Új nyitás ✅

11. A szembesítés

~Alissa~

szeptember 7. kedd

Serával ismét a nappalinkban ülünk és megint bögrénket szorongatva gondolkodunk, hogy mégis mi a frászkarika volt ez a nap. Szinte szóról szóra visszaidéztem neki Darcyval való beszélgetésünket. A csend túl hosszúra nyúlik, már nem bírom, így inkább elkezdem a saját elemzésemet.

– Eleinte olyan, volt, mint egy rémült kisegér, ami nem jellemző rá. Aztán dühös lett és jah, jogosan mérges rám, amiért idegenként kezeltem.

– Pánikoltál, érthető.

– Na igen, csak jó lenne ha ő is tudná – nagyot sóhajotok.

– Lehet nem a bulival kellett volna indítanod. Nagyon bele csaptál a közepébe.

Nagyot húzok a teából. – Elbasztam.

– Helyre kéne hozni – Sera még jobban elmerül az agyalásban. – Mi lenne ha írnánk egy titkos levelet, egy helyszínnel és időponttal és akkor talán beszélhetnétek.

– Kizárt, hogy eljöjjön.

Mélységes, bánatos sóhaj hagyja le a szánkat.

Egy idő után feladjuk és a barátnőm elköszön, mondván hátha holnap lesz használható ötletünk.

***

szeptember 8. szerda

Sajnálatos módon másnap a suliban sem jut eszünkbe semmi, ami még működhetne is. Teljesen lesújtva hagyom el az épületet, de a kapuban jut eszembe, hogy a fülesem a padba maradt. Visszarohanok érte a terembe, ami már ki ürült. A padomhoz sietek és megkönnyebbülten veszem magamhoz a fülhallgatót.

Felegyenesedek és egy szikrákat szóró, jégkék szempárral találom magam szembe. A szívem meg áll, aztán örült vágtába kezd. Csupán egy lépés távolság van köztünk. Itt a lehetőség!

– Darcy!

– Beszélnünk kell.

Egyszerre szólalunk meg. Meglepődve pislogok rá.

– Tegnap még azt mondtad, nincs mit megbeszélni – olyan óvatosan beszélek, mintha egy elvadult, kóbor ebet próbálnék meggyőzni, hogy nem ártok neki.

– Változott a helyzet. – Darcy is halkan beszél, de mégis sokkal fenyegetőbb a hangszíne, mint az enyém. – Kérdéseim vannak.

– Abból nekem is akad bőven.

– Akkor én kezdek, aztán kérdezhetsz te is.

– Jó.

Darcy felül az egyel előbbi pad tetejére, ezzel megnövelve a távolságot köztünk. Követem a példáját és én is helyet foglalok a sajátomon. Ő pedig egyből belevág a közepébe.

– A röpicsapat nem tudja, hogy te is játékos voltál. Miért nem mondtad el nekik?

Nem egészen erre számítottam, de már belementem ebbe a játszmába, úgyhogy válaszolok neki.

– Nem akartam, hogy kérdéseket tegyenek fel. Most én jövök. Azért kerülsz, mert még mindig haragszol rám?

– Haragszom ez tény, de nem csak ezért.

Mi a fene?! Ez egyre bonyolultabb.

– Miért nem vállaltál fel? – Darcy arcán átsuhan a fájdalom, de aztán újra az eddigi méregzsák marad.

– Mert... Hát... Megijedtem. Azt hiszem.

– Mitől, bakker?

– Ácsi, most én kérdezek! – vigyorgok rá. Darcy bosszúsan fújtat, de nem szól közbe. – Mi a problémád velem, amiért még kerülsz?

Zavarba jön, arcán enyhe pír jelenik meg. Habozik.

– Erre nem akarok válaszolni.

– Na ne! Tudni szeretném!

– Akkor előbb válaszolj nekem rendesen, te miért tagadsz le?!

– Nem tudok ennél jobb magyarázatot adni. Már bocsánatot kértem vagy mi – könyörgőn nézek rá, hátha meghatom.

– Nem is kértél bocsánatot!

– Dehogynem! Jó, csak egy bocsesz volt, de részegen ne várj túl sokat tőlem. Én tényleg sajnálom, hogy így kezeltem, de pánikoltam és...

– Te miről beszélsz? – hangjából süt a rémület.

Zavartan igyekszem valamiféle válasszal elhozakodni. – Hát a bulin...

– Mi történt a bulin? – vág közbe türelmetlenül. Felpattan, de nem jön közelebb hozzám.

Ekkor kezdek megvilágosodni. Mi van ha...?

– Ne baszki! Te nem is emlékszel, mi történt péntek este?

Még jobban elpirul, amitől úgy érzem, szeretnék elbújni egy sötét sarokban. Most Darcy-n a sor, hogy habogjon.

– Én ... Nem emlékszem mi volt. Csak azt tudom Kendrától, hogy együtt jöttünk ki a mosdóból, de azt nem tudom mi történt ott.

Megborul a világom. Darabokra esem szét. Ez a válasz szerintem az, amire nem tényleg nem készültem fel és a vele érkező fájdalommal még inkább nem. Lecsúszok a székre, térdemre könyökölök és az ujjaimmal a hajamba túrok, így elbújva előle. Hallom Darcy lépteit, de nem birok felnézni.

Lesújtottan kérdez engem.

– Mi történt akkor?

– Nem akarod tudni.

– De akarom.

– Nem fog tetszeni a válasz.

Szóval minden csak a pia miatt volt! Ha megtudja az igazat valószínűleg hanyatt-homlok rohan el. Ezek után pedig nem csodálnám, ha tényleg nem szólna hozzám.

– Mondd el, Alissa! Kérlek!

Olyan szépen kér! Legbelül felnyüszítek. Nem ér, nem tudok neki nemet mondani. Nagy levegőt veszek, magamba szívom a jelenlétét, amitől már most búcsúzom és elmondom, amit annyira tudni akar. Azonban képtelen vagyok rá nézni.

– Lecsesztél, amiért letagadtalak. Aztán közölted, hogy hiányoztam és megcsókoltál. Aztán...

Elakad a lélegzete, pár pillanatig emészti az elhangzottakat.

– Folytasd! – szól rám, de hallom, hogy lágyabb lett a hangja.

– Aztán igazából csak úgy jöttek a dolgok. Rám ültél, simogattuk egymást... – zihálni kezdek. – Meg... megfogtam a melled és masszíroztalak odalenn.

Az arcom szabályosan eltorzul a kíntól.

Darcy rekedten szólal meg, úgy tűnik utolérte a felismerés.

– És én élveztem.

Erre már felkapom a fejem és hitetlenkedve meredek rá. Látom rajta, hogy az emlékei végre visszatérnek. Érzelmek suhannak át az arcán, időm sincs őket értelmezni, annyira gyorsak.