Pillangók vannak a gyomromban... [Wonki ff.]

□8■

Bár úgy éreztem bármit megadnék egy kis pihenőért, azért ezt nem egészen így gondoltam...
Tüdőgyulladás egy kis lázzal...
Hmm! Milyen kis fincsi!
De viccet félretéve, tényleg nagyon szarul voltam.
Rázott a hideg és negyedóránként kapott el egy jó kis köhögőroham.
Szüleim dolgoztak és mivel elmúltam 16, nem maradhattak otthon velem, már nem mintha ezzel akartam volna amúgy őket terhelni.
Sunoo, hozzám hasonlóan otthon nyomta az ágyat, így legalább, tudtam kivel chatelni.
Már amikor éppen volt erőm hozzá.
Általában beindítottam egy random sorozatot, amit egyébként nem volt erőm nézni, hamar bekönnyesedett a szemem is, így inkább csak hallgattam, míg be nem alszok ismét és vártam Rikit, aki a családból először érkezik haza.
Bár mondtam neki, hogy nem kell, iskola után Ő még is egyből hozzám siet.
Kihagyja miattam a tánc óráit is.
Haza jön és neki áll nekem főzni.
Teát és egy kis levest.
Nem érdekli, ha tiltakozom, nem engedi, hogy abbahagyjam ameddig meg nem eszem minimum a felét. Mert aggódik, hogy kiszáradok vagy elfogyok.
"Ettől gyógyulsz meg!" mondogatja mosolyogva.
És igaza van, mert utánna egy fokkal mindig jobban vagyok.

Mellettem alszik és testével melegít fel, amikor fázom, annak ellenére is, hogy nagyon jól tudja, Ő is bármikor elkaphatja tőlem ezt a nyavalyát.
Nem bánja, ha miattam neki is fel kell kellnie az éjszaka közepén, mert felébresztem a köhögésemmel.
Simogatja a hátamat amíg jobban nem leszek és vissza tudok aludni.
Lassan fizikailag képtelenség ennél jobban szeretni őt...
Pedig valahogy mindig eléri, hogy ezt a szeretetmennyiséget még tovább fokozzam.
Például ma éjjel is...

Bár nem voltam tudatomnál, azért leírom, hogy mitörtént Riki elmondottai és az én sejtéseim alapján.
Éjjel megint felment a lázam. Van, hogy amikor lázas vagyok rosszakat álmodom. Ez most sem történt másként. Lázálmom volt, vagy legalábbis valami hasonló...
Ilyenkor én nem vagyok magamnál, általában csak elmesélik nekem, hogy mi történt, így az álmaimra sem emlékszem.
Izzadok, zihálok és vergődök.
Tűzforró a homlokom, lángol a testem.
- Jungh-who-niee...- hatol be valamicske beszéd az agyamig. Még nem vagyok ura a testemnek, érzem, hogy egyik oldalamra vetődök, majd vissza a másikra. Végül lihegve megállok a hátamon.
Hunyorgok a sötétbe, lassan kivonalazódnak a körvonalak.
- Hyhh-hyung... - hallom Riki halk hangját. Folyamatosan mondogatja a nevemet. Nem vette észre, hogy már magamhoz tértem, a pólóm szegélyét markolássza továbbra is, szakadozott lélegzetvétele arra enged következtetni, hogy sír.
- Jézusom, jól vagy!? - kapcsolom fel az ágyam melletti kislámpát és nézek rá aggódva, még sosem láttam sírni. Egyszerre rettentem meg és szomorított el a tény.
A fényre felkapja a fejét, tisztán látszik, szemei könnyekben úsznak, és a sós váladék kis vonalakban csurog le az arcán.
- Hyung! - Zokog fel, amint észrevesz és borul nyomban a nyakamba.
Hátát kezdem el cirógatni, miközben én is szorosan átölelem. Próbálom elfojtani feltörekvő köhögésemet.
- Mi történt?
- Annyira aggódtam érted hyung! Akárhogy próbáltalak felkelteni, egyszerűen nem ment! Vergődtél és valamit motyogtál, de nem értettem tisztán... Látni, hogy szenvedsz... Hyung én erre képtelen vagyok... Most már gyógyulj meg hyung, hallod? Nem akarlak így látni. Mert fáj!

Kirohanásán meglepődők, ám szavaitól szétáramlik testemben egy kellemes, bizsergető érzés.
Aggódik értem...
Ez meg melengeti a szívemet.
- Ne aggódj, hamarosan jobban leszek! - nyomok csókot homlokára, mire lassan megnyugszik.
- Éget a bőröd hyung! Hozok nedves rongyot meg lázcsillapítót!
Kimászik az ágyból és lemegy - gondolom a konyhába - míg én erőtlenül fekszek vissza az ágyamba. Bár lehet inkább ágyunkba...
Kis idő elteltével, ismét megjelenik. Egyik kezében egy lavór víz, szélére egy rongy fektetve, másik kezében egy bögre gőzölgő tea, valamint a gyógyszer.
- Vedd ezt be szépen! - Nyújtja át, mire én újfennt feltornászom magamat és kezéből elvéve a gyógyszert bekapom azt, majd kezembe véve a bögrét vele együtt le is húzom.
- Próbálj meg aludni én addig borogatlak. - Homlokomra helyezi a hideg vízbe mártott rongyot, mire kiráz a hideg a testemen végigfutó hidegáramlástól.
- Bocsi, de valahogy lejjebb kell vinnem a lázadat! - Néz rám bűnbánóan. Szemei karikásak a kialvatlanságtól.
- Semmi gond, de siess te is hamar aludni, látszik milyen fáradt vagy. Miattam... - suttogtam a végére.
- Igaz, de miattad megéri Hyung!