Új nyitás ✅

21. Szívesség

~Alissa~

szeptember 16. csütörtök

Már értem, miért ódzkodtam eddig a komolyabb érzelmektől. Egyszerűen a szerelem fáj. Fáj, ha kurva boldog vagy. Fáj, ha valami elbaszódik. Fáj, ha nem viszonozzák. Természetesen hasonlóan költői választ kapok, mikor ezt ecsetelem Serának. Egészen pontosan így hangzik:

– Csak a bátrak és erősek mernek igazán, tiszta szívvel szeretni!

Olyan lesújtó pillantást kap cserébe, hogy inkább gyorsan felpattan és közli, hoz nekem valami édességet. Egy kis boldogság hormont... A nap hátra lévő részében nem hozunk fel ilyen érzelmes témát.

Aztán kiderül, hogy elmarad az utolsó óránk. Sera felajánlja, hogy átjön hozzám, de én kivételesen elutasítom az ajánlatát. Összeráncolt szemöldökkel mered rám. Megjátszott stílusban kér számon.

– Mi az, hogy nem? Mégis mit tervezel, Alissa Jorden?

Határozottan gyanút fogott. Kisé zavartan kezdek bele a mondandómba. Szerencsére éppen kevesen mászkálnak a folyosón. Hallótávon belül senki nem tartózkodik, de azért halkabban beszélek.

– Hát... Izé... Írtam egy levelet.

Sera szája elkerekedik, ahogy megérti milyen levélről beszélek. Szemeiben izgatottság csillan.

– Nem mondod komolyan?

– De. Halál komoly.

– És mégis, mikor írtad meg?

– Tegnap délután.

Sajnos jól emlékszem arra az érzelmi viharra, ami közepén ismét leültem és papírra vetettem a gondolataim. Ritkán sírok, de tegnap még két könnycsepp is elszabadult.

A barátnőm hitetlenkedik. – Miért nem szóltál?

– Nem is tudom... Nagyon nyálas.

– Na akkor add ide szépen és majd én megmondom mennyire nyálas!

– Jó, de ne itt.

Az udvaron választunk egy eldugottabb részt, kihalászom a megtépázott levelet a farzsebemből és át nyújtom Serának. Rögtön kikapja a kezemből és mohón olvasni kezdi. Nemsokára könnyes szemmel pislog rám.

– Ez annyira... – Nem fejezi be csak megölel, viszonozom a gesztusát. – Hogy akarod Darcy-hoz eljuttatni?

– Amy-vel. Most akarok vele beszélni.

– Beavatod?

– Ha nem muszáj, nem.

Sera megpuszil, majd pár biztató szó után elköszönünk egymástól.

Ezután visszamegyek a terembe, ahol Amy telefonozik a pad tetején ülve. Nagy levegőt veszek és a papírdarabbal a kezembe mellé ülök.

– Csá, csajszi! – Fel se pillant.

Csendben figyelem a játékot, ami éppen lefoglalja. Mikor megnyeri a csatát, végre a szemembe néz.

– Mi van veled? Mostanában furcsa vagy.

– Kösz, ez jól hangzik.

– Komolyan. Kezdjek el aggódni?

Elmosolyodom. – Szeretnék kérni tőled egy szívességet.

– Ó.

Odanyújtom neki a levelet, de mikor elkezdi kihajtogatni megállítom a mozdulatát.

– Ez egy titkos levél. Légy szíves ezt Darcy kezébe adni, hogy mindenképpen olvassa el és ne kidobja.

Amy zavarodottan bámul rám. Látom, ahogy forognak az agykerekei. Megpróbálja a mozaik darabok alapján összerakni a képet. Azonban van egy fontos részlet, amit nem tud.

– Alissa. Őszintén. TE belezúgtál Darcy-ba?

Magamba átkozódom, hogy ennyire átlátszó vagyok. Fújtatok, mert nem szívesen teregetem ki ezt, főleg ilyen bizonytalan időkben.

– És mi van, ha igen?

