Új nyitás ✅

2. Letagadva

~ Darcy ~

szeptember 1. szerda

Az új osztályom idegen tantermében ülök és hallgatom a korosodó osztályfőnök év eleji bevezetőjét. Hiába jöttem másik suliba, a kezdés itt is ugyanolyan. Igyekszem rá koncentrálni, de nagyon nehezen megy. A gondolataim minden áron Alissa felé akarnak terelődni, elképesztő energiát igényel ennek a megakadályozása.

Végül az óra utolsó tíz percében már nem velünk foglalkozik a tanár, hanem egy-egy diákkal intéz valamit. Ezt az időt használom ki, hogy legalább kicsit átgondolhassam mi a fészkes fene történt! Nem is tudom mi döbbentet meg jobban, hogy vele járok egy osztályba, vagy az, hogy totál idegenként kezelt. Tisztán emlékszem, hogy négy évvel ezelőtt sem voltunk kifejezetten jóban, sőt elég erősen rivalizáltunk, de ennek ellenére kegyetlennek érzem, hogy így letagad.

Ettől dühös leszek. Hogy képzeli ezt?! Mi voltunk a legjobbak! Mi ketten.

Eszembe jut Sera ajánlata, hogy majd ők körbe vezetnek. Erre a felvetésre legszívesebben lefejelném a padot és hazáig futnék, csak ne kelljen most jó pofát vágni. Kicsengetéskor nem rohanok egyből hozzájuk. Nemsokára Sera lép mellém, Alissa nélkül. Útobbit csak egy pillanatig látok, amint kislisszolni a folyosóra. A rám mosolygó, szintén szőke barátnőjére nézek és egy kicsit enyhül a kelletlenségem.

A rövid szünet ellenére gyorsan haladunk és minden lényegeset sikerül megmutatnia. Igazán hálás vagyok neki ezért, és azért is, hogy nem kérdezget. Most már tudom hol vannak a különböző szaktermek és ami a legfontosabb, hol a tornaterem. Az iskola jobb szárnyán át egy üvegezett folyosó vezet a különálló épülethez, ami... Hát egyszerűen elképesztő.

Az ajtóból nézhetem csak meg, mivel -nagyon helyesen- utcai cipővel tilos bemenni. Gyönyörűen karban tartott parkettás pályát alakítottak ki, amit három oldalról esztétikus fapados lelátó vesz körbe. A falak halvány barackszínűek, a kitűzött sulizászlók csak még jobban feldobják.

Tovább megyünk az öltözőkhöz, de fejben lemaradok a tornateremnél.

Elképzelek egy edzést. Érezem a labda illatát, tapintását az ujjaimon, hallom, ahogy a cipőink csikorognak és ettől libabőrös leszek.

Mire visszatérek a jelenbe Sera közli, hogy ideje visszamennünk, mert hamarosan becsengetnek. Felfelé haladva azon fohászkodom, hogy hamar engedjenek haza, mert nagyon sok mindent kell átgondolnom. Vagyis annyira nem, mert legszívesebben csak leordítanám Alissát, amiért ilyen bunkó. Sajnos ezt azonban nem tudom megtenni, miatta nem akarok rontani a megítélésemen. Nem lenne túl előnyös ha az első napomon elkönyvelnék, hogy valami kiabálós hisztéria vagyok.

Ezen kívül még három órát töltünk az iskolába. Nap végére az osztály nagy részét megismerem, bár kis időbe bele fog telni, mire megjegyzem a neveket. Alissa nem szól hozzám, átnéz rajtam és csak pár barátjával beszélget. Nem akad alkalmam vele négyszemközt beszélni.

Végre kicsengetnek az utolsó óráról és mindenki felpattan összepakolni. Van, aki rohan és van, aki ráérősen, társalgás mellett szedelőzködik. Alissa és Sera utóbbi csoportba tartoznak. Mély levegőt veszek, hogy elinduljak feléjük, ugyanis elhatároztam, hogy megpróbálok vele szóba elegyedni. Már megteszem az első lépést, mikor – azt hiszem Kendra a neve- a szemüveges, barna hajú lány megfogja a vállam és ezzel megállásra késztet. Nem bírom ki, hogy a szemöldököm ne ugorjon magasra.

