ᴄᴀᴛᴄʜɪɴɢ ꜰɪʀᴇ - ᴄᴀᴘᴛɪᴠᴇ ᴛᴏ ʏᴏᴜʀ ᴍᴇᴍᴏʀʏ |18+ ✔️

𝟓. ✓

| DIMITRI |

A napok rohamosan teltek, miközben szinte megőrjített a tudat, hogy lehet van egy lányom. 

Annyira szerettem volna a karomban tartani, magamba szívni az illatát..

Bassza meg! Még a nevét sem tudtam!

- Nem megyek vissza Oroszországba. - mondtam miközben az ujjaim szorosan tartották a mobiltelefont, ahogyan a másik kezemet a nadrág zsebébe süllyesztettem és kilátásom volt a Los Angeles-i éjszakába - a hotel szobából. 

- Várj egy pillanatot. Mi az, hogy nem jössz vissza? - csendült fel zavart hangja a vonal túlsó végéről.

- Nem megyek addig sehova, míg válaszokat nem kapok a kérdéseimre! Lehet.. Nem biztos.. Én.. Én.. A Pokolba is! Lehet, hogy van egy kislányom! - válaszoltam néhány másodperc elteltével, miközben hosszú másodpercekig az az egy mondat lebegett a levegőben.

- Gondolom begyogyóztál a fájdalomtól és a keserűségtől amiben mindez idáig éltél! Dimitri te hallod magad? - kérdezte hitetlenkedve - Igen, teljesen biztos vagyok benne, hogy elment az eszed.. - morogta én pedig szemem forgattam. 

- E-elena eltitkolta, hogy van egy lányunk.. - mondtam miközben a hangom elcsuklott és egy apró mosolyra görbült a szám széle ahogyan az emlékeimbe kúszott a vörös hajú angyal. 

- M-mi? Єбать! Ты серьезно? Я блять поверить не могу.  - kérdezte miközben hosszú percek után szitkozódva megszólalt. 

(Bassza meg!) (Ezt most komolyan mondod?) (Ezt nem hiszem el, bassza meg.)

- Igen, van egy közös kislányunk.. Egy az egyben a hasonmása! Annyira gyönyörű kislány mint egy angyal. Egy angyal vörös, göndör hajzuhataggal keretezve! - mormoltam miközben el mosolyodtam. 

....

- Remélem nem késtem el. - mondtam míg Harry-re pillantottam amint megálltunk az épület előtt.

- Épp időben. Indulhatunk? - kérdezte én pedig bólintottam mielőtt elindultunk volna.

Beléptünk a kétszárnyú forgóajtón, a fülemet azonnal megütötte a nyüzsgő emberek moraja.

Amint beléptünk a liftbe, ideges izgalom lett úrrá rajtam.

- Mi van ha nem sikerül? Őszintén nem értem Dimitri, miért utasította vissza hirtelen/bontotta fel a szerződést.. - szólalt meg feszülten.

- Miattam. - mondtam tömören rá pillantva, miközben jelzett a lift és elhagytuk azt.

- Miattad? Mégis miért miattad? Hisz nem is ismeritek egymást.. - kérdezte én pedig öles léptekkel az irodája felé tartottam.

- Nem éppen. Van egy közös kislányunk.   - jelentettem ki, ő pedig kikerekedett szemekkel nézett rám, szólásra nyitotta a száját miközben én azzal egyidőben kinyitottam az irodája ajtaját.

A gigerli hála istennek nem volt az irodában.

- Nathaniel épp szólni akartam.. - szólalt meg, - miközben felemelte a tekintetét az előtte lévő papírhalmokról -, de a szavai elhaltak amint megpillantott minket.