ᴄᴀᴛᴄʜɪɴɢ ꜰɪʀᴇ - ᴄᴀᴘᴛɪᴠᴇ ᴛᴏ ʏᴏᴜʀ ᴍᴇᴍᴏʀʏ |18+ ✔️

𝟔. ✓

| DIMITRI |

Azt hiszem bekövetkezik az a pont az életedben mikor már semmi alól nem látsz kilátást. Minden egyszerre dönt le a lábadról, miközben a rossz dolgok folyamatosan csak özönlenek, mint egy végeláthatatlan egyirányú folyó. 

Előre. Soha vissza..

Négy év alatt alatt csak napról napra éltem, miközben egyre csak egyre süllyedtem az általam létrehozott sötétségben. 

Hazugság volt, hogy nekem nem számított.

Hazugság, volt hogy számomra annyira könnyű volt elengedni.

Mit tennél ha valaki annyira fontos lenne számodra, hogy a saját életed elé helyezed őt?

Mit tennél ha valaki annyira a bőröd alá kúszni, annyira az elmédbe férkőzne, ha az életed nélküle annyira sivár lenne, hogy nem látnál kiutat?

Mit tennél ha tudnád, hogy melletted folytonos veszélyben lenne, mikor magadról is tudod, hogy bármelyik pillanatban meghalhatsz akárki által.

Mert ez a kibaszott maffia!

Nem egy kiruccanás a kibaszott szomszéd Marika néni boltjába!

Ez a komor valóság!

A tükörképem már-már gúnyosan tekintett vissza rám, ahogyan gyönge, elveszett önmagamra néztem.
Izzadság borította a testemet, miközben szaporán vettem a levegőt, ahogyan ismételten ütést mértem a boxzsákra. 

- Nem hittem volna, hogy valóban igaz, hogy ennyire elhagytad magad.. - szólalt meg egy hang a hátam mögül, amit évek óta nem hallottam a döbbenettől pedig egy pillanatig nem mozdultam. 

- Valóban ennyi lett volna? 

- Hello Dimitri. - szólalt meg ismételen miközben már szemtől szemben álltunk egymással és a tekintetünk összetalálkozott ahogyan az ajka féloldalas mosolyra húzódott. 

- Demir.. - biccentettem, mielőtt elkaptam volna a pultról a vizes flakont.

- Hány éve is már Dimitri? - kérdezte miközben karját ölelésre nyitotta és barátian megveregette a hátam majd elengedett. 

- Jó látni. - mondtam miután elváltunk egymástól - Te viszont elég szarul nézel ki! - vágta rá egyből mire a szemem forgattam.

- Négy. - mondtam utalva a kérdésére és továbbra is csodálkozva tekintettem rá, hogy újra láttam annyi év után - de kiszámolja. - tettem hozzá, ő pedig megforgatta a szemét, mielőtt lehuppant volna a kanapére. Két karját a kanapé két oldalán támasztotta, miközben lábát a másikon átvetette majd körbefutatta a szemeit a helyiségben, hogy aztán kérdő és felhúzott szemöldökkel nézzen rám. 

- Mostanában nem hallottam rólad. Nem annyira gyakran mozogsz a körökben.. És Los Angeles? Most komolyan? - bombázott kérdések ezreivel, hitetlenül pislogva. 

Eléggé sok minden történt miután én szakítottam Elena-val. Demir azt követően fél évig kómában volt, miközben én Natalie-val és a többiekkel  levadásztuk Denis-t és Katerina-t és őket megöltem. 

Lassan és fájdalmasan. 

A haláluk figyelmeztetés volt azoknak akik eljátszottak azzal a gondolattal, hogy megpróbálnak bármit elkövetni ellenem. 

Nem csak engem rázott meg az elvesztése. Demir kifordult önmagából, nem hitte el, hogy mit tettem de viszont ő is tudta, hogy helyesen cselekedtem.