– Darcy bejelölhetlek Facebookon vagy Instán? Vagy, amit használsz.

– Persze, nem gond. – Igyekszem kedvesen válaszolni, miközben Alissa felé pillantok, aki már indulásra kész. Basszus!

– Szuper, mert lesz egy buli péntek este. Daniel rendezi, mert nekik van a legnagyobb házuk az suliban. Gyönyörű a kert és full menő a berendezés. A röpicsapatból tuti jönnek, nagyon király lenne ha együtt mennénk. Majd be tudlak mutatni egy rakás embernek, köztük pár helyes srácnak is – huncut mosoly bújik meg a szája sarkában, és még rám is kacsint.

Valóban jól hangzik, de per pillanat másra szeretnék koncentrálni. A hátam mögött nevetésben tör ki három lány, ketten Alissa vállát veregetik. Vissza fordulok Kendra felé, hogy bocsánatot kérjek és elszabaduljak tőle, de ekkor meghallom, ahogy Alissáék elköszönnek a társaságtól.

Ismét feléjük pillantok. Már el is tűntek a folyosóra kilépve. Csalódottság söpör végig rajtam.

Kendra is elköszön tőlük és még pár induló embertől, akiknek megígéri, hogy továbbítja a buli részleteit, aztán ismét rám néz.

– Neked is elküldöm akkor, hogy vagy fenn Instán?

Megadom neki a nevemet, bekövet és már meg is kaptam a címet. Ezután én is gyorsan lelépek, mielőtt még valaki le akarna szólítani.

A kapuba anyám vár a kocsinkkal, bepattanok és el hajtunk onnan.

– Szia, kicsim! Milyen volt az első napod?

Kinyitom a szám, hogy válaszoljak, de hirtelen rájövök, hogy túl sok jelzőt használnék rá. Jó, érdekes, sokkoló, és bosszantó. Bele telik egy kis időbe, mire értelmes mondatot tudok alkotni az agyamban uralkodó káosz ellenére.

– Az osztály jónak tűnik, már most elhívtak egy buliba.

– Itt lesz a városba?

– Igen, kicsit messze lesz, talán majd megkérek valakit, hogy hozzon haza.

– Meglátjuk, lehet apád itthon lesz és akkor ő is eltud menni érted – anyám rám mosolyog a piros lámpánál állva. – Valami érdekes is történt?

Persze, hogy kiszagolta! Habozok a válasszal, kellemetlen téma ez nekem.

– Találkoztam egy régi ismerőssel.

– Ó, tényleg? Kicsodával?

Vált a lámpa.

– Alissával – halkabban ejtem ki a nevet, mint ahogy eddig beszélgettem.

A kocsi megtorpan. Borzalmas hangokat ad ki, ahogy anyám a sebességváltóval küzd. A mögöttünk lévő sofőr türelmetlenül dudál. Végre sikerül elindulnunk.

– Ezt most nem mondod komolyan?! – Szegény ősöm majdnem jobban ledöbbent, mint én, pedig a jó rész még hátra van.

– De-de. És képzeld el, úgy mutatkozott be, mintha nem is ismernénk egymást.

Tessék! Kimondtam. És rosszabbul esik a lelkemnek, mint azt valaha hittem volna, hogy Alissa megbánthat.

– Azt a! Nem akarom elhinni, de szemét!

– Nekem ne is mond. Csodálatos végzős évem lesz.

Nagy sóhajtok és inkább az utcát figyelem, anyám együttérzőn megsimogatja a térdem.

Egyből beugrik a pillanat, amikor megláttam a lépcső tetején. Már akkor megbillent a világom. Azokat az aranybarna szemeket nem tudtam elfelejteni ennyi idő után se. A stílusa viszont igazán kiforrott lett, régen sem volt túl lányos alkat, de ma abba a laza, fehér ingben és fekete, elegáns nadrágban igazán önmagának tűnt. Ráadásul még nadrágtartót is vett fel hozzá és a lakcipő csak még menőbbé tette a szettjét. Be kell látni jó ruhatárat szerzett be.