Pillangók vannak a gyomromban... [Wonki ff.]

□3■

Reggel arra keltem, hogy valaki mocorog mellettem.
Nem nagyon tulajdonítottam neki nagy figyelmet, nekem korán volt még ehez...
- Hyung? - hallottam, ahogy suttog - Ébren vagy már?
Megmozdultam, majd lassan kinyitottam a szememet.
- Hogy aludtál?
- Miután átjöttem és el tudtam aludni, már jól. - mosolyodott el - Köszönöm, hogy megengedted, hogy veled aludjak. - Olyan aranyosan mondta mind ezt, hogy nem tudtam megállni, ne simítsam meg buksiját.
- Igazán nincs mit. Amúgy... hiányoznak a szüleid? - Kérdeztem halkan.
- Hmm... - fordult a hátára - Azt nem mondanám... Helyettük inkább a nővérem hiányzik. Anyu és apu gyakran jártak külföldre, sokszor voltunk a nagyiéknál, így az ő hiányukat az évek alatt megszoktam. Inkább úgy fogalmaznék, hogy idegen nekem itt minden... furcsa az a gondolat, hogy legalább 1 évig még itt kell lennem... - Érdeklődve hallgattam.
- Hát, ha szükséged van valamire, szóljál bátran anyáéknak, nagyon segítőkészek, biztosan találnak megoldást. Meg rám is bármikor számíthatsz. - Mosolyogtam rá. Basszus... Hogy érte el, hogy ilyen hamar teljesen megbízzak benne és minden gondd nélkül, fesztelenül társalogjak vele?! Ez nagyon nem én vagyok...
- Köszi!
- Na, ideje felkelni! Ja és lehet befog nézni egy bará...
- Várj egy kicsit! - Hirtelen fölémgördült és négykézláb megtámaszkodott felettem. Miért kezdett el gyorsabban verni a szívem?!Ledöbbenve néztem fel rá, miközben egy hatalmasat nyeltem. Vajon mit akarhat?
- Csak itt van egy szempilla... - keze lassan felém közelített, majd éreztem, ahogy a jobb szemem alatt a keze megérinti a bőrömet.
Remélem nem hallja, ahogy dobog a szívem. Az annyira kínos lenne...
Legjobb barátom úgy érezte, ez a megfelelő cél a belépésre, így kitárta az ajtót és...
- Jungwonieee! Oh! Talán rosszkor jöttem? - Képedt el a jelenetet látva. De persze benntmaradt. Még véletlenül sem ment volna ki. Miután észheztértem, kikúsztam Riki alól, aki ráereszkedett a sarkaira, majd érdeklődve nézett pink hajú barátom felé.
- Sunoo! Szia! Ki engedett be? Nem jöttél rosszkor... - Közben folyamatosan taszigáltam ki, egyenesen a fürdőszobába, aminek az ajtaját aztán magunkra zártam.
Ajj! - Döntöttem égő homlokomat az ajtónak.
- Biztos nem zavartam? Csak, mert nagyon úgy tűnt, hogy ti... - villámgyorsan fordultam meg és fogtam be a száját.
- Nem! - Mondtam szigorúan, mire megnyalta a tenyeremet.
- Fújj már! - Töröltem bele a pólójába.
- Amúgy anyád engedett be, mert VALAKI nem vette fel a telefont! Bár ebben a szituációban lehet én sem tettem volna...
- Basszus, este lemerültem, aztán elfelejtettem felrakni töltőre... Bocsesz! - A többit már inkább figyelmen kívül hagytam.
- Semmi, de hallod! Miért nem mondtad, hogy ilyen kibaszott helyes?! Készülj föl Yang Jungwon, mert eléggé gyakori vendég leszek nálatok! Aj, Jézusom! Hogy nézhet valaki ki ilyen jól?!
- Alapból, majdnem mindig itt lógsz nálunk! - Forgattam meg a szememt.
- Ez igaz... Na menten ismerkedni, ha jól látom, neked úgy is van még egy "kis problémád" addig hagylak azt elintézni! - Kacsintott rám, majd távozott.
- Mégis milyen problé... Oh! - Néztem magamon végig. Asszem tényleg van egy "kis" problémám... Ez is persze most... Basszus fiú vagyok, normális, hogy néha random merevedésem van, de ez most egyáltalán nem segített a helyzetemen. Nem azt mondom, hogy nem nyúltam már magamhoz, de ha az időm engedi, inkább hagyom lelohadni... De most már nem mehetek így vissza... Remélem Ő nem látta...

