puszit ajkaimra. Vagyis csak nyomott VOlNA, ugyanis én visszatartva őt nem engedtem el. Harmadszorra történt meg...
Hát nem bírtam ki estéig...
Nyelveink csatát vívtak egymással, és ahogy önkéntelenül is az ölemben mozgott... Belenyögtem a csókba.
Kis idő múlva aztán legnagyobb bánatomra eltávolodott tőlem.
- Jungwon... - nézett rám, kissé... mintha szenvedve? Látszott rajta, hogy nehez valamit elmondania - Nekem el kell mondanom vala... - nem tudta végig mondani, ugyanis ekkor megszólalt a csengőnk. Pedig fontos lett volna... érzem...
Kissé zilált külseje és kócos haja ellenére azonnal felpattant az ölemből és az ajtóhoz sietett.
Hah! Ezt a testvéri megérzést!
Legalábbis remélem ez volt, de ha nem is én ezzel nyugtatom magamat.
Követtem én is őt, nem akartam lemaradni a reakciójáról, így gindolva egyet előkapva a telefonomat el is indítottam egy videót.