Új nyitás ✅

3. Menekülés

Erotikus tartalom következik! ;) 

~Alissa~

szeptember 1. szerda

Úgy rohanok haza, mint akit démon üldöz. Bár, ha átvitt értelemben nézzük akkor igaz is. Ugyanis az általános iskoláról és a röplabdás pályafutásomról igyekszek a lehető legjobban elfeledkezni. Azt pedig nem szeretném, ha a mostani környezetem tudomást szerezne ezekről. Ez egészen jól ment az elmúlt négy évben, de ez a mai nap kíméletlenül felforgatta eddigi nyugodt életem.

Fáj. Sajog. És nem múlik.

A buszon sírás kerülget, csak a büszkeségem nem engedi, hogy a tömeg közepén elbőgjem magam. A zene max. hangerőn dübörög a fülesemen át, de a nyamvadt gondolataim így is hangosabbak.

Darcyval való versengésünk néha vicces volt, néha bosszantó. Viszont be kellett látnom már régen is, ugyanakkor hatalmas motivációt jelentett ez nekünk a fejlődéshez. Anyám annak idején azt mondta, hogy a rivális nem egyenlő az ellenséggel, mert előbbi téged gazdagíthat viszont az utóbbi csak pusztítani tud.

Éppen emiatt nem mondanám azt, hogy rosszban lettünk volna. Bár túlságosan nem is kerültünk közel... Vagyis érzelmileg igen, mert egy-egy meccs alatt egyformán éltük meg az eseményeket és utána nagy egyetértésben szidtuk a másik csapatot. Mégsem ismertük igazán a másik múltját, családját. Néhány információt tudtunk a másikról. Például, hogy az ő kedvence a marcipános csoki, imádja a púderrózsaszínt és a tüllös ruhákat. Persze egy pubertáskor elteltével természetes, ha ezek megváltoztak.

Egyszóval idegennek érzem őt.

Aki csak feltépi a sebeim.

Otthon a konyha pulton anyám kerek, elegáns betűi várnak egy cetlin:

Drágám, kérlek csinálj vacsorát, későn érek haza! Puszi anyu

Úgyhogy nekilátok. Készítek salátát, hozzá öntetet, megfőzöm mellé a bulgurt és kisütöm a pácolt csirke mellett. Mire mindezzel végzek még csak délután fél öt van. Anyám, ha későn jön az kilenc vagy tíz órát jelent. Az nekem baromi sok idő egyedül.

Telefonért nyúlok és kikeresem Lyssa nevét. Tavaly ismerkedtünk össze egy sulis bulin, és hát... igen, elég hamar összemelegedtünk. Viszont az mindkettőnknek megfelel, hogy csak néha futunk össze, komolyabb kapcsolatot egyikünk sem akar.

Háromszor csöng ki, mire felveszi.

– Szia csajszibarack!

Huncut hangjától, már most megborzongok. – Helló, tudunk találkozni most?

– Ó, csak így, egyik pillanatról a másikra?

– Igen, bocsi, de kicsit gázos a helyzetem.

– És kell egy jó szex velem.

– Pontosan – nem bírom megállni a vigyorgást. – Kérlek, szánj rám egy kis időt!

– Hú ha... Ezek után, hogy mondhatnék nemet? – felnevet. – Rendben gyere, itthon vagyok.

– Szuper. – Hatalmas kő esik le rólam.

– Várlak, puszi.

– Ciao, Bella!

Úgy bontjuk a vonalat, hogy már mindketten kuncogunk.

Húsz perc múlva a panelház aljában várom, hogy beengedjen. Ilyenkor mindig nagyon hálás vagyok, hogy már egyedül lakik és nem kell a szülök, vagy valaki más miatt aggódni.