Nem válaszol, összeszorított szájjal vizsgálja a kezében lévő írásomat. Nem merek megszólalni. A csend csak nyúlik és nyúlik, már annyira elzsibbad a hátsóm, hogy muszáj vagyok kicsit ficánkolni. Ekkor megtöri a némaságot.

– Rendben, amint tudom odaadom neki.

Megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőlem. Hálálkodva megköszönöm neki. A remény, ami akaratlanul is kibimbózik a belsőmben, energia löketet ad. Az elmúlt napokhoz képest, tök vidáman megyek haza és hívom fel Serát.

Szeptember 17. péntek

Sietek az iskolába. Ilyen is baromi ritkán fordul elő. Számításaim szerint ugyanis Darcy-nak tegnap délután meg kellett kapnia a levelemet. Az, hogy nem írt üzenetet, nem szomorít el. Az ilyesmit jobb személyesen megbeszélni.

A legjobb barátnőm, vigyorog, mikor meglátja a kivirult képemet. Minden szünetben reménykedem, hogy Darcy odajön hozzám. Nem teszi. Ez sem lomboz le, még meg is tudom érteni, hiszen nem vállaltuk fel a kapcsolatunkat. Se az újat, se a régit. Amikor a másik terembe kell mennünk, próbálok a közelébe férkőzni. Azonban Amy figyelmeztető pillantása megállásra késztet. Sera-val tanácstalanul állunk az ügy előtt.

Az utolsó óra előtt, már érzem, hogy valami nem úgy alakult, ahogy én azt elterveztem. A rémület, és a kétségbe esés keserűen marja a torkom. Egy fecnire felfirkálom: „ Óra után beszéljünk, kérlek!" Darcy felé dobom, de Amy ekkor fordul hátra és simán elkapja a galacsint.

Zsebre vágja.

EZT NEM HISZEM LE! Leforrázva érzem magam. Hamarosan azonban már dühös vagyok, nem kicsit. Sera szintén felháborodott, felajánlotta, hogy ha kicsengettek segít Amyt elcipelni valami félreesőbb helyre.

Amikor végre kicsengetnek felpattanok. Amy is feláll és pár pillant erejéig farkas szemet nézünk. Fejemmel biccentek, hogy kint beszélni akarok vele. Szerencsére veszi az adást, és amint kilép a teremből a társaságával, kimenti magát. Laza léptekkel jön oda hozzánk.

– Mit akarsz, Alissa?

Megragadom a karját és messzebb ráncigálom. Fojtott hangon beszélek, de a tömény indulatot nem rejtem el.

– Mi a fenét csinálsz? Ugye nem kidobtad a levelem? Egyáltalán miért vagy ilyen ellenséges?

– Hohó! Lassíts! Jó okom van rá, hogy nem adtam oda.

– Mégis mi a fene? – Szinte már szánalmas mennyire, pánikolva esek Amy-nek.

Ő még közelebb lép, nem fenyeget, de elég határozottan vázolja fel:

– Ma randija van.

– Mi a... – Bomba ként robban az agyamba az infó. Nem akarom elhinni, hogy ennyit jelentettem volna neki. Máris tovább lép!

– Figyelsz te rám, baszki?! – Amy nem túl erősen, de pofán vág. Ez pedig kizökkent a túlagyalásból. – Ha vége a randinak, akkor adom oda, hogy tudjon választani.

Sera közbe vág. – De, hát így csak összezavarod!

– Nem. Ha igazi döntést akarsz, akkor ezt így kell meghoznia. Tisztán látja majd a helyzetet és így számára megfelelő döntést tud majd hozni.

– Ez nem ér! – nyögök fel.

– De- de. Ez pont így fer. Ha szeret, akkor téged választ. – Amy rám mosolyog, majd sarkon fordul és elsiet.

Sera vigasztalóan simogatja a hátam és elkezd kifelé terelni. Abszolút megszűnik a világ, a félelmeim éhes farkasként vetik magukat rám.