- Na végre kijöttél, már azon gondolkoztam besurranok anyudék fürdőjébe, lehettél volna gyorsabb! - Rohant ki Sunoo, gondolom a fürdőbe.
Én addig visszaültem az ágyamra, Riki mellé, aki kitudja miért, még mindig ott volt.
- A barátod... nagyon aktív! - kereste a szavakat.
- Hát igen, Sunoo eléggé pörgős...nekem, majdnem a szöges ellentétem. De nagyon kedves és szeretnivaló. Mindenkinek ott segít ahol tud és az ölelés a szeretetnyelve. Néha kicsit egoista, de csak játsza, valójában nincs elszállva magától. - Meséltem mosolyogva.
- Úgy tűnik nagyon jól ismered őt.
- Négy és fél éves korom óta ismerem, ő a legjobb barátom. Sokáig az egyetlen is volt.
- Hogyhogy?
- Hát nem igen vagyok egy társasági lény... az antiszoc seggemmel jól meg vagyunk és nem igazán tudok új emberekkel kapcsolatot létrehozni...
- Érdekes...
- ? - Néztem rá kérdőn.
- Ja, csak azért, mert engem tegnap ismertél meg, aztán egész jól elvagyunk... vagyis a részemről... - Láttam, hogy a végére elbizonytalanodott, de egyszerűen nem tudtam erre mit mondani. Vele tényleg más...
A bátorságot nem tudom, honnan szedtem, de közénk nyúltam és lágyan megsimítottam a kezét.
Gondolom, tudjátok ezek után mi következett...
Nyílt az ajtó. Megint.
- Na joooo! Gyerekek, ha legközelebb bejövök már baszni fogtok? - Forgatta meg a szemét, majd az ajtómat maga után behajtva letelepedett velünk szembe.
- Nem értettem mit mondott. - suttogta nekem - Beírod majd a fordítómba?
- Jobb, ha nem tudod... - suttogtam vissza.
- Mit sugdolóztok ott? - nézett ránk szúrós szemmel - Mindegy, úgy teszek, mintha nem láttam volna. Szóval... Azt találtam ki, hogy menjünk be a városba és mutassunk meg pár alapdolgot Rikinek, hogy tudja nagyjából mi merre van.
- Na, most az egyszer nem is mondasz hülyeséget!
- Ch! Sosem szoktam! - Vágja a tipikus sassy Sunoo fejét.
- Na akkor ezt megbeszéltük, de estefelé menjünk, mert most nagyon nagy a kánikula. - Vetettem fel.
- És addig mit csináljunk?
- Film?
- Oké!
- Te mit akarsz nézni szép fiú? - Fordult lakótársam felé.
- Nekem igazából mindegy...
- Szerintem nézzünk valami animét, akkor nekünk úgy is kell a koreai felirat és azzal Riki is fejlődik. - Gondoltam át a dolgokat.
- Nekem jouu!
Ekkor megmozdultunk, ugyan is terveztünk lemenni a nappaliba, ott a kanapén kényelmesen elférünk, ráadásul a képernyő is sokkal nagyobb. És... és én ekkor esett le, hogy a kezem még mindig a fiatalabbikén pihen.
- Bocsi! - Kaptam el azonnal zavartan.
- Semmi...