ᴄᴀᴛᴄʜɪɴɢ ꜰɪʀᴇ - ᴄᴀᴘᴛɪᴠᴇ ᴛᴏ ʏᴏᴜʀ ᴍᴇᴍᴏʀʏ |18+ ✔️

𝟏. ✓

| ELENA |

Hatalom.

A hatalom mindig veszélyes.

Vonzza a legrosszabbat.

De a legveszélyesebb amikor hatalma van  feletted.

A hatalom és a viszonzatlan szerelem majdhogynem hasonló.

A hatalom és a viszonzatlan szerelem rokon abban, hogy az ember nem tud szabadulni tőle.

Kísér, mint az árnyék.

Magadban eltemetve az érzéseket, egyszerűen felemészt belülről, amíg már másra sem vágysz, mint kiirtani magadból.

Azt gondoltam már nincs hatalma felettem, hisz aminek már nincs feletted hatalma az nem tud többé bántani.

Eltemettem az érzéseimet, de ez a lelkemnek nem hozott vigasztalást, nem enyhítette fájdalmam.

Ellenkezőleg. Csak arra szolgált, hogy megértsem soha többé nem szabadulhatok tőle. Mintha egy láthatatlan kötelékkel magához láncolt volna. És ezektől a láncoktól nem szabadulhattam.

Hetek óta megtorpantam, ha szerelmespárt láttam az utcán, és csak bámultam végeláthatatlannak tetsző csókjaikat.

Néztem őket, miközben egy fájdalmas mosollyal elhallgattattam a lelkem fájdalmát.

Már pirkadt, a szél lágyan cirógatta a bőrömet. A parton gondolataimban merülve figyeltem, ahogyan a számtalan hullámok neki csapódtak a homokos partnak.

Az üresség újra átjárta lelkem.

A szél belekapott a hajamba táncra perdítve azt, mialatt kezeimet a kabátzsebembe süllyesztettem és elkezdtem sétálni a part mentén.

Érzelmek viharra dúlt a lelkemben. Hazudtam volna ha azt mondtam volna nem kavarta fel az életem a megjelenésével.

Pontosan három nap telt el, hogy négy év után újra kereszteződött útjaink.

Békés nyugodt életet éltem, elfelejtve őt. Erre pedig újra fel kellett bukkannia.

Nem hittem volna, hogy valakit akit annyira szerettem, lehet így gyűlölni.

Hazugság!

Gyűlöltem mert mindazok ellenére, a szívem még visszavárta..

Nem engedhettem meg, hogy a múltam egy fájó pontja ennyire hatalmába kerítsen.

Hátrahagytam mindent magam után és csak a jelenre koncentráltam.

Utolsó pillantást vetve a partra lassan megfordultam miközben elindultam.

Véletlen egybeesés volt. Hiszen soha többé nem látom.

.....

Ideges izgalom járta át az egész testemet, amint a bemutatóm végére értem.

Nathaniel hatalmas mosollyal nézett rám, miközben Mr. Roberts hangja zendült fel ezzel magára vonva a figyelmem.

- Gratulálok Brown kisasszony. Egyszerűen lenyűgözött az előbb látottak. Most már száz százalékban is biztos vagyok abban, hogy szívesen dolgoznák a csapatával és társulnák a cégéhez. - mondta én pedig remegve fújtam ki a levegőt miközben elmondhatatlan boldogság járt át.

- Még egyszer gratulálok! - mondta miután felém nyújtotta a kezét, amit én hatalmas mosollyal fogadtam.

- Nagyon szépen köszönöm Mr.Rob.. - kezdtem de ő azonnal közbevágott - Harry. Kérlek most már hagyjuk a formalitásokat. - mondta miközben melegen elmosolyodott én pedig beleegyezően bólintottam.

- Nos mint azt említettem szeretnék társulni. Mit szólna egy holnap esti vacsorához ahol a partneremmel is megismerkedhetnek egymással és megköthetnénk az üzletet.

- Természetesen. - válaszoltam.

| DIMITRI |

Viszonzatlan szerelem zuhanás a semmibe ami olyan tehetetlenséggel társul, hogy néha már lélegezni is nehéz.

Nem érted miért történik veled és jobban fáj mint bármi más, nem öl meg.. de mégsem hagy élni..

A távolléte megsemmisítette a lényemet. Az életem nem volt ugyanaz a szerelme nélkül.

Elveszítettük egymást..

Eggyé vált vele a lelkem, és végül a részévé váltam.

- Találkoztunk - csúszott ki a számon, miközben a jobb kezemmel ajkamhoz emeltem a szeszes italat, a másikkal a fülemhez tartottam a mobiltelefont.

A hangja azonnal elhalt, miközben másodpercekig egy pisszenés sem volt hallható a vonal másik végéről.

Hangosan nagyot nyelt miközben megköszörülte a torkát és érdektelenséget tettettetve megszólalt.

- É-és hogy van? - kérdezte semmitmondó hanggal. 

Őt is annyira tönkretette a távolléte, őt sem kímélte.

Bármilyen álarcot magára ölthetett én átláttam rajta.

Hisz nálam senki sem tudta jobban, milyen érzés minden egyes nap jobban meghalni.

- Megváltozott. - szólaltam meg, miközben a szavak a torkomra forrtak.

- Ezután mihez kezdsz? - kérdezte meg pár perc után, én pedig nagyot nyeltem a torkomban keletkező gombóctól.

- Visszamegyek. - mondtam - találkoznunk sem lett volna szabad, de Istenre esküszöm nem tudtam, hogy ott lesz.

- Én.. N-nem gondoltam volna, hogy ennyire megvisel, hogy újra látom. Mintha újra átéltem volna azt a bizonyos napot, négy évvel ezelőtt.

- Istenem annyira megváltozott. - törtek fel belőlem a szavak miközben az érzések elöntöttek és az emlékek újra feltörtek.

- De megszeretnélek kérni valamire. - szólaltam meg és az arcom azonnal elkomorult - erről nem beszélhetsz senkinek, nem említheted. Csendben visszamegyek Oroszországba, miközben ő tovább élheti az életét, mintha mi sem történt volna. - és újra nagyot nyeltem a torkomban lévő gombóctól.

- Dimitri.. - kezdte, de én nemlegesen ráztam a fejem - annak ellenére, hogy ő nem láthatta - és azonnal közbevágtam.

- Ígérd meg. - erősködtem és nem tágítottam a döntésemtől. Így lesz a legjobb mindenkinek.

- Rendben. - csendült fel a hangja legyőzötten a vonal túlsó végéről.

- De Dimitri.. Mi lesz veled?.. - kérdezte én pedig szorosan lehunytam a szemem.

- Az nem számít.