Új nyitás ✅

20. Hidegháború

~Darcy~

szeptember 15. szerda

Komolyan nem tudom mit szeretne Alissa. Annyi biztos, hogy egész tanítás alatt érzem, ahogy bámul. Kezd bennem felmenni a pumpa. Francért nem tud békén hagyni!

Természetesen ma sem adtam neki lehetőséget, hogy letámadhasson. Viszont ma Amy, mintha készségesebb lenne. Abból a szempontból, hogy úgy tapadok rá, mint egy pióca. Az pedig, hogy nem zavar el és nem koptat le, igen megnyugtató számomra.

Már az utolsó órának is vége, amikor aztán tényleg fellélegzem. Végre mehetek haza, legszívesebben fénysebességgel húznék el innen. Azonban megvárom a többieket, hogy összepakoljanak. A szemem sarkából ellenőrzöm Alissát. Még mindig a padjánál áll, pedig már összecuccolt. Egy kis idegesség kúszik fel bennem.

Kendrának annyi cucca van, hogy nem fér el a táskájában. Kétségbeesetten igyekszik bele szuszakolni a maradék három könyvet. Leveszem a vállamról a táskám.

– Kendra! Rakd az enyémbe.

– Jaj, de jó fej vagy! Köszi! – hálás szempillarebegtetéssel elsuvasztja a könyveit. – Cserébe akkor én haza viszlek, jó?

– Az nagyon jó lenne! – kiáltok fel kicsit lelkesebben a szokásostól. Mind a ketten kuncogunk rajtam.

Diadalmasnak érzem magam, király üzletet hoztam össze. Végre elindulunk...

Ahogy megfordulok, hogy az ajtóhoz siessek, Alissába botlok. Szó szerint. Egy lépésre lehetett a hátamtól, mert én csak egyet léptem és máris neki mentem. Mi a fene?! Nem sok hiányzik, hogy hátra vágódjak ijedtemben. A szívem majd' kiugrik a torkomon át, ami persze rögtön kiszárad.

– Csá, Alissa! – Amy barátságosan veregeti meg a vállát. Nem reagál, csak az én szemembe néz.

Meg kell köszörüljem a torkom, mielőtt beszélni próbálok.

– Mit szeretnél, Alissa?

– Beszélhetnénk?

A kérdése lagymatagul hangzik. Párat pislogok, mire felfogom, ez tényleg ő belőle jött ki.

– Persze.

– Ketten.

Amyre téved a tekintetem, aki felvont szemöldökkel néz rám. Kendra vállat von. Amy felé nyúl, hogy elvonszolja őt innen. Rémülten, és hangosabban szólalok meg.

– Nem lehet, bocsi. Majd máskor. Sietnem kell haza.

Választ sem várva, ellépek mellette és a társaságom élén rongyolok ki a teremből. Annyira rohanok, hogy csak a sulikapun kívül ér útól a két barátom. Amy hitetlenkedve teszi fel a teljesen jogos kérdést. Azt, ami engem is foglalkoztat.

– Ez. Meg. Mi volt?

Védekezőn emelem fel a kezem. – Nem tudom.

– Miért nem beszéltél vele? – Kedra láthatóan együtt érez Alissával.

Vajon ha tudná az igazat, akkor is így kiállna mellette?!

– Sietek, mint említettem neki is.

Kendra inkább nem szól semmit, csak beül a kocsijába. Amy azonban egészen lesújtó pillantást lövell felém, amit én szemforgatással viszonozok. Aztán én is beülök, Kendra mellé és végre a hátam mögött tudom ezt a nyamvadt iskolát.

Szeptember 16. csütörtök

Egész reggel azt mantrázom, hogy Alissa végre hagyjon békén. És úgy tűnik be is válik, ugyanis már kifele sétálok a suliból tanítás után, és még nem jött utánam. Az utolsó két óránk elmarad, ezért úgy döntöttem ismét haza fuvaroztatom magam.

Kendra még egy szál cigit elszív a kocsinak dőlve. Közben a röpiről kérdezget, én pedig lelkesen felelek.

– Darcy!

A pulzusom megugrik. Pedig tisztán hallom, hogy férfias hang szólít meg.

Meglepetten pislogok Aaronre, akivel egy osztályba járunk. Ő focizik, ráadásul egészen jó képű. A lányok többségében a széles arccsontját és a zöld szemeit imádják. 

Idekocog hozzánk.

– Szia! – szélesen rám mosolyog, amit próbálok viszonozni. – Vagyis sziasztok!

Kendra csak halkan viszonozza a köszönést, és kivételesen elsétál a kukához, hogy ott dobja ki a csikket. Közben Aaron kissé izgatottan belekezd a mondókájába.

– Biztos tudod, de szeretném ha tudnád, hogy szerintem nagyon csinos vagy. És te is sportolsz, ami nagyon szuper.

Ajaj, ugye nem randizni akar?! Legbelül egy kicsit megijedek, most nagyon nem hiányzik egy ilyen szitu! Azonban udvariasan megvárom, amíg végig mondja.

– Szóval én úgy érzem, jó csapat letehetnénk.

Majdnem felkacagok, de sikerül elfojtanom. Ő is észre veszi, hogy milyen furcsán fogalmazott. Megvakarja a tarkóját, végig simít rövid, szőke haján. Végül úgy dönt belecsap a közepébe.

– Eljönnél velem egy randira?

Minden erőmre szükségem van, hogy a kedves arcomat és hangomat megőrizzem. – Sajnálom, de most nem tudok randizni.

– Jaj, ne mond ezt! Nem lesz hosszú, ígérem.

Nem válaszolok. Sőt már a szemkontaktust is megszakítom vele és elnézek a haza vezető út felé.

– Csak egyet! Kérlek! Ha nem jó, akkor elfogadom, hogy nem.

Ezen a pontom már tudom, nem menekülhetek előle.

– Rendben. De aztán tényleg rövid legyen. Mostanában összesűrűsödtek a dolgaim.

– Ez az!

Aaron, nagyon örül a sikerének. Kendra is visszaér és kíváncsian érdeklődik, mire fel a nagy öröm. A srác persze tök büszkén meséli el, hogy randizni fogunk. Majd ugyanilyen lelkesen fordul felém megint.

– Holnap jó neked? Suli után egy fagyi?

Átfutom a fejemben a programom, ami annyira nem sok, mint az felvázoltam. Arra jutok, jobb ezt mielőbb lerendezni.

– Jó lesz. Délután négyig ráérek.

Aaron olyat tesz, amit sok korunkbeli nem tenne. Kezet csókol nekem! Aztán sejtelmes mosollyal elköszön tőlünk.

Őszintén lesokkolva ácsorgok. Kendra kacarászva csikiz meg, hogy észhez térítsen. Úgy örül, mintha őt hívták volna el.

– Darcy! Ez de tök jó! Lesz egy randid egy elég jó partival – a szemöldökét húzogatja, mint valami cinkos társ.

Elvigyorodom a naivságán. Bár ő ezt fixen félre érti, de nem érdekel. – Persze, lehet jó randi lesz.

– Egészen biztos vagyok benne. Milyen romi már, hogy így kezet csókolt? – kinyitja a kocsit, bedobja a táskáját. – Tisztára, mintha filmben lennénk!

Olyan ábrándos és vidám, hogy már most tudom, egész úton erről fog beszélni. Mély levegőt veszek, de még ez sem készíthet fel az elkövetkező percekre.