Új nyitás ✅

10. A röpicsapat kabalája

~ Darcy ~

szeptember 7. kedd

Kedd van és a csapat ma már rendes edzést fog tartani. Ezen is sokat kattogott az agyam, de a nagyobb gond, hogy minduntalan Alissánál kötöttem ki. Jó pár emlék felbukkant a régi időkből. Ennek ellenére tisztában vagyok vele, valószínűleg elég sokat változott azóta. Ah, borzasztó kíváncsi lennék milyen most...

Amy aggódva figyeli, ahogy lajhár módjára leülök mellé. A szemem sarkából látom, hogy Alissa és Sera már a helyükön ülnek, és összedugott fejjel sutyorognak. Lehet kezdek paranoiás lenni, de úgy érzem, hogy rólam folytatják a diszkurzust.

– Jobb reggelt! – köszön Amy, amit motyogva viszonozok. – Egy kicsit megviseltnek tűnsz.

– Mert az is vagyok. Baromi szarul aludtam.

– Rossz az ágyad, vagy az agyad nem hagyott?

– Az ágyam tökéletes, de néha jól jönne egy kapcsoló az agyamhoz.

Amy kacag, és előveszi a termoszát.

– Na, itt van egy kis rendes kávé, igyál belőle, hátha összeszeded magad.

Még gőzölög és csábító illata bekúszik az orromba, ahogy a csapattársam kiönti a kupakba. Nem tudok neki ellenállni, hálálkodva elfogadom az italt és egy szuszra húzom le.

Ismételten követem a tegnapi protokollt és nem fordulok Alissa felé. Megijeszt, mennyire félek akárcsak a szemébe nézni. Az, hogy elutasít, letagad nagyon rosszul esik és ezeket nem szeretném még a tekintetéből is kiolvasni. Jobb a tisztes távolság.

Aztán kiderül, hogy ma lesz egy lukas óránk, mert a tanárnőnek családi problémák miatt el kell mennie. Ezt az órácskát alvással tervezem tölteni. Azt viszont nem sejtettem, hogy Alissa és Sera előre jön a táblához akasztófázni.

– Baszki, hány éves vagy Sera? – Alissa értetlenkedve követi a barátnőjét és a tanári asztal tetején foglal helyet.

– Szórakozni lehet, ha már van egy szabad óránk. Na gyere Kő, papír ollóval eldöntjük ki kezd.

Alissa veszít így helyet cserélnek és meghúzza a kis vonalkákat.

Baromi jól néz ki ma is. Basszus! Feszes térdnadrág van rajta, ami kiemeli a kerek fenekét. A bő pólója meg koptatott mintájú, és tökéletesen simul széles vállaira. Nem merek tovább leselkedni, ezért a padon pihenő karomra hajtom a fejem és csak fülelek.

Sera már három betű után tudja mi a szó: röplabda. Tiszta Alissa, nem is ő lenne, ha nem ezzel indított volna. Kis mosolyra húzódik a szám, amit nem birok levakarni. Hálát adok magamnak, volt annyi eszem, hogy elrejtsem az arcom.

A barátnője elégedetlenkedve szidj le.

– Alissa ne már, ez halál könnyű volt. Erőltesd már meg magad!

– Legközelebb megpróbálom – feleli nevetve.

Áh... Ez a hang, de rég hallottam. A felbukkanó emlékektől megborzongok, keserédes érzések kavarodnak fel bennem. Érzem, ahogy gyorsan közeledek a tűrőképességem határához. Annyira jó lenne vele beszélni, de ha nem akar rólam tudomást venni, akkor nem tudok mit csinálni. Úgyhogy maradnak a nosztalgiázásnál.

A két barát és az osztályban folyó beszélgetések halk duruzsolássá szelídülnek az elmémben és szép lassan elszunyókálok. A pihenésből heves hangazavar rángat ki. Álmosan pillantok körbe és körülöttem mindenkiből dől a röhögés. A táblán egy kitalált szó áll: csókolózás.