ᴄᴀᴛᴄʜɪɴɢ ꜰɪʀᴇ - ᴄᴀᴘᴛɪᴠᴇ ᴛᴏ ʏᴏᴜʀ ᴍᴇᴍᴏʀʏ |18+ ✔️

𝟐𝟎. ✓

| ELENA |

A vacsora csodás volt.

 Az este nem is telhetett volna el jobban. Nem is lehettem volna ennél boldogabb. 

A szám tátva maradt és köpni-nyelni nem tudtam amikor is megtudtam, hogy csak mi ketten vagyunk abban a gyönyörű és hangulatos étteremben. 

Miután Dimitri-vel beléptünk a gyönyörű étterembe és elfoglaltuk a helyünket, nemsokkal később Dimitri kért kettőnknek egy üveg vörösbort - addig míg kiválasztottuk az étlapról mit is szerettünk volna vacsorázni. 

Istenem annyira gyönyörű volt. Ahogyan a lámpa fénye gyéren megvilágította az arcát, ahogyan azokkal az intenzív szürke szemeivel bámult egész este, az elvette minden erőt a lábamból. 

A poharamban lévő bort kortyolgattam miután elfogyasztottuk a vacsoránkat, miközben lassan Dimitri-re vezettem a tekintetem és megszólaltam:

- Nagyon jól éreztem ma este magam Dimitri. Köszönöm, hogy elhoztál erre a varázslatos helyre ahol csak mi ketten vagyunk. - mondtam halkan, mialatt gyengéden néztem rá ő pedig lágyan elmosolyodott.

- Én köszönöm Angyal.. - válaszolta miközben lassan felállt kezét felém nyújtva én pedig értetlenül pillantottam rá, hogy aztán egyik pillanatról a másikre sötétségbe burkolódzón a helyiség és csak a gyertyák adhassanak némi fényt. 

Halk, lassú hegedűszó csendült fel az étterem másik részén én pedig levegő után kapkodtam miközben visszavezettem szemeim Dimitri-re aki továbbra is felém nyújtottam a kezét reménykedő tekintettel. 

A szívem hevesen vert a mellkasomban miközben ujjaim finoman a kezébe csúsztattam és hagytam, hogy vezessen. 

Bőrkeményedesett ujjaival végig simított az arcomon miközben homlokát az enyémnek döntötte, miközben két kezét a derekamra simította magához húzva nagyon nagyon közel, miközben elkezdtünk lépkedni a lágy hegedűszóra. 

A libabőr végig száguldozott az egész testemen, miközben nagyot nyeltem.

- Elena.. - kezdett bele, mialatt egy elhalt sóhaj tört elő a mellkasából, miközben ujjai, finoman, tollkönnyű érintéssel - a csuklóm köré fonódtak.

- Dimitri, én.. - kezdtem volna bele, miközben a tekintetünk összekapcsolódott, de ő nemet intett a fejével.

- Nem, most én fogok beszélni.. Csak hallgass meg.. - mondta, mire nagyit nyelve bólintottam.

- Én nem is tudom hol kezdjem, annyi mindent szeretnék megosztani veled.. - mondta mialatt halkan felnevetett, fejcsóválva, én pedig elmosolyodtam.

- Nálunk, otthon tartanak egy mondást.. A múlton már nem érdemes rágódni, mert míg azon emészted magad, lemaradsz a jelenről..

- Szavakkal nem tudom elmondani, hogy mennyire sajnálom ami négy évvel ezelőtt történt.. De hazudnék ha azt mondanám, nem tenném újra ugyanezt.. De ha tudtam volna, hogy a szíved alatt hordozod a gyermekünk máshogyan történtek volna a dolgok.

- Elena, számtalan ellenségei voltak nekem, a családomnak és ha tudomást szereztek volna rólatok... bele gondolni sem merek mi történhetett volna..

- Nem akartam, hogy az történjen mint a testvéremmel.. - tette hozzá, a torkomban lévő gombóctól pedig nyelni sem tudtam, ahogyan a gyomrom görcsbe rándult.

- Nem akartam, hogy a múlt megismétlődjön.. - mondta megtörten, mire a kezemet az arcához emeltem, miközben mindvégig rá néztem.

- Elena, én soha nem szüntelek meg szeretni..

- Szeretlek, mint ahogyan négy évvel ezelőtt is.

- Hiába tettem bármit is, nem tudtalak kitörölni a szívemből.

- Lehetetlen egy ilyen szerelmet elfeledni, amilyet én érzek irántad. - mondta halkan az utolsó szavakat, mialatt egy kósza könnycsepp legördült az arcomon.

- Csak egy elveszett senki voltam nélküled.. Az űrt amit hagytál, semmivel sem tudtam pótolni.. mostanáig.. - fejezte be, miközben a könnyek szüntelenül folytak végig az arcomon.

- Elena, én.. - kezdett bele, de a szavai elhaltak amint az ajkaimmal beléfojtottam az összes szót.

Közelebb férkőztem hozzá, miközben ő egy pillanatra ledermedt, de aztán karjai megfeszültek a derekam körül - ahogyan mégjobban magához szorított. 

Istenem, annyira szerettem ezt a férfit.

A hallott szavak a fülemben csengtek még azután, is miközben a szívemben melegség, elmondhatatlan hatalmas boldogság terjedt szét.

Utolsó csókot nyomva a szájára, zihálva váltunk el egymástól.

- Szeretlek, szeretlek, szeretlek..

- Én sem tudtalak kitörölni a szívemből téged Dimitri, nem tudtalak feledni..

- Szeretlek, szerelmes vagyok beléd! - mondtam mire, a tekintete villogott a visszatartott érzelmektől, ahogyan azzal a bizonyos gyönyörű mosolyával rám nézett.

- Mond. Ismételd el újra!

- Szeretlek, szeretlek, szeretlek.. - ismételtem újra és újra, miközben, könnyáztatott arccal, hatalmas mosollyal néztem rá.

- Szeretlek.. - suttogta a számra, majd miden kertelés nélkül az ajkunkat bilincsbe zárta, én pedig boldogan omlottam a karjaiba.

Fogát alsó ajkamba mélyesztette, miközben az egyik hatalmas tenyere a fenekemre kalandozott, amit majd birtoklóan megszorított én pedig a szájába ziháltam.

A számmal apró, nedves csókokkal, borsoztam nyaka mentén, miközben a kezeim a rajta lévő ing gombjaihoz kalandoztak - amit majd aztán elkezdtem kigombolni.

- Istenem, annyira hiányzott, hogy így érinthetlek.. - suttogta a bőrömbe, miközben tátottszájú csókokkal hintette be a vállam, majd a melltartóm pántjával kezdett játszadozni.

Amint az utolsó gombot is kigomboltam, a vállától indulva, simítottam le róla az anyagot.

Miután pár másodpercet bénáztam még az inggel, egy halk kuncogással segített magáról levenni az inget.

- Szerintem ezt nem itt kellene tovább folytatnunk.. - dörmögte a fülembe miközben a vállai rázkódtak a nevetéstől, ahogyan a pajkos tekintetét rám vezette. 

Felsóhajtottam, miközben ajkamba haraptam, és vissza kellett folytanom a nevetésem. 

- Igen.. igazad van. Ezt nem itt kellene folytatnunk. - válaszoltam kuncogva, miközben egy futó pillanatra behunytam a szemem finom érintésére - ahogyan tenyerét az arcomra vezette. 

Egészen mindaddig tartott az a boldogság, amit abban a pillanatban éreztem, mígnem egy hatalmas robbanás és fegyver dördülés romba nem döntötte a boldogságunk..